Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-04-25 / 17. szám

557 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 558 ná'ad, nemes egyházgyülekezet! az én ajánlgatásomra semmikép sem szorul. Láttam buzgóságodat, tapasztaltam érdeklődésedet; láttam tiszteletreméltó véneket felbuzdulni ifjúi lánggal, hévvel s szeretetreméltó ifjakat lépni nyomdokukba; láttam kegyes nőket vágyni az Isten igéje s ártatlan zsenge gyermek sereget epedni annak új hirdetője után. Legyen e felbuzdulás, ezen érdeklődés tartós és állandó, ugy a te jövőd, tisztelt egyhá-gyülekezet méltó lesz multadhoz, mert szép lesz és dicső. E«-perességünk kebelében, fővárosunk területén testvér-gyülekezeteid között téged illet meg a vezér szerepe, haladj előre, mi követni fogunkI Haladj a keresztyén tökéletesség az örök üdv utján, vezéred, megváltód után : ki maga az ut, az igazság és az élet. Ezen útnak, igazságnak és éleinek uj hirdetője im itt áll előtted 1 Szeresd ezen útnak hirdetőjét, egyengetőjét; szeresd ez utat magát, járj és haladj rajta; fuc

s, hogy a pályabért elnyerjed, küzdj, hogy a romolhatlan koronát elérhessed. Áz Úr Jézus Krisztus legyen a te lelkeddel 1 Isten a mi Atyánk pedig, ki szeretett minket és adott örök vigasztalást és jó reménységet kegyelméből; erősítsen meg titeket minden beszédben és jó eselekedetben. Ámen.« Mikor aztán a nagy hatást keltett beszéd után a Schmid Tódor egyházi kántor által vezetett kardal elhangzott lépett a szószékre az új le'kész nt. Horváth Sándor úr, ki a Lk : IV: 16—23 alapján arról beszélt, hogy most egy hármas szent szövetség köt'etett meg. E hármas szövetség tagjai: ő, a lelkész, a gyülekezet és az Isten. O a szövetség alapján igéri, hogy hirdetni fogja a szeretet, a rregigazulás és a halhatatlanság eszméjét a Jézus Krisztus evangeliuma szellemében. A gyülekezettől kéri, hogy az meg fe'eljen meg annak, hogy »szent nép és királyi papság*. A múltban ennek elég bizonyságát adta, a jövőben is legyen e magasztos hivatásához hű. Végül az Isten ígéreteit mutatja fel, melyeket ő tesz és beteljesít azok iránt, a kik őt szeietik. Az Ur kegyelmének úgy a saját, mint a gyülekezet múltjában tapasztalt segedelme záloga annak, hogy az a jövőben is velők leend. Néhány valóban szép vonással jellemezvén elődeit üdvözölte a gyülekezetet, a német ajkú hívek lelkészeit és a testvér ref. egyházat. Még egyszer megzendült a hivek éneke : »Úr Isten 1 Ki bölcsen vezettél® s aztán magukra maradtak a néma falak, bezárva csendjükbe a szép ünnepély emlékét. A gyülekezetre nagy hatást tett templomi ünnepély a maga folytatását a gyűlésteremben nyerte, hova egyházi közgyü'és volt hirdetve. Itt mélt. Sárkány József egyh. felügyelő úr megnyitván a gyűlést üdvözölte új elnöktársát. Majd a budapesti ref. egyház nevében Szász Károly püspök úr mondott néhány meleg üdvözlő szót, felkérve lelkésztársát arra, hogy a kölcsönös szeretet kösse össze az ő vezetése alatt is a két egyházat a jövőben is, mint a mikép az a múltban egygyé volt forrva. Mire Horváth Sándor azzal felelt, hogy hiszen szive, lelke, ifjúságának minden emléke úgyis a Kálvin-térhez fűzi, a mennyiben ő a még egyesült theologiai akadémiának volt növendéke. A reform, egyház képviselői voltak : Szász Károly püspök, gr. Tisza Lajos főgondnok, Papp Károly lelkész, Várady Károly, dr. Ballagi Mór és Giczey Sámuel egyház-tanácsnok urak. Ág. hitv. testvéreink azzal viszonozták a ref. egyház üdvözletét, hogy érte jegyzőkönyvileg mondottak köszönetet s erről a jegyzőkönyvi kivonatot megküldeni határozták. Bár szép és lélekemelő volt az egész ünnepély szívből kívánjuk mégis, hogy nagyon — nagyon sokáig ne ismétlődjék 1 —y—a-Jogkérdések halmaza egyetlen közigazgatási jogesetben. A d.