Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-04-18 / 16. szám

557 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 558 körében nevekedtek fel, igen természetes, hogy Jézus iidvjelentése fejtegetésében Izrael népének eszmekörében mozogtak. A mint a megváltásnak ó-testamentomi fogalma bizonyos korlátozást, szolgaságot tételez fel: ugy az ujtestamentomban s igy különösen Pál theologiájában is van ilyen előföltételezés. Van Pál tanában egy fogalom, a mely véres fonalként húzódik végig egész tanrendszerén s tengelyét képezi egész theologiájanak; ezen fogalom a őr/MLOOÍiprj vagy igazságosság, mely ugy az emberekre, mint az Istenre vonatkozik s lényegében tartalmilag különböző jelentéssel is bir. Általában mondhatjuk, hogy az erkölcsi elv, mely szerint az embernek erkölcsi életét intéznie, melyhez tetteiben alkalmazkodnia, közelebbről melyet magáévá, tulajdonává tennie kell; nem azonos egyes erkölcsi tettekkel, vagy erénynyel, hanem erkölcsi tulajdonság (habitus), sajátság, mely az embernek Istenhez való erkölcsi viszonyát fejezi ki. Istenre vonatkoztatva a őr/MioGÍvr] azon itélő eljárás, melynélfogva ő az embert igaznak ismeri el (iust. forensis). Csak kevés helyet talalunk Pál rendszerében, a hol ezen foga lom erkölcsileg alkalmaztatik az Istenre. Ha a dfxaioavvrj ezen kétoldaluságát végelemzésben tekintjük, Isten akaratának vehetjük. A mint ugyanis Isten akarata az, a mely szerint az embernek élnie kell: ugy egyúttal azon mérték is, a mely szerint életünket itéli. Á őr/.aioovvrj Istenre vonatkozólag csak az ő akaratának részrehajlatlanságát, pártatlanságát fejezi ki. Miután az Isten az emberiségnek üdvre vezetését célozza s azt az embernek a őiv.aioGvvr]-hez való viszonyától teszi függővé : azért minden egyes embernek annak elsajátítására kell törekednie. Hogy ezen üdvre való vezetés Isten akaratja öröktől fogva : azt tudomására hozta az emberiségnek. Mig azonban a pogányoknak csak a természetben és lelkiismeret ben jelentette ki magát: addig a zsidóknak különös kijelentésben hozta tudomásra szent akaratát. A pogányok észlelés utján a teremtett dolgokból tudhatták meg Istennek igazságosságát, de bölcsességökben elhagyták az Istent, testi bölcsességet, bolondságot kerestek. Ez oknál fogva eredeti istenismeretök elveszett (Róm. i, 19—31; Gal. 4, 8 ; I. Kor. 1, 2; I. Thes. 4, 5) »fölcserélték a romolhatatlan Isten dicsőségét romlandó ember, madarak, négylábú és csuszó-mászó állatok képének hasonlatosságával (Róm. 1, 23.). Hogy eredetileg birták ezen istenismeretet, s hogy képesek voltak Isten akaratának megértésére: bizonyítja bűntudatuk »egymás közt a gondolatok, a melyek most vádolók, majd védelmezők és lelkiismeretük, melynélfogva tudják, hogy írott törvény hiánya dacára van szivökbe írott törvényök. (Róm. 2, 14. 15.). Hasonló állapotban vannak a zsidók. Istennek minden üdvintézkedései dacára a zsidónép engedetlen s hűtelen volt azon szövetséghez, melyet Isten kötött vele. Mivel e szerint Isten kijelentését nem vette figye lembe, nincs joga a pogányokat elitélni. Azon körülmény, hogy írott törvényök van, a bűnösség tekintetében nem ad nekik semmi előnyt a pogányokkal szemben. Valamint tehát a pogányok meg nem állhattak Isten előtt, mert nem teljesítették akaratát: ugy a zsidók is nélkülözik a öty.caoGvvrj-t, s igy nincs igaz ember csak egy is.« (Róm. 3, 10) »mindenek vétkeztek, mindnyájan bűn alatt vannak (Róm. 3, 9. 