Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-09 / 19. szám

583 584 haragjától való rettegés képezi, hanem a léleknek az a fejlettsége, felmagasztosulása, mely legfőbb boldogságát azon főhatalommal való lényegegységben, a tőle való függés, de egyszersmind a vele való rokonság érzetében, az ő tökéletességéhez való törekvésben találja, mely Isten egyedüli törvényét a szeretetben ismeri fel s Isten dicsőítését nem a lélek reszketésében, imák értelmetlen eldadogásában, hanem az ő akarata cselekvésében, a valódi humanismus ápolásában s terjesztésében találja. Vagy is szüksége van korunknak oly vallásra, melynek lényegét nem a régi idők emberei által alkotott értelemfeletti hitcikkek, de Krisztusnak szelleme képezi. Ily vallás már legelső sorban ott verhet gyökeret, s onnan áradhat szét, a hol a műveltség legfejlettebb, legáltalánosabb. Mai napság minden modern nemzetnek a szívét a főváros képezi, innen ágaznak szét a nemzet-organismus legszélsőbb részeibe is a vérerek ; ha a szívben tisztább vér csergedez, tisztább vér fog az egész nemzet ereiben keringeni. Farkas József. Tűzkár-biztositás. Tűzkárbiztosítás. Olvasván a »Magyar református egyházi kölcsönös tűzkárbiztositó-intézet alapszabályai« tervezetét, rögtön kiütött bennem a tűz. De erőszakot teszek magamon. Leöntöm a tüzet egy veder tárgyilagossággal s írok a tűzről tűz nélkül, noha nagyon nehezemre esik. Mindjárt az elején nagy visszatetszést szül az, hogy noha az egész tervezetben sehol egy árva szó sincs arról, hogy a lelkész is biztosíthatja, vagy biztosítani köteles a saját vagyonát, sőt az i. § határozottan megmondja, hogy »a magyarországi református egyház a saját egyházi javait biztosítja® : mégis a 7. § azzal fenyegetőzik, hogy 1887. január i-től fogva tűzkáraik helyrepótlása címén az egyházi közalapból sem az egyházak, sem a lelkészek nem fognak segélyezietni. Tehát bezáratik a lelkész előtt a biztosító-intézet ajtaja, s ha netalan tűzkárt szenved, akkor meg bezáratik előtte a közalapi segély. Hogy hol itt az igazság, vagy csak a logika is, azt Kant és Hegel sem tudnák kiokoskodni, sőt még én sem tudom, megyek tehát tovább a lényegesebbekre. A 2. § fél szazalékban állapítja meg a díjt »tekintet nélkül a biztosított javak állományára.* Más szavakkal : azon egyház, a hol minden épület cserép alatt van, épen annyit fizet, mint az, a hol minden csupa káka. Ezen hallatlan visszásságnak (nem akarom egyelőre másként nevezni) kellő illustrálására konkrét esetet hozok fel olyan két egyházból, a melyeknek biztosítási kötvényei kezeim között megfordultak. Egyik Halmos. Ez részint buzgóságból, részint azon számításból, hogy minél kevesebb tűzkárbiztosítási díjat kelljen fizetnie, igen súlyos önmegadóztatással minden épületét, még a legkisebb tyúkolat is, cserép alá vette s biztosított a »Magyar-Francia« társaságnál 3 ezer forintot. Mivel pedig e községben a lakóházak négy-ötöde cserép alatt áll s így a tűzvész chance-i nem nagyok: fizet a halmosi egy; ház egy tized százalékot (10 krt), vagy is évenként 3 forintot, 3 ezer forint biztosított tőke után, a mint ezt a kötvény felmutatásával bármely pillanatban s bárkinek kész vagyok bebizonyítani. A másik Lapos. Ezen egyház is 3 ezer forintot biztosított, de mivel e községben a lakóházaknak csak egy-ötöd része van cserép a'att s magának a laposi egyháznak az épületei is, a templom kivételével, náddal, szalmával s csak kis részben fa-zsindelylyel vannak fedve s így egy esetleges tűzvész igen nagy dimensiókat vehetne : fizet a laposi egyház a cserép után 4 tized százalékot (40 kr.), a fazsindely után 7^2 tized százalékot (75 kr.), a nád és zsup után 1 és 4 tized százalékot (1 forint 40 kr.), vagy is Lapos fizet egy évre 32 forintot 3 ezer frt után. Tehát amaz három, emez harminckét frtot ugyanazon tőke után. Mily roppant különbség ez ! Alkalmazzuk már most a kezünk alatti tervezetet ugyan ezen két egyházra. E szerint Halmos is, Lapos is egyformán 15 forintot fizet ugyanazon tőke után. Tehát amaz ötszörte többet, emez pedig felényinél is kevesebbet, mint eddig. És miért? Azért, mert amaz buzgó, áldozatkész s ha sok verejtékkel is, de keresztül viszi, hogy egyhazában mindenek ékesen és szép rendben legyenek, — emez pedig hanyag, közönyös, sőt tunya, csak akkor mozdul meg, ha botot lát, pedig lakosai módosabbak is, számosabbak is, mint Halmosé. Hol van itt az igazság avagy csak a logika is? Hát itt is az iparkodó fizessen a lusta helyett, az istenfélő az istentelen helyett ? Pedig az a párhuzam, melyet a fölebbi két egyház között a tényleges valóságnak megfelelőleg vontam, száz meg száz esetben ismétlődik széles e hazában. Van sok buzgó Halmos, de van sok tunya Lapos is. S valami véghetetlen nagy absurdum van abban, hogy a Piaimosféle egyházak, melyeket még szándékosan is nehéz volna elhamvasztani s a melyek a biztosított összeget talán soha sem veszik igénybe: egy kaptafára húzassanak a Lapos-féle egyházakkal, melyeket egy elgázolt gyufa a föld poráig leégethet. Ugyanazért minden egyes egyházról helyleirás veendő fel. Ezen helyleirás szerint minden egyház bizonyos osztályba sorozandó s a díjszabályzat ezen osztály szerint kirovandó. így cselekszik minden biztosító intézet, mert így az igazság! Amaz elvnek: »egymás terhét hozdozzátok* nagyon bőven eleget teszünk a domesztikával; de hogy ezen elvet annyira túlhajtsuk, hogy magunk utoljára is meztelen maradjunk azt nem kívánja az evangélium sem ! De tönkre teszi maga magát a tervezet, még a következő paragraphusokkal is. A 8. § azt mondja: »az egyházak magok határozzák meg a biztosított tárgyak értékét, melyhez az egyházmegyei felsőbbség jóváhagyása megkívántatik.« A 13. § igy szól: »A becslő bizottság a kár teljes összegét határozza meg, s a biztosított Összegnél nagyobb összeget is becsülhet, ha a kárt nagyobbnak ítéli.« Ezekre aztán ráteszi a koronát a 15. § így meny dörögvén: »a meg nem téritett kárért azok lesznek felelősök, a kiknek terhére rovandó fel az elégtelenül történt biztosítás.* Alkalmazzuk ezen §-okat is: valamely egyház 3 ezer forintban állapítja meg a biztositott tárgyak becsértékét s ezt az egyházmegyei felsőbbség is jóváhagyja. Azonban jön egy tűzvész, leég a templom tornyostól, harangostól, órástól, orgonástól, karostól és mindenestől fogva, azután leég a pap- és tanitólak minden melléképületeivel s ekkor »kiszáll« a becslő bizottság és a kár teljes összegét nem 3, hanem 12 ezer forintban állapítja meg : a 3 ezer frtot megfizeti ugyan az 37*