Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-04-18 / 16. szám

4-77 557 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 558 hirdető lelkész nem akadályoztatnám meg a felek egy­bekelését, hanem kihirdetném őket böjtben is, mert ebben az esetben az esketés és a vele járó lakodalmas­kodás nem az én egyházamban történvén, maga a hirdetés senkit megbotránkoztatni nem fog. Magára a fennti kérdésre vonatkozó és a vitatkozás folytán felhozott érvelésre kiterjeszkedni nem kívánok, lehet ilt pro et contra sokat felhozni, alaposat és nem alaposat, a fő dolog az, hogy akármennyit vitatkozunk is a testvéri szeretet köteléke közöttünk soha meg ne lazuljon, s járjunk bár el egyes dolgokban igy vagy amúgy, az által egyházunk s szent vallásunk érdeke kárt ne szenvedjen. Sárkány Sámuel, pilisi ev. lelkész. TÁRCA. Pál megváltási tana. Ha a keresztyénség a megváltás vallása s ez elne­vezés igazán kifejezi lényegét: úgy legjogosabban viseli azt Pál tanának jelleme folytán. Jóllehet ugyanis az uj testamentom összes irói foglalkoznak a keresztyén vallás lényegével s többé-kevésbbé mindegyik egy irány felé tereli gondolatait; habár az egész uj testamentom szerint a megváltás jellemzi a Krisztus által hozott s alapított uj üdvintézményt: mind a mellett alig találunk az uj testamentom irói között egyet is, a ki mélyebbre hatolt volna okoskodásával s láncolatos philosophiai bizonyítás­sal fejtegette volna az uj tan s üdvintézmény lényegét. A zsidókhoz irott levél, a mely különösen foglalkozik azon kérdéssel, miben áll az uj üdvintézmény s a mely azt Jézus áldozati halála jelentőségében találja, mély felfogást s kép­zett okoskodást árul el : de oly sok oldalulag s oly szépen megállapítva nem fejtegeti az uj üdvintézmény lényegét, mint Pál apostol. Az uj testamentomi irók jelleme, egy­nek, kettőnek kivételével nem a láncolatos, bölcsészetileg okoskodó bizonyítás, hanem egyszerű, természetes és a közvetlenséget eláruló gondolathalmozás, melyben a leg­szebb igazságok foglaltatnak, gyakran közvetlen logikai összefüggés nélkül. Pál apostol e tekintetben kivételt ké­pez. Habár gondolkozását a dogmatismus jellemzi: vallás­bö'csészeti okoskodása mégis egyetlen a maga nemében. Pál a keresztyénséget megváltó üdvintézménynek tartja. Mindazon nagyszerű fejtegetések, melyekben a keresz­tyénség egyes kérdéseit taglalja, csak a megváltás lénye­gének s jelentőségének bővebb magyarázatára s helyes felfogására szolgálnak. Hogy feladatunkat sikeresen meg­oldhassuk, s Pál apostol megváltási tanát előadhassuk, világosin meg kell határoznunk, mit akarunk. Pfleiderer Ottó »Der Paulinismus* cimű munkája kezdetén igen helyesen veti fel azon gondolatot, hogy Pál tanának fej­tegetésénél végtelen nagy befolyású az, hogy miként magyarázzuk s tartjuk valószínűnek Pálnak a rajongó farizeusnak keresztyén vallásra való térését. Ha tekin­tetbe veszszük azt, hogy senkinek okoskodását nem tudjuk helyesen felfogni, a kinek lelkébe be nem pillanthatunk, a kit lélektanilag nem ismerünk : könnyen belathatjuk, hogy Pálnak megértése igen nehéz, mert megtérését psychologiailag magyarázni csuda jellegénél fogva s kellő történeti adatok hiánya miatt a legnehezebb feladatok közé tartozik. Mellőzve a Pál apostol megtérésére vonat­kozó különféle magyarázati módokat, minthogy ezeknek taglalása messze vezetne el tárgyunktól, irányadóul azt állítjuk, hogy Pál nem hosszú logikai küzdelem, hanem er­kölcsi meghasonlás folytán, hírtelen, Krisztus megjelenése után tért át a keresztyénségre s lett a legbuzgóbb apostola annak, a kit Izrael országán kivül is üldözött. Habár görög, nagy miveltségű városban