Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-04-25 / 17. szám

557 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 558 Aug. Vindelicorum 1620. 14 számozatlan 8-ad rét levél. Először a közelmultat s a törökkel való viszonyt tárgyalja, majd Bethlenre térve át igy elmélkedik : 1619-ben egy nagyobb mérvű zavargás történt, mely alkalommal Bethlen 10 ezer harcossal Csehországba is becsapott Ekkor Mátyás Ferdinándot megválasztatta királylyá, mert a lázadásnak ádáz s nem reményit tüze kigyuladt, mivel némely pártoskodó s naplopó emberek, hogy ugy szóljak, részint ifjúi nyugtalanság vagy tűztől ingereltetve, részint a leghíresebb német nemzet iránt velők született gyűlölettől ösztönöztetve, részint az uralom és más vagyona elrablásának vágyától égve, különböző uton-módon s aranyhegyek igérése által Erdély fejedelmét a polgárháború szövetségébe bevonták és a durva söpredék, hogy ügyét tetszetősebbé tegye, az ezen század szerencsétlen vétke szerint, a vallást használja fel takaróul. A katonák és vezérek dühe Szécsy és Rákóczy György által mindenek előtt Istennek szent embereire, templomaira, és egyházi eszközeire áradt ki; a papok több kollégiumait feldúlta, tiszteletre méltó püspököket, prépostokat, szerzetfőnököket, kanonokokat meztelenre vetkeztetve hurcolt meg az utcán undok meggyalázás végett; azokat rab módjára szíjostorral, bottal, pálcával, köpésekkel, ezerféle szitokkal illette. Mit mondjak arról a barbár kassai kegyetlenségről ? Körösi Márk esztergomi kanonokot és még két igen kegyes életű papot Pongrác István és Grodek Menyhértet, kik a Jézus-társaságának voltak tagjai, midőn sem fenyegetéssel, sem szép szóval rávenni nem tudták, hogy a kath. hitet megtagadják, iszonyú sebeket ejtve rajtok, megölték s több holttal, akik közt azonban egy még lélekzett, a leggyalázatosabb csatornába dobták s vagy ott hagyták mocskosodni, vagy amint mondják felkoncolás végett (amely gonoszságért lakoljanak örök tűzzel) kihúzták és ismét az árnyékszékekbe dobatták a hóhérok által; a legszentebb martyrok méltó ereklyéit pedig padláson, fülkékben, kamarákban rejtik el. Dóczy Andrást, egy kitűnő férfiút a császár-királyi felség kitűnő generálisát aljas fogságra Ítélték és vasbékókkal (mit még a törökök sem tettek előkelőbb keresztyénekkel, ha épen elfogták), mint egy hitvány rabot igen erősen megkötözték Magyarország bosszúállói (ha Istennek ugy tetszik). Azután rablás, pusztítás, ártatlanok elnyomásával szentségtöréssel mit sem gondolva, mindent felforgattak; a hűségi esküt a jövendőbeli királyért erőszakkal és fegyverrel kicsikarták és végre a morva csapatokkal csatlakozva, jog, törvény és királyi koronázáskor tett hűségi eskü ellenére: »minden másnak fogadott hűség érvénytelen,« a császári felség ellen törvénytelen hatalommal fegyvert fogtak. Most pedig néhány íródeák és prókátor azon látszat kedvéért, hogy amit az Isten nevében és az elpártolt emberekkel vakmerően megkezdtek, nem ok nélkül tették, a lázitás szellőjét, magvát, szikráját és szépítgető mesterségét szorgalmasan előkeresgetik, hogy a hozzájuk hasonlókat az igazságtalan ügyre gonoszul rávegyék. És részben a klérusnak, még inkább pedig az egész Magyarország legelőkelőbb embereinek jó hirnevét a: »Ouaerela Hungáriáé« című gyalázatos irattal, bizonyság és minden alapos okmány nélkül, pusztán üres lármával, keményfejüséggel és szájjal összemarcangolják. Részint nem tudom miféle titkos iratokat, összeesküvéseket, műveleteket, rejtett terveket hánytorgatnak a legalaptalanabb módon. Részint végre a királyi felség személyét bántalmazzák egyfelől a választásra, másfelől az állam kormányzására