23 ). Ámde Pál apostol nem elégedett meg, hogy csak a tapasztalatra hivatkozva bizonyítsa a bűn egyetemességét, vagyis azt, hogy az ember Isten akaratát nem teljesiti, saját dr/MioGvvr]-ve\ nem bir, hanem kutató elméjénél s bölcsészeti fejtegetéseinél fogva mélyebb okát s forrását is kellett keresnie a bűnösségnek. Az általános tapasztalat dacára mindig lehetnének egyes kivételek, melyek a bűn egyetemessége ellen bizonyítanának. Hogy a őiKaioovvr] hiányának egyetemességét bölcsészetileg kimutassa, kapcsolatba hozza azt az első embernek Ádámnak bűnesetével. Az emberiség bűnössége azon különös viszonyban áll Ádám bűnesetével, hogy nélküle a bűn hatalma el nem terjedt volna. A bűn keletkezésére és elterjedésére vonatkozó classicus hely (Rom. 5, 12.) A vers nem közvetlenül, hanem közvetve tárgyalja az álta'ános bűnösség okát, azt bizonyítja ugyanis, hogy egy ember halála folytán egyetemessé lett a halál. Mivel azonban a halált Ádám bűnesete következményének mondja, annálfogva ezen bűnesetnek hasonlómódon kellett kihatnia. E hely szövege: /tia xovto í'jGfteQ dl evóg avO QCÓJXOV r ÁITAOILA elg xov voauov elnrfkOev v.al óla z% cqiagxlag 0 dávaxog y.cu ovviog elg itávxag ávdqvJTiovg 0 öávaxog dirjldev, erf' <<> ixávxeg rj/iaQXOv. Ezen versben foglalt hasonlat, mely bővebb kifejtését az utána következő versekben nyeri s a mely versek Ádám és Krisztus közötti hasonlatot fejtegetik, csonkasága miatt nem eléggé világos s többféle mag) arázatra ad okot. A magyarázatok eltérésére nézve a versnek ezen kitétele: etj? (0 návxeg r^iaoxov szolgáltat alkalmat. A legrégibb s most is legáltalánosabb magyarázat az, mely szerint ey q) annyi mint Inl v> összehúzása s »in quo« »a kiben« kitétellel fordítandó és ev r/;-val azonos (Origenes, Augustinus, Vulgata, Károlyi, Béza). Augustinus ennek alapján s értelmében magyarázta az eredendő bűnt. Ádám az emberiségősatyja lévén, oly szerves összefüggésben áll az emberiséggel, hogy az ő bűnében az egész emberiség vétkezett s az első tett nem csupán az ő tette, hanem az egész emberi nemé volt s büntetése, a halál, nem egygyé, de az egész emberiségre kiterjedő volt. Ehez hasonló lényegileg a Bengelféle magyarázat (Gnomon 618. oldal): 3

Etf y cum verbo r^iaQXOv eandem vim habét, quam őtá cum genitivo, xrjg ágaQxíag. Sensus : per id, quod, sive quia omnes peccaverunt. Annyiban azonos az előbbivel, a menynyiben elfogadja azt, hogy Ádám bűnében nekünk is van részünk, holott Pál mást fejez ki. A vulgata s Béza felfogása azért helytelen s Augustinnak az eredendő bűnről szóló tana azért téves, mivel visszavivő névmásnak veszi az ey w-t, dacára annak, hogy közelében nincs oly szó, melyre vonatkoztatható volna s az av&QiOTXOC, melyre vonatkoztatják, igen messze van. A magyarázók másik osztálya kötőszónak tekinti s vagy Ircl xovxw ojGxe vagy enl xovxa} oxi-val helyettesíti. Pfleiderer és Schmid az előbbit fogadva el, eredmény tekintetében (más okadatolás és magyarázat alapján) majdnem oda jutnak, a hová Augustinus (Béza). . . »Alléin eben ín diesem hartem und völlig unvermittelten Nebeneínanderstehen der beiderlei Begründungen liegt ohne Zweifel der Wink, dass sie nach des Apostels Sinn nicht als zweierlei, sondern als eines und dasselbe zu verstehen sind, dass alsó die Siindenthat Adams zugleich und als solche schon auch die Sündenthat Aller gewesen ist. Natürlich lásst sich dass nur so denken, dass in der That Adams, als reprásentirenden Haupts der Gattung diese selbst vermöge einer gewissen moralischen oder mystischen Identitát mit ihrem Vertreter mitbetheilígt war; stb. (Paulinismus 40. old.) Hasonlóképen magyarázza Schmid: Alléin die grössere Warscheinlichkeit spricht überhaupt dafür, dass ecp" o> als conjunction zu fassen ist, und hier empfiehlt sich denn ati meísten die (Rothésche) Erklárung: eni TOVT(<) toGxe unter der Bestimmtheit, dass alle gesündigt habén ; so dass die Thatsünde der einzelnen eben eine Folge desselben Herganges ist, in welchem der Tod sich durch Adam's Siinde über die Menschheit verbreitet hat. Die adamitische Siinde hat hienach die Sünde