Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-04-25 / 17. szám

519 mindenekfelett valljuk az Igének és az evangéliumnak halhatatlanságát. De azt is tudjuk, hogy e >földi* örökkévalóságok a földi lét- tér- és időbeli korlátjai között mozognak. Születnek és meghalnak, elnyomatnak és megint életre kelnek, fejlődnek, haladnak, alakot és létmódot változtatnak szünet nélkül. Csakhogy az átalakulás nem kihalás és az elváltozás nem megsemmisülés. A világkormányzó hatalom és gondviselő bölcsesség épen abban nyilatkozik, hogy az idők teljességében megújítja a fogyó erőket, felgyújtja a szunnyadó lelkesedést, visszatereli a lelkeket az elhagyott oltárokhoz, az ősök hitéhez. Az oltárok elhagyatottságáról Európa szerte hangzik a panasz, s a vallások őrei aggódva keresik az eszközöket, hogy széledő híveiket szentélyeikhez vissza tereljék. Egyik az idők folyamát mibe sem véve, elmúlt századok hitképzetei és világnézete felujitásával akar életet önteni a hanyatló vallás-erkölcsiségbe, de a siker nem igen biztató. A másik reformot ajánl a hitcikkek terén, a tudomány mintájára szabja a hitet, kritikájával merészen megrostálva az evangéliumot és hévvel szakgatva Üdvözítőnk homlokáról az istenemberi nymbust; az eredmény itt is csak hitgyöngülés és satnyuló vallás-erkölcsiség. Sőt olyanok is találkoznak (ezek már nem az egyházban), kik könyörtelenül lerombolni indítványozzák a hit egész templomát s csak a tudás oltárán kívánnak áldozni; itt meg már sivár materialísmus, kétségbeesett pessimismus és társadalombontó nihilismus. Nem ugy, ne ugy, atyámfiai, férfiak ! Megbénított Krisztus, megnyirbált evangelium ép ugy nem eszközöl, valláserkölcsi feltámadást, mint az elmúlt idők avult hitképzeteinek erőszakolt restauratiója. Nem Krisztusban s nem az ő evangéliumában van az ébredés akadálya, hanem az elvilágiasult, hitevesztett tudás gőgjébe és testiség kényelmébe merült emberi szívben. Elvilágiasult elmék, ti Krisztust és evangéliumát akarjátok tudományotok és életetekhez szabni ? Fordítsatok a dolgon: magatokat idomítsátok azokhoz. Tudomány által akartok hitet ébreszteni és javítani ? Hiterővel támaszszatok először hitet s azután öntsétek azt tudássá. Mert történelmi és lélektani igazság, hogy miként az új vallások a hiterő teremtő hatalmával keletkeznek és reformáltatnak, ugy a részleges vallás-erkölcsi ébredések és lendülések csak a vallásalapító őserő megmozditása által eszközölhetők. A keresztyénséget Krisztus evangéliumának isteni ereje alapította, ugyanaz reformálta s mai aléltságából is csak az leend képes tetterős életre feltámasztani. Az idők folyásának, a vallás-erkölcsi élet folyamának intézése a gondviselő Isten kezében van; de a gondviselés is eszközök által munkál s ez eszközök első sorban mi az egyház tagjai és szolgái vagyunk. A vallás-erkölcsi ébresztés kötelessége és munkája mindnyájunké. Ha pap vagy az evangelium világánál gyújtogasd világító mécsedet : meglásd, hogy világosságod lángra gyúl és lángra gyújt gyülekezetedben. Ha tanító vagy, az evangeliom erő forrásait nyisd fel tanítványaidnak, hogy azok edzék, formálják és szüljék újra lelkeiket. Az egyház őrállói és vigyázói őrködjenek, hogy tiszta evangéliumot hirdessenek az iskolai és templomi szókékek. A hatóságok és testületek ne csak fenntartsák, de javítsák is a vallás-erkölcsi intézményeket, s főként emeljék az egyház hivatalnokainak anyagi és társadalmi helyzetét. A vezetők szervezzék és indítsák meg egyházunkban a közélet modern tevékenységi eszközeit, a tudományos és népies sajtót, a társulati munkásságot, a felolvasás, colportálás stb. módozatjaít, melyekkel praktikus külföldi egyházak már ís oly bámulatos sikert értek el a vallás-erkölcsi élet emelésében. Ily módon van remény arra, hogy hitünk diadalt arat, s lankadt életünk újra éled. Szöts Farkas. TÁRCA. Pá! megváltási tana. (Folytatás.) A megváltást örök időktől fogva határozta el az Isten, mert az ő végcélja az emberiség java és üdve. Az apostol I-ten titokteljes bölcsességét hirdeti, melyet a világ bölcsei nem ismertek. (I. Kor. 2, 6—io). Ezen bölcsesség tárgya a megváltás. E titokteljes bölcsesség ismeretére kijelentés által jutott az apostol (Eph. 3, 3—5 ; Róm. 11, 25 ; 26 ; 16, 26; I. Kor. 13, 2 ; 4, 1 ; 15, 51). Istennek ezen örök terve annyiban titok, a mennyiben az emberek nem ismerték; Isten előtt azonban világos volt mindig, mert hisz az ő rendelete s határozata volt. A megváltás terve inöirjQinv maradt a próféták előtt is. Ok megjósolták az üdvnek eljövetelét, az Ábrahámnak tett ígéret megvalósulását, de maganak a tervnek mélységes titkaiba be nem tekinthettek, azokat csak Jézus s az ő megjelenése folytán a tanitvanyok s különös kijelentés folytan Pal apostol is hozza nyilvánoe

ságra az idők te'jességében. (Eph. r, 9—11.). A megváltás tehát tisztán Isten akaratának tetszése, független minden befolyástól. (Eph, 1, 4. 5.). Az egész világnak s az emberiségnek ugy kellett fejlődnie, hogy végén a megváltás terve megvalósulhasson. Az emberiség fejlődésében e tervhez való viszonyban két nagy korszakot különböztet meg az apostol, melynek forduló pontját Jézus, a világ megváltója képezi. Jézus előtt ugyanis az ember Isten által rendelt gyámság alatt állott s igy szolgai viszonyban volt; működése folytán a gyámkodás megszűnt, és szabad lett minden ember a aroí/eia-k alól. Valamint az apja által bizonyos ideig gyámság alá helyezett örökös nevelők s házhoz tartozók felügyelete alatt áll. (Gal. 4, 2): űgy az egész emberiség felett is 39*