Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-04-11 / 15. szám

4-77 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 478 rint a prot. hittérítők megfosztották a bensziilötteket »ártatlan mulatságaiktól,® melyeket aztán a francia kath. misszionáriusok újból meghagytak ugy, hogy a leányok a feletti örömükben táncoltak, a mi más szóval azt jelenti, hogy az erkölcstelen életmód, melyet a prot. miszszió megakadályozni igyekezett, újból rendes folyamatba jött. A mi a tömeges vértanusági történeteket illeti, ugy valóban rendkívül csudálatosnak tűnik fel azt hallani, mily gyakran futamodtak meg az igazi »apostolok* a szenvedések elől, s mily gyakran vették igénybe a világi karhatalmat, mily gyakran költött vagy mesésen túlhajtott dolgok azon szenvedések, melyeket gyakran maguk okoztak. Mily örvendetes itt a protestánsoknak igazságérzete 1 A madagaskari misszió tudvalevőleg véres üldözéseknek volt kitéve, ugy hogy ott szólhatunk egy vértanúi egyházról; a mint az ezen időket rajzoló tudósitások túlzásokba csaptak át, azonnal sietve józanságra intettek s a tudósítások történeti értékükre szállitattak le. Ezzel összehasonlitandók a katholikus vértanú-legendáknak tömeges túlhajtásai Japán, Clrna és Délamerikában. Japánban kathol. történetírás szerint I miilió kath. keresztyén léiezett s rövid 50 év alatt ugyancsak egy millió vértanúról szól, tehát annyi vértanú, a hány keresztyén ! S ilyen el'entmondásokkal túl van halmozva a kath. missziói történetírás. Tanjorban, igy tudósít egy páter, 12,000 keresztyén a legkegyetlenebb szenvedésnek volt kitéve, mig egy másik tudósitó azt irja a pápának, hogy a hitvallás szégyenére egyetlen egyben sem volt bátorság hitét vérével megpecsételni. Koreában a különböző kathol. tudósítások szerint több vértanú volt, mint keresztyén, s mégis igénybe vették az üldözések alatt a francia hadi In jók segítségét. A kath. keresztyénekről Lagosban azt olvassuk : »az istentisztelet iránti buzgalmok csudálatraméltó, az istenanyának tisztelete nagyon szívükön fekszik, ugy hogy mindnyájan ismernek imákat és hymnusokat a szeplőtelennek dicsőségére* — s más alkalommal : »a négerek keveset tudnak a keresztyénségről, még a megkeresztelteket sem véve ki s majd mindnyájan polygamiában élnek. Nehéz dolog őket a tudatlanságból s erkölcstelen életükből kiragadni.* Ily viszonyok mailett valóban merész dolog, mily igaztalansággal jellemeztetnek a prot. missziói terek. S a nagy deklamatiók a kath. missziók érdeméről és képviselőik egyszerűségéről megbizható források alapján kellő értékükre vitetnek vissza. Annyi tény, hogv a protest. önkénytes missziói adakozások nagyobbak, mint a túlsó táborban, s ez az evangéliomi egyháznak dicséretére válik, azonban a mi a római egyházban a számos alapítványokból, melyek sajnos soha napfényre nem kerülnek, misziói célokra fordittatik, nagy összeget képvisel s nagy mértékben felülmúlja részünkön az egyházi eszközök alkalmazásának képességét. A papoknak magasztalt sanyarusága sem veendő szószerint, ha némely hittérítők askétikus életet élnek is, ugy urok mellett pazarló bibornokok, püspökök stb. vannak. Az algieri misszionáriusok folyton apostoli szegénységükkel dicsekesznek, de más oldalról arról vagyunk értesülve, hogy a miszsziói társulat Algierra 2!

