Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-04-25 / 17. szám

537 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP 526 nyira központosított legyen, mint terveztetik, ellenkezőleg, a kezelési költségek megtakarítása szempontjából azt javasolja, hogy ez intézet vezetése minden egyházmegye körén belül az illető esperes kezébe tétessék le, s a központi igazgatóság dolga csak annyi legyen, hogy ha valamely egyház tűzkárt szenved, hivatalosan megállapítsa az egyes egyházmegyék által a károsult fél részére fizetendő összeg mennyiségét. E javaslatával egyházmegyénk azt célozza, hogy a tűzkárbiztositásból származó nyéremény ne, mint tervezve van, a nyugdíjintézet, hanem a kebelbeli egyházak javára háromoljon. A lelkészi és tanári nyugdíjintézet felállítását célzó javaslat általában meglehetős hideg fogadtatásra talált. Mindjárt az i. § is elvettetett, mivel egyházmegyénk a lelkészek nyugdíjaztatását csak egyes rendkívüli esetekre kívánja szoríttatni, és egészben véve fenntartandónak véleményezi az eddigi gyakorlatot. Terheseknek találja a fizetendő díjakat is ; mindazonáltal azon indítvány, mely szerint a befizetés a lelkészi fizetések °/0

-a arányában történjék, sajnos, hogy a kisebbség véleménye maradt. Elesik a 3. § is. Az 5. §-ra kimondatik, hogy a javaslat felette hiányos lévén, készíttessék el a részletes szabályzat is, hogy az egész intézet képéről teljes fogalmat lehessen alkotni. Az özvegy• árva gyámintézet alapszabályjavaslatának különösen a kegyévre s a mostani gyámíntézetek jövő sorsára vonatkozó pontjai keltettek nagyobb vitát. Egyházmegyénk az eddig szokásban volt kegyévről nem igen hajlandó lemondani, s nem is látja be, hogy a gyakorlatban miképen volna a fél kegy év keresztülvihető. Maradjunk meg az eddigi kegyeletes szokás mellett. Ép oly kevéssé hajlandó egyházmegyénk az eddig oly nagy gonddal ápolt gyámintézete felett a halálharangot meghúzni s bele nyugodni abba, hogy ez intézet alaptőkéje bizonyos idő multával »gazdátlan egyházi vagyon«-nak tekintessék. Kötelességem azonban megjegyezni, miszerint néhányan a konventi javaslat álláspontjára helyezkedve, élénk agitaciót fejtettek ki azon többé-kevésbbé népszerűtlen eszme mellett is, hogy az országos cél érdekében a meglévő gyámintézetek mondanának le nagylelkűen további létjogukról és vagyonukról. Hosszas vita után azonban, melyben számosan vettek részt, végre is az a nézet győzött, hogy már csak az óvatosság szempontjából sem szabad lemondani egy tulajdonjogról oly könnyedén; hadd érlelődjék az eszme, hisz évek múlva sem lesz késő megtenni azt, a mit most oly rögtönözve kíván elérni a konventi javaslat. Ez idő szerint tehát egyházmegyénk egyáltalában nem hajlandó saját gyámíntézetét az országosba beolvasztani, s teljes tisztelettel, de époly határozottan kijelenti, hogy a saját pénze, saját vagyona feletti rendelkezési jogot magának tartja fenn. Mindazonáltal a tervbe vett országos gyámintézet felállítását is örömmel üdvözli s céljai előmozdításához a maga részéről szívesen és kötelességszerűleg hozzájárul. Ezzel kapcsolatban olvastatván a gyámintézeti pénztár megvizsgálásáról szóló bizottsági jelentés, örömmel vettük tudomásul, hogy e nemes intézet alaptőkéje immár 17 ezer frtra növekedett. Ezt tudva, nem veheti senki rosz néven, hogy az elődök s részben általunk is gyarapított ezen nagy összeget, ha még oly magasztos egyetemes érdeknek is, egyszeriben feláldozni hajlandók nem vagyunk. Ugyancsak a számvizsgáló bizottság jelentése, arról