vonatkozólag. Mindazt, a mi gyűlöletesen, vagy az igazság minden látszata nélkül költetett a papságra, vagy hányatott szemérmetlenül az ország zászlós uraira és báróira a legnagyobb rágalommal és parasztos pletykával, örömest mellőzöm, mert mindezeket a tagadás vagy viszontvád egyetlen igécskéje bárkivel szemben is tönkre silányítja. De legyen mindaz valóság — jóllehet ez a legnagyobb hazugság — senkinek sem szabad személyes gyűlöletért polgár háborút gyulasztani ki és a királyi felség iránti kötelezett hűséget megszegni. Tehát csak azokat, melyek a pozsonyi gyűlésen, nem ugyan a karok és rendek hű serege, hanem a féktelen Íródeákoktól hordattak fel és a király személyére tartoznak, mérlegeljük szabad és őszinte részrehajlatlansággal. Első, hogy Ferdinánd kir. választása kényszerítve és nem tiszta uton erőszakoltatott ki; másik, hogy a kir. felség elé terjesztett és attól elfogadott kormányzási feltételek meg nem tartattak stb. (Vége köv.) Révész Mihály. Borsodmegye földrajza kapcsolatban Magyarország rövid leirásával, Európának és az öt földrésznek vázlatos ismertetésével. Népiskolák számára, irta Ballagi Károly. Miskolc, 1886; kiadja Lőwi József fia. Alig mult egy éve, hogy Ballagi Károly, kir. tanácsos, s Borsodmegye tanfelügyelője jelentékeny bec-ű művel, melynek címe : »Adalékok Borsodmegye tanügyi állapotához«, ajándékozta meg a nevelésügy barátait, mindenek fölött pedig az illető vármegyét. Alig egy éve, mondjuk, s a buzgó férfiú, íme, ismét módját ejtette, hogy roppant sok teendői közt ismét irjon egy hasznos könyvecskét, s azzal ismét Borsodmegyét örvendeztesse meg. És őszintén be kell vallanunk, hogy e kézi könyvvel sokat nyertek az elemi iskolák, főképen pedig a borsodmegyei népiskolák. Ez 56 lapra terjedő munkácska ugyanis a legszerencsésebben foglalja össze azokat az ismereteket, melyeket a nép egyszerű fiának a hkóhely és vidéke, a haza, földünk és a világ-egyetem felől tudni kell. Attól a kiindulási ponttól, midőn a tanitó különbséget tetet növendékével jobb és bal keze, va'amint a jobb és balra eső tárgyak között, egész a földgömb bemutatásáig: ez a kis földrajz teljesen alkalmazott, könnyeden folyó, tömött rövidséggel, de azért nem nehézséggel szerkesztett mű. 104 tételt magyaráz, s azok között alig van egy-kettő, melyek ellen, tartalmi avagy alaki szempontból, szólni lehetne. Látszik, hogy gyakorlott elme, s a gyermekvilág lelki tehetségeit nagyon ismerő, azok sajátságait folyvást szem előtt tartó férfiú irta. Annál inkább sajnáljuk, hogy egyes, oly kifejezésbeli szemőcsei vannak a könyvecskének, melyek az eszthetikai Ízlést és a nyelvérzéket, legalább egy idő óta, sértik. Ilyenek pl. a latkor, láthatár, holott a csáti határban is van »látóhalom.« — E meghatározás: »A helységet rendszerint kertek, szántóföldek, rétek, néhol erdők vagy hegyek veszik körül s képezik annak a határát«, talán szabatosabbá lenne, ha a hegyek helyett azt irnók »szőlők«, a körül után pontot írnánk s egy különálló mondatba ezt foglalnók : Ha a kertek, szántóföldek, rétek, erdők és szőlők a helységbeliek tulajdonát képezik, azt mondjuk, hogy ezek együttvéve, a helység határa. — A 3. tétel második kikezdését is találóbb volt volna így kezdeni : A kört, melyen túl nem látunk, látkörnek stb. (ehelyett a köralakú földterületet látkörnek nevezik.) — De még ilyes észrevételek sem nagy számmal tehetők, s egy ujabb kiadás alkalmával minden nehézség nélkül eltávo'ithatók. *) Akkor azután misem gátolhat abban senkit sem, hogy e könyvecskét, melyben még térképek Az emiitett kifejezések kijavításának feltétlen szükségét nem látjuk be; különben is »sub judice lis est.< Szerk.