-i egyházkerület t.-i megyéjének d. sz. gy.-i egyházában fölmerült egy jogeset számos közigazgatási kérdést vet föl, melyek megoldása méltán tarthat igényt általánosb érdeklődésre. Legyen szabad hát e concret esetben fölmerülő jogkérdések fölött sincerisálnunk. 1884-ben a nevezett reform, egyház közgyűlése elhatározta 2000 frt iskolaépitési költségnek adó utján fedezését, és az adókulcsnak az állami egyenes adók arányában megál'apitását. E határozat ellen néhány érdekelt fellebbezett a t.-i egyházmegyéhez, onnét a d.-i egyházkerülethez ; mindkét helyről elutasítás folytán most mint ujitás ismét az egyházmegye zöld asztalára került az ügy. Igy jöttek köztudomásra a következő érdekes dolgok. Eltekintve itt a közgyűlés alakítása, tárgyalása és szavazása ellen emelt, bizonyítás esetén minden esetre döntő súlylyal bíró kifogásoktól, az a kérdés jöhet először tekintetbe : régi gyakorlat szerinti, vagy uj adózási mód-e az egyház által megállapított? Azon tényá'lás, hogy 1834-ben minden 16 éven felüli lakosra 1 vfrt; 1843-ban fejszám szerinti adó; ugyanazon évben minden 16 esztendőn felüli lakosra 1 húszas; 1857-ben minden egyházi adót fizető személyre 2 pfrt; 1859-ben családfőkénti adó, és a rendes egyházi adózás is állandóan személyek vagy családok után vettetett és vettetik ki kétségtelenné teszi, hogy a vagyonaránylagos, az állami adó kulcsa szerint szabályozott adózás a d. sz. gy.-i ref. egyházban nem képez »gyakorlatot«. 1870. évben előfordult egy kivételes eset, mikor 2000 forint építési költséget a közbirtokosság vállalt magára, és ez összeget tagjai közt birtokaránylag vetette ki; e kivétel épen a szabályt erősiti meg, nemcsak egyedül állásánál fogva, de azért is, mivel a birtok aránylagos kivetést a közbirtokosság, nem pedig az egyház eszközölte. Az tehát nem kérdéses már, hogy a szóban forgó adózási mód uj-e, vagy régi gyakorlatra épített ? Újnak ítélte az egyház maga is, ezért fölterjesztette megerősítés végett az egyházmegyéhez . . . azaz hogy az espereshez. Es az esperes az uj adózási módot jóváhagyta. Kérdés : az esperes jogkörébe tartozík-e ily intézkedés ? A zsinati törvény 233. §a szerint »ha a presbyterium a szokott adókulcsot megváltoztatni akarja, vagy uj és az eddiginél nagyobb adó behozását találja szükségesnek, az ily adónak arányát . . . indokolt jelentése mellett helyi egyházközsége, illetőleg az egyházmegye végleges döntő Ítélete alá bocsátja, mely ellen fellebbezés nincsen.« Az »egyházmegye« nem az esperes, hanem az egyházmegyei gyűlés által nyilatkozik es jelenti ki akaratát. Hogy tehát jelen esetben az esperes foglalta el az egyházmegye hatáskörét, az egyszerűen tévedés, mit a legelőször reá jövő hatóság corrigálhat és corrigálni tartozik ugy a magánfelek, mint az önkormányzati közjog érdekének megóvása tekintetéből. Ez egy hivatalból észlelendő sem miségi eset, mi tehát ^hivatalból megsemmisítést kell, hogy maga után vonjon, mihelyt fennforgása észleltetett, még inkább, ha panaszoltatott. E helyett azonban az esperesi tévedés a további tévedések láncolatát vonta maga után. A t.-i egyházmegye — bizonyára csak a rendkívül halmozódott teendők súlya alatt kimerültségében — 1885. évi 27. sz. a. hozott határozatával elutasította a fellebbezést, mert az uj adókivetés az esperes által már megerősítést nyert, és mert a közbirtokosság fenntebb jelzett birtokarányla-