Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-09 / 19. szám

581 vallásos kedélyűeket kivéve, — minden műveletlen ember a tiszteletnek minden árnyéka nélkül veszi ajkára a legszentebb szavakat. A káromkodásért ma már sem a pap, sem a biró nem bünteti, nem vonja deresre, azért az az egykor vallásosnak tekintett nép tetszik magának, ha káromló szavakban fitogtathatja nyegleségét. Káromkodik is derűre, borúra, cifrábbnál cifrább szavakban. Oda a Timor Dei. Oda ám, de meg van az Achilles-sarka ő neki is. Egész évi kenyere Isten kezében van. A földművesnek hiába való egész évi fáradozása, ha az a felsőbb hatalom megvonja tőle az áldást. Ezért a legnyersebb duhaj lelkét is, mikor a vetéséről, a szőllő tő terméséről beszél, megszállja a Timor Dei, akkor megfordítja a szót szájában, s a jó Isten segítségét emlegeti. Mint a rossz cseléd egyik percben szidja, mocskolja urát cselédtársai körében : a másik percben ura elé szóiitatván, alázatosan mosolygó képpel s hizelgő szavakkal áll meg előtte. Igaz tisztelet az ily cseléd tisztelete ? valódi hűség ez, van köszönet az ilyen szeretetben ? Ilyesféle szolgai félelemből fakad a nép oly sokat dicsőitett vallásosságának a forrása, mely a nyomor s szenvedések kopár kősziklái közül gazdagon buzog elő, de a melyet a jólét melege nagyon könnyen kiapaszt. S ha a műveletlen*) nép vallásosságát ily forrásból deriváljuk, akkor érthetjük azt is, hogy miért vallásossabb a falusi földműves nép, mint a városi, legalább látszólag. A földművesnek, — mint fenntebb is emlitém — egész existentiája Isten kezében van. Hasztalan minden szorgalma, fáradsága, ügyessége, paraszt furfangja: egy fagy, egy jég, eső, aszály, tűzvész mindenét elseperheti. Ellenben a városi iparos, kereskedő, korcsmáros s az efféle, nem Istennek, hanem önnön ügyességének, ravaszságának, rábeszélő képességének, embertársai kegyének, szeszélyének köszöni a maga boldogulását, legalább látszólag. Nem azt lesi ő, hogy az Isten ad-e esőt vagy nem, hanem hogy üzleti helyisége jó helyütt van-e, tud-e árucikkei mellett nagy zajt ütni, borához eléggé kecsegtető cégért szerezni stb. Vagyis itt gyengébb a Timor Dei, mint falun. Még tovább menve, innen van, részben legalább, hogy a katonaság körében még kevesebb látszata van a vallásosságnak, még nagyobb mértékben el van harapódzva az istenkáromlás Nem az Istentől fél a vitéz, kinek sorát Isten a köz*) Fogalomzavar kikerülése végett megemlítem, hogy én a műveltség és műveletlenség fogalmát nem kötöm a posztókabáthoz és s/.űrliöz. Mai napság kivált nagyon sok durva, teljesen műveletlen keblet fedez úrias ruha ; viszont népünk, kivált protestáns népünk között épen nem ritkaság olyanokat tatálnunk, kik ha világ szerinti műveltségüknél fogva a nép közé soroztainak is, de a kiknek vallásos kedélye a szülei háznál, az iskolában templomban nyert nevelésnél fogva fejtelt, művelt. F. legénységig felvivé, hanem a káplár, a hadnagy ur, a kapitány úr ezek az ő földi istenei.. . béke idején. Ezeknek nemesebb vagy aljasabb jelleme, kedve, haragja, szeszélye az ő boldogságának vagy boldogtalanságának forrásai, ezek irányában megvan a timor, meg a tisztelet, ezek neve mellől még obsitos korában sem hagyja el az .úr* jelzőt, de annál gyakrabban elhagyja Isten neve mellől, vagy ha hozzáteszi, nincs benne köszönet. Háború idején persze, mikor a hadurak ura megtöri, megalázza a vitéz földi isteneket, másként van, s ha társai előtt csupa álszégyenből hangoztatja is káromló szavait, de titokban urat cserél a timor s ahhoz fordul, kihez gyermek korában szoktatták imádkozni. De érthetjük egyszersmind azt is, hogy miért állitják korunkról, hogy ebben a vallásosság rohamosan sülyed. Nem az igazi vallásosság van fogyó félben, hanem a timor Dei. Kinek szorgalma s szerencséje után hajdan néhány felesleges forintja volt, letette a láda fenekére, estve reáfeküdt a ládára, hogy a kincset ládástól el ne lopják ; s mielőtt szemeit álomra hajtotta volna, el nem mulasztotta estveli imádságát elmondani, s ebben a jó Istent kérni, hogy tűztől, rablóktól, gonosz emberektől az éj sötétségében védelmezze meg. Reggel el nem mulasztotta megköszönni Istennek, hogy szerencsésen felvirrasztotta. Hátha megharagudnék Isten, hogy meg nem köszönte annak jóságát, s a következő éjszaka megbosszulná magát. (Timor Dei). Ma felesleges pénzét beteszi a takarékpénztárba, házát tűzveszély ellen biztositja, éjjeli őrt, rendőrt, csendőrt állit a város vagy az állam közvetítésével éjjelre háza mellé, s nyugodtan alszik. Minek imádkoznék estve, reggel ? Azt a régi értelemben vett vallásosságot kétségkívül jelentékenyen gyengíti a modern kor. Minden takarékpénztár-, tűzéletbiztositási, nyugdij- gyámintézet; az ipar a kereskedelem fejlődése, melyek az embernek Isten kézzel fogható áldása nélkül is, önnön munkája, szorgalma, ügyessége révén kellő anyagi jólétet biztosítanak, üresítik a régi templomokat. Van ratio a modern építészet azon styljében, hogy a nagyobb szabású pénztár-, bank-, börze- biztosító -társasági épületek fölé tornyokat, kupolákat épít, ezek az új kor embereinek a templomai, ezekben keresi az ő isteneit, az ő földi élete s jóléte biztositóit. A régi vallás enyészik, s pedig gyorsabban a városokban, az iparral s kereskedelemmel foglalkozók körében, mint a falvakban, a földművelő népnél. De hát a timor mit keres az igazi, a fiúság viszonyán s a szereteten felépült keresztyén vallásban. Uj kort élünk, s az új kornak új vallásra van szüksége. Oly vallásra, melynek alapját nem az ember fölötti hatalomtól való félelem,