Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-04-11 / 15. szám

471 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 472 egyén vala : mindazáltal megtörtént egybekelésről hivatalosan, hiteles tudomást venni annyival inkább szükséges volt rám nézve, mert, mint még ma is sok egyházban, e mi b.-diószegi ev. ref. egyházunkban is, különbség van a még nem, vagy a már házasságra lépett fél egyház iránti kötelezettségei között. Vannak egyházaink, melyekben a még nem házas ifjú, még ha mindjárt szolga legény is, egyházi adóköteles; és vannak egyházak, melyekben az egyházi adóval megrovás alá, csak nősülésök után esnek az illetők. Igy van a do'og a mi egyházunkban is, sőt a fennt jelölt házasságnál , az egyházi adózásnál, épen egy specialitása jő elő egyházunk belkörű intézkedéseinek. Igy lévén a dolog: a már nevezett esketés megtörténtéről privát uton szerzett tudomás után, darab időig az illető lelkészi hivatal által nem értesittetvén : levelet intéztem oda, kérve, hogy már ismeretes jegyesek, illetőleg házasok, esketési bizonylatát, ha az esketés valóban megtörtént, anyakönyvünkbe, »tétel-szám nélküli bejegyzés, s igy a jelzett okból nyilvántartás végett,« hozzam, »hivatalból megküldeni ne terheltessék,* támaszkodván e tekintetben e mi tiszántúli egyházkerületünkben gyakorlatban lévő azon szabályra is, hogy: »Ha a házasság más helyen, mint a hol a menyasszony, vagy mindkét jegyes lakik, tehát idegen egyházban (a minthogy idézett esetben épen idegen egyházkerületben is történt) szándékoltatik megköttetni: az illető lelkész, helyetteséül, más lelkészt is felhatalmazhat ugyan : »de ezen esetben a felhatalmazást, a helynek, a hol a lelkésznek, a ki előtt köttetik, megnevezésével, azonnal anyakönyvbe vezetni tartozik.« »Másfelől, a helyettesitett lelkész is, a házasság megkötését, az őt meghatalmazó lelkész megnevezésével szintén beirja, és azt, az őt feljogosító lelkésznek nyolc nap alatt bejelentse.. .« stb. (Lásd : Tóth M.: »Egyházi szertartástan a'apvonalai.c 25. 1.). Igaz, hogy ez idézettek közül, csak az utóbbi kikezdést közöltem levelemben. íme, a mai napon márc. 13-ikán, megérkezik az általam megkeresett egyház egyik segédle'késze által aláirott válasz, melyben az mondatik, hogy többször emiitettek »a i evang ref. egyházban megeskettettek. »E házasság a i ev. ref. egyház anyakönyvébe be is jegyeztetett, s róla, a felek kívánságára, az esketési bizonyítvány ki is adatott.* Ennyi a valóság. De hát én, a félnek privátim kiadott bizonylatból, melyet hozzám el sem hoz, hanem magánál letart, hogy győződjem meg valaminek a valóságáról ? A minthogy hivatolt házasok e bizonylatot hozzám el sem hoztak, hanem maguknál letartották. Vagy minden ilyen esetben, maga a lelkész instálja meg az illető felet, a nyert bizonylat kegyes előmutatására, nem pedig az eskető lelkészi hivatal tegye azt által hivatalból ? ? Hát e nélkül hogy hirdessem ki, a közönség tudomására az ilyen egybekelést, mert ezt ezúttal ki kellett hirdetnem azért, mivel egybekeltek előbb évekig törvényen kivül éltek együtt. S aztán, hát ha a feleknek eszökbe sem jut a bizonylat kikérése ? Azonban, félre is talált érteni a válaszoló segédlelkész ur, mert egyebek közt igy is ír : »Hogy anyakönyveztük (t. i. az esketést) : ennek okát abban tessék keresni, mert a mi egyházunkban lettek megesketve (sic). Hiszen én, ezen való megbotránkozásom ha jól emlékezem, (pedig jól emlékezem) egyáltalában nem fejeztem ki, mindössze annyit mondottam, hogy: »a i lelkészi hivatal által — állítólag — megeskettettek, és anyakönyveztettek