Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-04-25 / 17. szám

539 540 hetnek a hol akarnak. Úgyde a II. József által kiadott házassági törvények 35. §-a ezt szabja elénk: > Quilibet Parochus, Pastor, vei Popa obligabitur omnia in Parochia sua inita Matrimonia cum dara denominatione Conjugum, et Testium, qui praesentes erant, designatione item Loci, ubi Matrimonium initum est, et an tale coram ipso, vei alio suo nomine, et quo initum sit, Libro, seu Matriculae Copulatorum, hoc' fine servando propria manu inferere« .... és igy minden házasságot, mely egyházamban köttetett, idézett törvény értelmében az én kötelességem anyakönyvezni és igy teljesen szükségtelen, felesleges azt szam nélkül még egyszer újra anyakönyvezni az illető tartózkodási helyén. Lássunk példákat : Gy. G. reform, vallású férfi kath. városban D.-ben lakik, mely mint fiók A. anyához van csatolva. Nősülni akar, megkéreti V. I.-t aki K. községben öreg anyjánál tartózkodik, a hajadon róm. kath. vallású ugyan, de még is kijelenti, hogy ő Z-án, születési helyén akar a református pap előtt megesküdni. Mindegyik fél hirdetteti magát illetékes helyén G. Gy. A-án, V. I. pedig K-on. A hirdetés megtörténtéről mindenik bizonyítványt kér és nyer is. Ekkor elmennek Z-ra, ahol a református pap megesketi őket és igen természetesen anyakönyvezi is. A felek kérésére kiadja a hiteles kivonatot, azon célból, hogy ha gyermekük születik a D-i plébánus előtt annak törvényességét igazolhassák. De kérdem, hogy addig mi szüksége van annak esketési bizonyítványra ? Vagy Z-án lakik H. L. róm. kath. hajadon, kinek lelkésze Cs-ón van ezt a leányt nőül veszi egy A-í reform, férfiú, mindenik kikéri a hirdetési bizonyítványt, s a Z-i reform, lelkészt kérik fel, hogy eskesse meg őket a mi meg is történik s a felek a Z-i lelkész által anyakönyveztetnek. Nálunk minden vegyes házas a reform, lelkésznél esküszik, aki azokat anyakönyvezni is szokta, de még idáig — ha a menyasszony róm. kath. vallású volt is — az illető plébánus anyakönyvezés végett még soha sem kért kivonatot, bár azt teljes készséggel kiadtuk volna neki. Mindezekkel csak annyit akartam mondani, hogy a nem illetékes helyen kötött esketések ott anyakönyvezendők, a hol az eskü letétetett; s szerintem nem szükség azt az uj házaspár lakhelyén — szám nélkül — a házassági esküvel lekötelezettek anyakönyvébe újra beírni ; de udvariassági szempontból illendő lelkésztársaink megkeresésére a kivánt adatokat kiszolgáltatni. Szent-Gál, 1886. ápril 13. Thúri Etele. IRODALOM. Bethlen Gábor irodalma. A magyar-erdélyi történelem alig mutathat fel egy-e

gy nagyobb alakot, mint Bethlen Gábor, ki országa kicsinysége dacára is Európa nagy alakjai közt magaslik vala ki, s éreztetni tudja politikai befolyását nem csak a kis fejedelmekkel, de a nagy monarchákkal is, kik vagy óhajtják barátságát, vagy mint ellenfelöket respectálják. Az eszme, amiért küzd teljes életén keresztül, a szabadság, lett légyen az politikai, vagy vallási. Nem a királyok legnagyobb bűnéből, a nagyról nagyobbra vágyásból, hanem az emberiség számára Isten adta legeredetibb, az embert emberré tevő mennyei adományért dobja kardját mindannyiszor a háború mérlegébe, de ki is veszi, mellőzve a dicsőnek tartott vérrel festett dicstelen harcok folytatását, ha a