Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-09 / 19. szám

591 1'kOTHSTÁNS EGYHÁZI ES ISKOÍ.AI LAP. A lovas legényeket két kiszolgált huszár vezénylé, igazán gyönyörködtető lovaglással. Belvdrdon a paplak udvarán egybegyűlt sereg é'én az ifjú helyettes lelkész Munkácsy Lajos, kilünő rövid beszéddel üdvözlé a jó pásztort, ki elhagyá a 99-et s felkeresé az elveszett századikat. Belvárd roppant bajokkal küzdő egyház, melyekbe templomépítés folytan keveredett, ezt nagyon szépen el is ismeré a főpásztor május 2-án tartott tanításában, de megtanitá rá a híveket, hogy ne ezt tekintsék bajaik egyedüli forrásának, hanem nézzetek be jegyzőkönyveitekbe, lássátok meg, hogy már 1815-től fogva, évti/.edről-évtizedre, mind e mai napig megujitatik a kemény tilalom a fiatalságnak vasárnap délutáni pincézései, dorbézolác

a, paráznalkodása, s az ujabb időben különösen lábra kapott kártyázása ellen, s mi az eredmény ? . . az, hogy évről-évre korhelyebbek, dologtalanabbak, paráználkodóbbak, kártyásabbak vagytok, ezek hordják el lábaitok alól a földbirtokot, nem a templom-épitési adósság törlesztése! Hát még a banyák, a boszorkányok, kik az anyák méhében elölik a ti áldott földeiteknek leendő örököseit?! . . Majd felfogja jegyezni a krónika, hogy járt itt egyszer az Istennek egy szegény szolgája, ki intett, feddett, sírva kért, könyörgött, hogy álljatok meg a lejtőn, még tán nem késő, térjetek meg ! . . . de már akkor nem lesz itt magyar, mert elpusztultok, elvesztek ! . . . Uram! Szerkesztő urlén láttam már Szász Károlyt nagyon sokszor a szónoki elragadtatás fényes magaslatán, de ilyen nagynak még nem láttam soha! ilyen O nem volt, s tán nem is lesz soha ! A belvárdiak tűrték a feddést, a verést s zokogva borultak lábaihoz 1 Iskola után a presby teriumnak hathatós segedelmet igért, ha t. i. »ti sem teszitek össze kezeiteket /« s egyszersmind a helyettes lelkészt megdicséré az egyház ügyeinek tapintatos, de mégis erélyes vezetéseért, s az egyház bajainak kimerítő és részrehajlatlan előterjesztéseért elismerését nyilvánitá ! Innét már elbúcsúzott tőlünk derék siklósi vezetőnk, hogy átadjon a pécsi járás szolgabirája tek. Forray Icán urnák, ki már a kassai falu végén teljes díszben várt reánk, s délután vezetett a nyakas Magyar-Peterdre, mely egyházról azt híresztelték a rosz nyelvek, hogy nagyon közömbös az alkalmatosság iránt ! Na, hiszen megszégyenítették ezek a rosz nyelveket ! az egész falu a legünnepélyesebb színben díszelgett, zöld ágak, koszorúk, virágok mindenfelé, az Isten házában ember ember hátán hallgatá a békességre intő főpásztori tanítást, intést, mely — iskola után — folytattatott a presbyteriumban is, kinek-kinek bőven kijárván a maga része. Éjjeli nyugalom után — melyet néhányan a falu melletti puszta bérlője t. Mikes ur kitűnő szívességéből élvezénk — reggeli 7 órakor szép sereggel indulánk a távol Bissére. A határon a kedves káplán Nagy Imre fogadá a főpásztort a községi bíró s elöljárókkal, valamint számos lovasokkal, kiknek kíséretében fél tizkor a parochiára értünk, hol a gyülekezet örök ifjú öreg lelkésze nt. Nagy István ur, (a mi universális kedves Pista bátyánk), presbyteriuma s fehér öltözetű leánykák élén üdvözlé az Atyát, ki gyermekei gondját oly szívesen veszi fel! Templomban főtárgy a domestica volt, mert hát a bissei érdemes presbyterium rezonérozott. »Nem eszetekhez, hanem szívetekhez akarok szólni« mondá a főpásztor