is* (t. i. kérdésben lévők). Annyit hát tudtam,, hogy ott is, és pedig tétel-szám alatt, de azt is tudtam, és most is igy vagyok meggyőződve, hogy itt is, egyházam anyakönyvébe is, noha tétel-szám nélkül, be kell a mondott esketést vezetni, már azért is, mivel összeeskettettek azután is községünk kötelékében fognak tartózkodni, lakni. A mi pedig a segédlelkész ur levelének ama passusát illeti, hogy: »Hogy mi a szokás egyes egyházmegyékben, vagy egyházakban épen e tárgy körül: azt bár tiszteljük, de meghajolni előtte nem fogunk* erre szabad legyen annyit mondanom, hogy itt nem egyszerűen udvariassági kérdésről, hanem kötelességről lévén szó : ez a passus el is maradhatott volna. Végre: én így gondolkozom, nem is tekintve azt, hogy hivatalos kötelesség merü't-e fel az ügyben: »ha más hasonló esetben, engem hivatalból felszólított volna: a helyett, hogy egy hosszú levelet, és pedig tagadó levelet írtam volna megkeresésére : leültem volna, és előkeresve azt a türelmes nyomtatott esketési ívet, a kellő adatokkal kitöltöttem volna, és szívesen engedtem volna, s eleget tettem volna a felhívásnak, csupán udvariasságból is.* Tettem volna ezt azért is, mert tudom, hiszem, az illető segédlelkész ur is jól tudja, hogy más helyen eskettettek esketési bizonylatát, a megeskettettek házasságából származott gyermekek megkeresztelésekor, a gyermek minő ágyból származásának anyakönyvi hiteles bejegyzése végett, ujabb időben már egyetlen szóra ki szoktuk a keresztelést teljesítő lelkészeknek szolgáltatni. Ezek után már tisztelettel kérem, s kérdem e lap tisztelt olvasó közönségét, nyilatkoztassa ki: én jártam-e mondott ügyben helyes uton, vagy pedig a i ev. ref. egyház segédlelkészének van igaza? Molnár János, b.-diószegi ev, ref. lelkipásztor A nagyváradi „lelkészválasztás." (Vége.) Mit, vagy miket lehet ugyanis abból egyenesen következtetnünk ? Legalább is a következőket : 1-ör azt, hogy Csák Máté vésztői időközi lelkész, egészen modern s kétségkívül ügyes taktikával, összejátszott Kun Béla váradi lelkészszel, ennek Vésztőre, önmagának pedig N.- Váradra leendő megválasztatása céljából. Mert hát : manus manum lavat s a rokonlelkek megértik egymást ! 2-or azt, hogy a vésztői, a maga nemében szintén nevezetes papválasztás*), mélyen felkavarta a vésztői egyház békéjét, s hogy a vésztői hivek és K. B. között nemcsak hogy az egyetértés és bizalom nem volt meg, hanem a helyett erős ellenszenv és gyűlölet kapott lábra, s ezt a gyűlöletet a vésztői időközi lelkész egy jobb ügyhöz méltó leleményességgel ki tudta aknázni a maga javára, helyesebben: fegyverül tartotta meg K.B. ellenében, arra az esetre, ha ez a váradi kathedrára vonatkozólag korábban tett igéretét teljesíteni elfelejtené **) *) A néhai Csák János halálával megüresedett Vésztőre ugyanis, Csák Mátét, a néhai lelkész fiát, a hivek minden igyekezete dacára sem jelölvén ki a cand. bizottság, az elkeseredés odáig jutott, hogy az első választás alkalmával senki sem ment a 6000 lelket számláló egyház tagjai közül szavazni. A második választáskor (még a mult nyáron !) aztán sikerült Cs. M.-nak K. B. részére, miután a fama szerint ez neki Váradot előre »viszontbiztosította*, épen tizenegy embert toborzania, a kik azután, 6000 lélek nevében, a választást K. B. javára formailag meg is ejtették. H. J. **) Érdekes az is., hogy K. B. rir a Gyulán megjelenő »Békés< című hírlapban a vésztői viszonyokra vonatkozólag egy, még a mult év nyarán közölt megjegyzést meg akarván cáfolni, olyanformán nyilatkozott, hogy neki vésztői híveivel épen nincs semmi baja, s hogy közte és 30*