győzőtt meg, hogy a gondnoki számadások évről évre nagyobb pontossággal készülnek, tehát hogy e részben is lassankirit előbbre megyünk. Könyvtárunk szintén igen szépen gyarapodik részint vétel utján, részint adományozás által. Az idén e célra 121 frt folyt be, s Bod Péter művére két példányban is előfizettünk. Mihelyt pedig pénzügyi viszonyaink engedik, a Kisfaludy és Természettudományi társulatok tagjai sorába is beiratkozunk. A mult évben Ráth Mór, Decsi Károly, Vasadi Balogh Lajos és Balogh József urak értékes művekkel gazdtották könyvtárunkat. A tanügyi bizottság jelentésének tárgyalása alkalmával a szorgalmi idő meghosszabitása céljából a következő indítvány került felszínre. »Mondja ki a nt. egyházmegyei közgyűlés : 1. Hogy a húsvét tájban tartatni szokott nyilvános vizsgálatok megszüntettetnek ; ellenben a tanév közepén az osztályok saját termében a presbyterium jelenlétében szigorlatok tartatnak; a tanévet bezáró n> ilvános vizsgálat pedig május utolsó vasárnapján tartatik meg. 2. Hogy pedig ezen cél annál könnyebben elérhető legyen, az egyházak köteleztetnek, hogy ezentúl segédtanítóikat ne félévre hívják meg, hanem szintén május végéig.® Többen, utalva a fennforgó nehézségekre, ideálisnak és keresztülvihetetlennek találták ez indítványt mindazáltal egyházmegyénk, hogy legalább a maga részéről minden lehetőt megtegyen az iskoláztatás előmozdítása érdekében, elfogadja ez indítványt is s azt az egyházaknak lehető figyelemben tartás és ahhoz alkalmazkodás végett készséggel ajánlja. Egy másik elfogadott indítvány értelmében egyházmegyénk arra fogja fölkérni az egyházkerületet, hogy ez a konventen egy »hivatalos közlönyt kiadatását hozza javaslatba, melyben a pályázatok, miniszteri leiratok és hivatalos körrendeletek, s az egyházi és iskolai ügyet érintő országos törvénycikkek stb. közöltetnének. Az indítvány értelmében minden egyház 1 frt előfizetési pénzzel járulna a lap fenntartásához, valamint ugyan e célra volnának fordítandók a pályázati hirdetések díjai is. A lelkészjelölő bizottság tagjai maradnak a régiek ; egyház kerületi egyházi képviseletül, hogy a fiatalabb nemzedéknek is alkalom nyujtassék megismerkedni az egyházkerületi ügyek intézésével, ezúttal TJrházy Lajos lelkésztársunk választatott meg. Az abai iskolai körfelügyelőségről Laky István lelkésztársunk lemondván, helyébe e tisztség viselésére alantírt szólittatott föl. Ezeken kivül számos kisebb-nagyobb fontosságú ügy került még tárgyalás alá, s így a gyűlés másnapra is elhúzódott, a mi pedig nálunk ritka eset, s épen ezért a gyűlési tagok túlnyomó része sietett is korán reggel búcsút mondani a kis Velencének : Addio ! Lévay Lajos. Nem illetékes lelkészi hivatal által eszközölt esketések anyakönyvezése. Ezen cím alatt panaszkodik Molnár János b. diószegi lelkész ur, e lapok 15-ik számában, mivel az általa kért anyakönyvi kivonatot az » .. . a ... . i« egyház lelkészi hivatala megtagadta. Az bizonyos, hogy nem ildomos eljárás az, mikor valamely lelkész — hivatalos megkeresésre, hivatalos felhasználás végett — lelkész társának a kérelmezett adatokat nem szolgáltatja ki: de ezen felmerült eset alkalmából vitassuk meg, hogy hol anyakönyveztessenek a nem illetékes lelkészi hivatal által eszközölt esketések f Ott, a hol az eskü letétetett. Ha nézem a törvényesen bevett keresztyén vallásfelekezetek viszonosságáról szóló 1868 : LIII. tcikket, abban ezt olvasom : » Vegyes házasságok bármelyik fél papja előtt érvényesen köthetők.« (ii.§.) Tehát ott esküd-