Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-09 / 19. szám

557 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 558 nos kiemelésével tért vissza a lelkész lakra, hogy a pres­byteriummal értekezzék. Alig ért ez véget, a városi elöl­járóság, a Ferenc-rend küldöttsége, a görög keleti s izraelita lelkész, a községi polgári iskolaszék tisztelgése következett. A tisztelgők üdvözlésére adott válaszok szel­lemessége, a hol kellett mélység s minden tekintetben megfelelő tartalmú s kedves hatású személyes vonatko­zásai, ámulatba ejtették s elragadták a hallgatókat. Még egy gyermek keresztelése volt hátra, a ki 12-dilc évét a nélkül érte meg. A ritka esethez alkalmazott szer­tartási beszédet mély figyelemmel halgatta s véste emlé­kezetébe a mintegy tiz lelkészből is állott közönség. Délután Gyűdre volt kitűzve a látogatás. A község határán a buzgó tevékenységű jegyző Gyenes János úr üdvözölte püspökünket igaz érzéstől áthatott néhány rö­vid szóval. Benn a lelkész, a tudományos munkálatairól is széles körben ismert Kálmán Farkas fogadta főpásztorát, kinek egykor Szabad-Szálláson segédje volt. A legköze­lebb Gyomára megválasztott lelkész csak később fog szerető hívei közül eltávozni, most még velők együtt sírt és örvendett a napnak, mely örökre emlékezetes marad arra nézve, a ki ott jelen lehetett. A templomi beszéd­nek azon nagy része, mely a már Alsó-Baranyában is ostorozott névtelen bűnt Jezabel nevével s alakjában sze­mélyesítette, leírhatatlan hatású volt; az a mit végül egykori segédjéhez intézve mondott, nemcsak kettőjök szemében fakasztott könnyeket. Az egyház ügyei telje­sen rendben találtatván, megelégedést, a község és egy­ház közt fennálló jó viszony dicséretet vont maga után. Óhajtani kell, hogy az országszerte alkalmazásban lévő ref. vallású községi jegyzők oly indulattal viseltessenek az egyház iránt, melynek tagjai, mint a gyűdi lelkes, szerény jegyző! Május i-én az éjjel megeredt eső miatt, nem a hegyen keresztül, hanem csak pár órai kerüléssel jutott el a visitatió Kis-Tótfaluba. Máté Balázs lelkész híveitől körülvéve fogadta a főpásztort, ki a templomba vonulván, rövid történeti visszatekintés után újra ostrom alá fogta a Gyűdön már megostorozott bűnt. E két beszéd nem maradhat hatás nélkül. Valláserkölcs, nemzeti érzület követelései soha nem ömöltek forróbb szavakban szónok ajkáról hallgatók keblébe. Csekély számú gyülekezetek számára volt el­mondva, de ezrek előtt sem lehetett volna nagyobb lelke­sedéssel s több meggyőző erővel szólani. Itt volt rá szükség, kétségtelen az eredmény. Vele együtt a gyenge lábon álló iskola érdekében hasonló erővel mondott sza­vak hatarozott akaratot teremtettek a kis tótfalusiak lel­kében arra nézve, hogy iskolájukat azzá tegyék, a mivé már régen tenniök kellett volna. Még csak azt kell megjegyeznünk, hogy a püspök úr által a jobb tanuló gyermekeknek osztott jelmondatok s az új szövetség egyes részei és zsoltárok, kimondha­tatlanul boldogokká teszik az azokban részesülő gyerme­keket s ösztönül szolgálnak a gyengébbekre nézve, s még azt, hogy Nagy-Tótfalutól kezdve Német György csat­lakozott a megye részéről püspök lü kiséretéhez. A látogatás folytatásáról a cikk alá jegyzett lelkész úr a következőket irja : April 29-én Kis-Harsány- s Nagy-Tót,faluban, 30-án délelőtt Siklóson végezvén szeretett főpásztorunk látoga­tásait (hol én nem lehettem jelen), délután fél négykor érkezett Gyűdre. A határon a körjegyző tek. Gyenes János úr a köz­ségi biró, elöljárók s képvise'őkkel fogadá, nem