s tartott oly beszédet, a melynél hatásosabb e tárgyban még nem mondatott. Mielőtt tovább indult volna püspök úr, megjelent — egy tag kivételével — az egész presbyterium s kinyilatkoztatta, hogy a közalap kötelezettségének eleget fog tenni. Hiszen, ki is ne hajlitotta volna szivét a jóra, hallván azt a tanítást, azt a magyarázatot, mely a főpásztor ajkairól »szép hangossággal és nagy felszóval« zengett! Itt már ismét a siklósi járásba érvén, a járás erélyes szolgabiraja t. Antal Pál ur vezetett át a szomszéd Túronyha, hova délután 4 órakor érkezvén, azonnal megtartatott a püspöki tanítás, mely mesterileg tárgyalá a hithez, igaz lelküség s az ősi tiszta erkölcsökhöz való ragaszkodást, s abban való állhatatos megmaradást! majd elő lépett egy gyönyörű ifjú pár, a helybeli lelkész Kerek Sándor barátunk virágzó szép leánya, a mi kedves hugunk Mathild, délceg vőlegénye : Zombory Gézával s egybe eskettetett a főpásztor által. Az esketési beszéd alapeszméje János apostol eme mondása volt : fiacskáim! szeressétek egymást ! Menj el szép pár az élet utaira, a főpásztor áldása kisérni fog. Ti boldogok lesztek. Este volt már, midőn az én kedves atyámtól elbúcsúztam, családi okok kényszeritvén haza jőnöm. Itt, megtérve az én — már csak ideiglenes — fészkembe, kedveseim között elgondolkozom az átélt néhány nap történetéről, sőt eszembe jutnak a régibb idők. . . Boldog én ! ki az O oldala mellett kezdhettem papi pályámat, s folytathattam tovább az Ót kisérő Aron mellett! Boldog én! kit az O főpásztori áldása kísér át a vizeken, ama derék kálvinista magyar nép közé, mely igénytelen személyemben oly szépen megtisztelé Dávid örök szép Zsoltárait! És elgondolkodom . . . hogy van . . . hogy lehet egy töredékeny emberben ennyi erő, ennyi hatalom, az igének ily erős fegyvere, hogy ily roppant szolgálat mellett egy csepp lankadást, egy parányi fáradságot se vehetünk észre rajta ? Bizony-bizony, kincsünk vagyon nekünk e töredékeny cserép edényben ! Kedves főpásztorunk minden lelkész szamára emlékül hagyja drága arcképét, saját kezii aláírással; az enyimre kivételesen ezt irá: »atyai szeretettel!« s a kis gyermekeknek bibliai jelmondatokat osztogat! De ne feledkezzünk el a Mózes mellett járó Áronról se ! Ott van vele mindenütt éjjel-nappal a mi egyházkerületünk s édes hazánk másik ékessége is, prófétai arca komoly, jegyez és hallgat! de csak acldig komoly az a kedves arc, mig egyet szól hozzánk, s akkor a szeretet sugárzik le arról a magas homlokról, hogy átmelegítse szíveinket! Igy folyik a felső baranyai visitatio ; a szivek melegesznek, az akarat erősbül, és tettekben nyilatkozik, népünk örvendezve fogadja s áldva kiséri főpásztorát! Esperesünk nt. Kovács Antal ur, a jeles szolgabíró urak szives készsége mellett mindenütt példás renddel intézkedik ; ugy társalgás közben már mondott néhány jó viccet is, de Czii.cz bátyánk előtt muszáj volt megretirálnia ! Gyűd, 1886. május 5. Kálmán Farkas. Ugyanez nap estve — mint egy másik levelezőnk irja — Szavára ment püspök ur, hogy az egy heti fáradalom után némileg pihenve, másnap 4-én Garéban és Szaván végezze a látogatást. Garéban reggel történt meg; Szaván délután. A kisded Garé, az örökös lelkészváltozás viszontagságai alatt nyög. Buzgó népe kellő tanácsokban s szükséges feddésben részesült, melyeket köszönettel fogadott s a főpásztort áldással s igérettevő fogadással kisérte vissza Szavába, Szavát bölcsen vezeti