magasztos jogoknak érvényt szerezhet az emberi szabadságot békókra verő absolutismus ellenében. De én nagyon is érezve kicsinységemet arra nézve, hogy ily nagy alak hozzá méltó jellemzésébe bocsátkozhatnám, nem is kisértem azt meg, hanem e helyett felmutatom a reá vonatkozó azon irodalmat, mely tisztán és lehetőleg meghamisitatlanul tükrözi vissza, hogy ki volt ő és mit tett. Ha kora irodalmát tekintjük meg, ott fogjuk találni a reá vonatkozó műveket minden európai nemzet olvasó közönsége előtt. Az ezen időben megjelent antwerpeni Gazette per longum et latum tárgyalja Bethlen viselt dolgait; de ezekre és a többi efféle termékekre nem akarok hivatkozni, hanem a tudtommal létező hiteles forrásokat s az ujabbkorú kisebbszerű rajzokat kivánom elősorolni a következőkben : 1. Monumenta hungarica, edidit Joh." Christianus Engel. Viennae. 1809. Ebben napvilágra van bocsátva öt kézirat, az utolsó címe: Gasparis Böjthini Parmonii de rebus gestis magni Gabrielis Bethlen etc. Domini Domini sui clementissimi librorum duodecim inchoatorum libri trés, ex publicis regnorum Hungáriáé et Transilvaniae actis, variis procerum epistolis et fide dignis relationibus rerumque eventibus, eruti. Anno Domini 1624. A 12 könyvből Benkő sem ismert többet háromnál, de négyet emlit, hogy Teleki Sámuel kezében van ; e hármat, vagy ennek másolatát adta ki Engel, mely Bél Mátyás hagyatékából került hozzá, ki történelmi »Apparatus«-ában a Böjthi vagy Bojthi-féle töredéket ki nem adhatta. 8°-ben több mint 200 lap. 2. Pray György által összegyűjtött 1612—1623 közt kelt Bethlen-féle levelek és okmányok kiadattak két kötetben Müller Ferdinánd által 1816. Pest. 3. Londorpius féle acta publicák. (Megjelent Frankfurt és Lipcsében 1739. 4 fol. kötet) sok idevonatkozó okmányt közölnek. 4. Müller emliti még az általam nem idézetteken kivül a Bethlenről irók közt Wassenbei get, Frawerbotiust, Balásfit, Pázmánt, Bélt. 5. Ami az ujabb kori műveket illeti, azok rövid rajzok, vagy részletek, melyek leginkább a lapok és folyóiratok hasábjain jelentek meg, mint: Sárospataki füzetek 1864; Erdélyi prot. Közlöny 1871 ; Révész Imre, Figyelmező 1871 ; Budapesti Szemle 1867. évi számaiban. Rövid de szép jellemzését olvashatjuk Bethlennek Fabo András magy. protest. történelmi rajzaiban Győry Vilmos tollából; ugyanott Roth Márton által korát. 6. De a legfőbb érdem Szilágyi Sándort illeti a Bethlen irodalom körül, ki egy vaskos kötetben annak leveleit, másik 4—5 kötetben kora okmányait bocsátja világ elé; megirta továbbá trónfoglalását. 7. Megemlítésre méltónak tartom a mellette és ellene megjelent röpiratokat, melyek közül egy párt rövid kivonatban legyen szabad be is mutatnom. Igaz, hogy a Szilágyi Sándor által kiadott okmányokon kivül még mindig van egy sereg a külföldi levéltárak ki nem kutatott okiratai között, de a már eddig összehordott anyag is szép egészszé volna alakitható egy mesteri kéz által. Vajha a nagy férfiú sok oldalú dicsőségben tündöklő történetét látnók kidomborítva minél előbb, hogy ne hárulna reánk oly súlyosan a hálátlanság vádja, amiért multunk nagy embereinek méltó emléket sem a művész vésője, sem a történész méltató tolla által nem állítunk. A röpiratrészletekre térve át, az elsőnek címe: Falsae originis motuum Hungaricorum cuccincta reputatio.