állhat­tunk ellen a nép felbuzdulásának, volt biz itt bandérium, sőt mozsár durrogatás is, ebben azonban igen szépen szót fogadtak, a mennyiben nagy távolból lődöztek, mely a hegyekben százszoros viszhanggal verődött vissza. A paplakon alulirt fogadá igen rövid üdvözlő be­széddel, melyben kéré, hogy abból az ő drága szívéből, mely oly sok sziveket buzdított már szeretetre, ezen szent érzés folyamatait áraszsza e népre, mire a főpásztor rövid, megható szavakkal válaszolván, az egybesereglett számos lelkésztársak által bevezettetett. Kevés pihenés után harangoztatott s bementünk a gyönyörűen feldíszített templomba, a helybeliek mind, a róm, catholikusok is, s a Siklósról s a vidékből egy­besereglett nagy sokaság, énekeltük felállóra : Isten oltá­rához bemegyek, közénekül a CXXXIV. Zsoltárt, mely alatt a főpásztor kiállott a virágözönnel borított Urasz­tala elé s elmondván Pál apostoli köszöntését, tartá kimond­hatlan hatású püspöki tanítását s intéseit. Egy részről dicséré a gyülekezetet, hogy ősei hitét megőrizé, az egy­házban példás rendet tart, Isten dicsőségére nem csak köteles tartozásait rója le híven és pontosan, sőt köz­munkájával is iparkodik egyházát gyarapitani, dicséré, hogy ismét visszaszerzé azon földbirtokokat, mik már egyszer elestek kezeiről; de más részről elmondáaz ő pa­naszát is ellenünk a Ihiatirabeli Jézabel példájában, nagy hatással, suttogva, menydörögve, mely a csontok szag­gatásáig hatott! s midőn már azt véltük, hogy a tem­plom kárpitja ketté hasad ... a szeretet hangján, éde­sen szóllott s . . . elbucsuztatá a lelkipásztort kedves hí­veitől, áldással bocsátván el az ő szerelmes fiát, majd midőn átmegy a vizeken, Dunán, Tiszán 1 aztán imád­kozott velünk s érettünk, végre áldással bocsátá el a gyü­lekezetet. Kevés pihenő után iskola vizsgálat, majd presby­terium, hol örvendezve hallá Gyííd község érdemes elöl­járóságának az egyház részére történt buzgó sáfárkodá­sát, általában az egyház ügyeit apróra megkérdezé. Barátságos estebéd után nyugalomra térénk. Másnap május i-ső napja komor, esős idővel virradt fel rajtunk, de azért a pásztor ment tovább nyáját fel­keresni Kis-Tótfaluba. Már a határon számos sereg s lovas legények vártak ránk. Az egész falu májusi díszben állt, Dzöld ágakat hozának 1útjára.« A paplak kapujában a lelkész Máté Balázs, pres­byteriuma élén, talaló rövid beszéddel üdvözlé a jó pász­tort, kinek nem csak a nagyokra, de a kicsinyekre is van gondja ! A templomban elébb a szíveket megnyerőleg szól­lott, majd elmondá panaszát is. S itt csudálkozva bá­multuk ékes szólásának meglepő fordulatait: az ottani asszonyok jó kertésznők, ebben dicséré őket, de ugy-e ? a természetnek gyümölcseit, kerti veteményeiteket meg­tudjátok őrizni a földi férgek s égi madaraktól, hanem azt a gyümölcsöt, mely Isten előtt legkedvesebb, az anyák méhének gyümölcsét nem őrzitek meg! . . . majd az iskolák szükségességéről, a tanítók tisztességes díja­zásáról szólott felemelő hatással. Iskola után presbyterium, melyben a tanító fizeté­sének javításával beható intézkedés tétetett! Ebéd után — mindenütt a derék Németh György siklósi segédszolgabiró ur vezetése s a kis-tótfalusi délceg lovas legények száguldozása s több kocsi kíséretében : Vókány, Rác-Petre s Kassa (németajkú róm. kath.) köz­ségeken át a 3 órányira eső Belvárd felé indulánk, hon­nét nagy számú lovas legények s a községi elöljáróság Kassaig jöttek elénk, a német ajkú, de magyar érzelmű lakosság a falu végén »Éljen« kiáltásokkal fogadott.

Next

/
Thumbnails
Contents