született s nyerte gyermekkori neveltetését: gondolkodási módja, dialektikája s egész eszmeköre, a melyben mozog, a volt zsidó farizeust árul­ják el. Maga ezen kérdés fejtegetése, melylyel itt foglal­kozni akarunk, minden tekintetben zsidó gondolkodást árul el s ó-testamentomi alapon áll. Hogy ennélfogva tel­jesen megérthessük a megváltás lényegét s annak fogal­mát meghatározhassuk, mindenek előtt röviden megtekint­jük, mit jelent ezen fogalom az ó-testamentomban s igy határozzuk meg Pal theologiájában. A megváltás fogalmát különféleképen használják az ó-testamentom irói s maga a szó bizonyos tekintetben a zsidó nép történetét tükrözteti vissza. Általanosat! jelenti valakinek szabaddá tevését bizonyos korlátok alól, a melyek akadályozták szabad akaratának érvényesítését. A szerint, a mint az illető korlátok anyagiak vagy szelle­miek a s érint különböző jelentéssel bír a megváltás Meg­jegyzendő, hogy a megváltásnak egészen megfelelő foga­lom a szabadítás, szabadság; csakhogy míg az előbbinél inkább arra irányul a gondolkozás, hogy milyen módon történik az akadályozó korlátoktól való megmentés : addig az utóbbinál inkább a cselekvés eredménye tüntettetík föl Anyagi korlátok tekintetéből a megváltás szolgaságból, vagy fogságból való szabadulás bizonyos ár lefizetése mellett; elnyomatástól, ellenségtől való szabadulás háború s fegyver segítségével (Bír. 13, 5; 3, 9; 6, 9; II. Sám. 19, 9.). Miután a zsidó nép mély valláserkölcsi érzése miatt igen jól ismerte azon szo'gaságot, melybe bűnei sodorták: és mélyen sóhajtozott a rajta fekvő bűnök súlya miatt: azért a megváltás fogalma használtatott erkölcsi, szellemi értelemben is. »Vannak, kik bíznak az ő gazdagságukban, úgymond a 49. Zsolt. 7, 8 + 16. v. és dicsekednek, de meg nem válthatják atyjok fiait, nem adhatják Istennek a váltság árát. De az Isten megsza­badítja az én lelkemet a pokolnak kezétől és magához vé­szén engemet.« Izráel népe egész történetén keresztül­vonul a megváltás utáni mély vágy s kitör a szent irók ajkairól: »Vajha eljön a Zionból Izrael szabaditója, hogy mikor az Ur az ő népének foglyait megszabadítja, a Jákób örüljön és Izrael örvendezzen.« (Zsoltár 14, 7.). »Vajha megszakasztatnád az egeket és leszállanál, a he­gyek a te orcád előtt olvadnának fel. (Jes. 64, 1.). Bízva az Istennek a választott népe iránti szeretetében, oly biztosak Isten általi megváltatásra vonatkozó vágyuk tel­jesülésében, hogy azt diadalittasan a jelenben megvaló­sulónak tekintik : »Izráel megszabadul az Úrban örökké­való szabadulással; nem szégyenültök meg és nem lesztek gyalázatosak soha örökké.« (Jes. 45, 17.). Isten szabadítja meg a zsidókat az ellenségektől, az Istentelenek kezétől; de ő szabadítja meg a bűn hatalmától s a bűnösség tuda­tától is. (Zsolt. 22; 31, 16; 97, 10; 91; 68, 21; 16, 9—ír ; 7, 8; 130, 8; 103, 51.) Az áldozatok, melyeket bemutattak, arra szolgáltak, hogy Isten haragját elfordítva, megszabadítsák a bűnöst a bűn terhétől. Ha a megváltás utáni vágy, ha a szabadságra való törekvés, mely a zsi­dóknak rabságba vitetésével csak nőtt s nyomoruságával élénkebbé lett, oly általánossá s fontossá lett, hogy min­den üdvét abba helyezte belé a zsidó nép : nem csudál­kozhatunk azon, hogy már az ó szövetség irói hangoztatják Istennek azon intézkedését, mely szerint ő kezdettől fogva elhatározta kedvenc népének s általa az egész emberi­ségnek megváltását, üdvre való vezetését. Izrael üdvvágyai­nak teljesítése s az emberiség megváltása végett jött Jézus. Miután az Izrael népével együtt érző és együtt élő tanítványok a messiás utáni vágyak, fogalmak s eszmék

Next

/
Thumbnails
Contents