Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-09 / 19. szám

557 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 558 nos kiemelésével tért vissza a lelkész lakra, hogy a presbyteriummal értekezzék. Alig ért ez véget, a városi elöljáróság, a Ferenc-rend küldöttsége, a görög keleti s izraelita lelkész, a községi polgári iskolaszék tisztelgése következett. A tisztelgők üdvözlésére adott válaszok szellemessége, a hol kellett mélység s minden tekintetben megfelelő tartalmú s kedves hatású személyes vonatkozásai, ámulatba ejtették s elragadták a hallgatókat. Még egy gyermek keresztelése volt hátra, a ki 12-dilc évét a nélkül érte meg. A ritka esethez alkalmazott szertartási beszédet mély figyelemmel halgatta s véste emlékezetébe a mintegy tiz lelkészből is állott közönség. Délután Gyűdre volt kitűzve a látogatás. A község határán a buzgó tevékenységű jegyző Gyenes János úr üdvözölte püspökünket igaz érzéstől áthatott néhány rövid szóval. Benn a lelkész, a tudományos munkálatairól is széles körben ismert Kálmán Farkas fogadta főpásztorát, kinek egykor Szabad-Szálláson segédje volt. A legközelebb Gyomára megválasztott lelkész csak később fog szerető hívei közül eltávozni, most még velők együtt sírt és örvendett a napnak, mely örökre emlékezetes marad arra nézve, a ki ott jelen lehetett. A templomi beszédnek azon nagy része, mely a már Alsó-Baranyában is ostorozott névtelen bűnt Jezabel nevével s alakjában személyesítette, leírhatatlan hatású volt; az a mit végül egykori segédjéhez intézve mondott, nemcsak kettőjök szemében fakasztott könnyeket. Az egyház ügyei teljesen rendben találtatván, megelégedést, a község és egyház közt fennálló jó viszony dicséretet vont maga után. Óhajtani kell, hogy az országszerte alkalmazásban lévő ref. vallású községi jegyzők oly indulattal viseltessenek az egyház iránt, melynek tagjai, mint a gyűdi lelkes, szerény jegyző! Május i-én az éjjel megeredt eső miatt, nem a hegyen keresztül, hanem csak pár órai kerüléssel jutott el a visitatió Kis-Tótfaluba. Máté Balázs lelkész híveitől körülvéve fogadta a főpásztort, ki a templomba vonulván, rövid történeti visszatekintés után újra ostrom alá fogta a Gyűdön már megostorozott bűnt. E két beszéd nem maradhat hatás nélkül. Valláserkölcs, nemzeti érzület követelései soha nem ömöltek forróbb szavakban szónok ajkáról hallgatók keblébe. Csekély számú gyülekezetek számára volt elmondva, de ezrek előtt sem lehetett volna nagyobb lelkesedéssel s több meggyőző erővel szólani. Itt volt rá szükség, kétségtelen az eredmény. Vele együtt a gyenge lábon álló iskola érdekében hasonló erővel mondott szavak hatarozott akaratot teremtettek a kis tótfalusiak lelkében arra nézve, hogy iskolájukat azzá tegyék, a mivé már régen tenniök kellett volna. Még csak azt kell megjegyeznünk, hogy a püspök úr által a jobb tanuló gyermekeknek osztott jelmondatok s az új szövetség egyes részei és zsoltárok, kimondhatatlanul boldogokká teszik az azokban részesülő gyermekeket s ösztönül szolgálnak a gyengébbekre nézve, s még azt, hogy Nagy-Tótfalutól kezdve Német György csatlakozott a megye részéről püspök lü kiséretéhez. A látogatás folytatásáról a cikk alá jegyzett lelkész úr a következőket irja : April 29-én Kis-Harsány- s Nagy-Tót,faluban, 30-án délelőtt Siklóson végezvén szeretett főpásztorunk látogatásait (hol én nem lehettem jelen), délután fél négykor érkezett Gyűdre. A határon a körjegyző tek. Gyenes János úr a községi biró, elöljárók s képvise'őkkel