/2

év alatt 1.290,000 frankot fordított, míg a sokkal nagyobbszerűbb evangyélmi missziói vállalatok Victoria-Nyanzban 5 év alatt 742,660 márkába kerültek 1 Eltekintünk Warneck művének tanulságos fejezeteitől a római tolakodás és lélek vásárlásról, az egyes hittéritők sajátszerű eljárásától a pogány gyermekek keresztelésénél s^ a pogány szokásokhoz való alkalmazkodásoktól. A mi itt eredeti tudósítások a'apján bizonyittatik, sőt a jezsuitáktól, mint »kegyes cél« ajánltatik, valóban gyalázatára válik a keresztyén missziónak s nem egyébb, mint visszaesés a pogány babonaságba, s fölcserélése a szellem vallásának a külső formákkal. Azon ügyesség, melylyel jezsuita módon nevelt misszionáriusok a pogány szokásokhoz, nevezetesen a képek tiszteletéhez, körmenetek, búcsújárások s fétisekhez alkalmazkodnak, a mire szent képeket és érdemjeleket s más efelét fabrikálnak ; s azon eszélyesség, melylyel bele tudják élni magokat az indiaiak kasztrendszerébe, a hősök tiszteletébe s a chinaiaknál a Confuciusimádásba, némely ember előtt ügyes missziói módszernek tűnhetik föl: azonban mi tudják, hogyan ítéljünk felette s a történet máris kimondotta szigorú Ítéletét. A jezsuiták h'ttéritési művén nem volt áldás s épen a legvirágzóbb római misszióban Isten borzasztó ítéletet tartott, igy Délamerika, Congo, Abessinia, India és Japánban hol mindenütt csak romokra akadunk 1 Túlzó alakban lép fól a stathtika is, mely mindig római részen művészi félhomályban marad, s Warneclcnek ide vágó helyreigazításai a legjelentékenyebb eredményekre vezetnek. Kath. számítás szerint Afrikában 2.694 577 keresztyén van. Kérlelhetlenül mutatja ki lépésről lépésre Warneck, s kétségtelenül bizonyítja, hogy p. o. a portugáliai misszió által a Congón fölvett 1 millió keresztyénség legfeljebb ezeret tesz s Afrikára nézve 268,700 keresztyénnek fö'vételéhez jut el. Ezen földrésznek protest. missziója 1881-ben 577,6ooat tett ki. Hasonlóan áll a dolog Ázsiaban. A majd nem kilenc millió kath. keresztyén Warneck gondos kimutatásának alapján 2 millióra olvad le, s maguk a jezsuita számitások kétségtelenül bizonyítják, hogy a római miszszió Indiában meglehetős terméketlen, mig az alig 100 éves evangyélmi misszió már 700,000 keresztyént számlál. Még föltiinőbb az összehasonlítás a déli szigeteken. Ultramontán kimutatások szerint 576,361 keresztyén található, Warneck szerint csak 50—60,000, mig az evangyélmi keresztyének száma 280,000-et tesz ki. Mindent összevetve, azon meglepő eredményre jutunk el, hogy a kath. misszió erőszakosdásai dacára u nem többet, mint 1.6ő3,700 keresztyént számlál, az evangyélmi ellenben 2.245,600-at, a mi kétségtelenül bizonyítja a protest. misszió előnyét és nagyobb termékenységét a római fölött 1 Dr. Warneck lelkész valóban nagy szo'gálatot tett e művével a prot. egyháznak. Tárgya'ásait azon béke sugallta szavaival zárja be, melyek vajha ne volnának elhangzó szavak a pusztában: » Távolítsuk el a polémiából a személyeskedés terét, utasítsuk vissza a muszió nyilt ellenségeivel a szövetséget, idézzünk igazságosan s dolgozzunk békességesen !* Dr. Szlácik Mátyás. BELFÖLD. Nem illetékes lelkészi hivatal által eszközölt esketések anyakönyvezése. Folyó évi február hóban, e mi b.-diószegi ev. ref. egyházközségünkben azon ritka eset fordult elő, hogy a diószegi illetőségű, ev. ref. vallású fi, és szintén diószegi illetőségű, de róm. kathol. nő jegyesek, tőlünk egyik távoli, elsőrendű evang. reform, egyházunk lelkipásztori hivatala előtt kívántak egybeköttetni. A mi — a szükségesek megtartása mellett — mult hó 27-ikén meg is történt. Noha, az egyházunk kebelébe tartozó fijeg/es nem legény, hanem előbbi róm. kathol. nejétől elválasztott