fogadá, nem állhattunk ellen a nép felbuzdulásának, volt biz itt bandérium, sőt mozsár durrogatás is, ebben azonban igen szépen szót fogadtak, a mennyiben nagy távolból lődöztek, mely a hegyekben százszoros viszhanggal verődött vissza. A paplakon alulirt fogadá igen rövid üdvözlő beszéddel, melyben kéré, hogy abból az ő drága szívéből, mely oly sok sziveket buzdított már szeretetre, ezen szent érzés folyamatait áraszsza e népre, mire a főpásztor rövid, megható szavakkal válaszolván, az egybesereglett számos lelkésztársak által bevezettetett. Kevés pihenés után harangoztatott s bementünk a gyönyörűen feldíszített templomba, a helybeliek mind, a róm, catholikusok is, s a Siklósról s a vidékből egybesereglett nagy sokaság, énekeltük felállóra : Isten oltárához bemegyek, közénekül a CXXXIV. Zsoltárt, mely alatt a főpásztor kiállott a virágözönnel borított Urasztala elé s elmondván Pál apostoli köszöntését, tartá kimondhatlan hatású püspöki tanítását s intéseit. Egy részről dicséré a gyülekezetet, hogy ősei hitét megőrizé, az egyházban példás rendet tart, Isten dicsőségére nem csak köteles tartozásait rója le híven és pontosan, sőt közmunkájával is iparkodik egyházát gyarapitani, dicséré, hogy ismét visszaszerzé azon földbirtokokat, mik már egyszer elestek kezeiről; de más részről elmondáaz ő panaszát is ellenünk a Ihiatirabeli Jézabel példájában, nagy hatással, suttogva, menydörögve, mely a csontok szaggatásáig hatott! s midőn már azt véltük, hogy a templom kárpitja ketté hasad ... a szeretet hangján, édesen szóllott s . . . elbucsuztatá a lelkipásztort kedves híveitől, áldással bocsátván el az ő szerelmes fiát, majd midőn átmegy a vizeken, Dunán, Tiszán 1 aztán imádkozott velünk s érettünk, végre áldással bocsátá el a gyülekezetet. Kevés pihenő után iskola vizsgálat, majd presbyterium, hol örvendezve hallá Gyííd község érdemes elöljáróságának az egyház részére történt buzgó sáfárkodását, általában az egyház ügyeit apróra megkérdezé. Barátságos estebéd után nyugalomra térénk. Másnap május i-ső napja komor, esős idővel virradt fel rajtunk, de azért a pásztor ment tovább nyáját felkeresni Kis-Tótfaluba. Már a határon számos sereg s lovas legények vártak ránk. Az egész falu májusi díszben állt, Dzöld ágakat hozának 1útjára.« A paplak kapujában a lelkész Máté Balázs, presbyteriuma élén, talaló rövid beszéddel üdvözlé a jó pásztort, kinek nem csak a nagyokra, de a kicsinyekre is van gondja ! A templomban elébb a szíveket megnyerőleg szóllott, majd elmondá panaszát is. S itt csudálkozva bámultuk ékes szólásának meglepő fordulatait: az ottani asszonyok jó kertésznők, ebben dicséré őket, de ugy-e ? a természetnek gyümölcseit, kerti veteményeiteket megtudjátok őrizni a földi férgek s égi madaraktól, hanem azt a gyümölcsöt, mely Isten előtt legkedvesebb, az anyák méhének gyümölcsét nem őrzitek meg! . . . majd az iskolák szükségességéről, a tanítók tisztességes díjazásáról szólott felemelő hatással. Iskola után presbyterium, melyben a tanító fizetésének javításával beható intézkedés tétetett! Ebéd után — mindenütt a derék Németh György siklósi segédszolgabiró ur vezetése s a kis-tótfalusi délceg lovas legények száguldozása s több kocsi kíséretében : Vókány, Rác-Petre s Kassa (németajkú róm. kath.) községeken át a 3 órányira eső Belvárd felé indulánk, honnét nagy számú lovas legények s a községi elöljáróság Kassaig jöttek elénk, a német ajkú, de magyar érzelmű lakosság a falu végén »Éljen« kiáltásokkal fogadott.