Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-04-11 / 15. szám

4-77 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 478 feledve egy hires angol bölcsész [Chubb] ama szavait: ^Krisztus evangéliuma a természetes erkölcsi törvény helyreállítása, minek alapja az ész, kívánalma a szeretet/ Excellsior! Szalag Károly. Mikép értelmezendő a 192-ik §? Eme jelentéktelennek látszó kérdés igen nagyhorderejű. Annak helyes vagy helytelen értelmezésétől függ ugyanis, hogy azon elv, melyet zsinatunk, a korábbi rendszerek helyett az ezentúli lelkészválasztások dogmájául tőn a 186-ik §-ban, sarkalatos hitcikk e, melyet föltétlenül követnünk kell; vagy csak adiaforon, lényegtelen valami, mint az orgona, melynek bevitele vagy mellőzése nem határoz ? A tapasztalat bizonyítja, hogy e §-nak kétféle értelmezése van s ehhez képest töltetnek be a megürült lelkészí állomások. Mihelyt valamely szöveg felett vitatkozni kell, rendszerint azt tanúsítja, hogy az író vagy szóló nem tudta magát eléggé szabatosan s világosan kifejezni. S ez nem kevés curiosum s kellemetlenség szülőanyja a magánéletben ; de sokkal jelentékenyebb bajok nemzője a közs nyilvános téren. Ugyanazért nagy horderejű kérdés az, hogy valamely testület, melynek köztörvényt alkotni vált feladatává, a törvények szövegezését kire, vagy kikre bizta ? Mert egyetlen nem eléggé szabatos §, ezer és ezer bonyodalmokat szül, a szerint, a mint egyik e, másik amaz érteményt okoskodja ki belőle. Azonban megesik nem egyszer, s épen itt, az egyházi téren a legtöbbször, hogy az eléggé világos és egyszerű szöveg is többféle értelmezést nyer. Nem említve a mult századok betűkbe kapaszkodó dogmatikus vitáit, csak egyházi életünket legújabban szabályozó törvényeinkre utalok. Ezeknek szakaszai közt számos van olyan, a melyet a hány kerület, sőt egyházmegye, annyifélekép értelmez. Pedig ezek a törvények, ha nem ékeskednek is valami mintaszerű szabatosság- és világossággal, annyi érdemük mégis van, hogy minden nehezebb fejtörés nélkül meg lehet érteni, mit akarnak ? Feltűnő ennélfogva, hogy ismételten fordulnak elő esetek, melyek arról tanúskodnak, hogy törvényeink egyik-másik szakaszát másként értelmezik itt és másként amott. Igy, hogy egyebeket ezúttal mellőzzünk, a 192-ik §-t. E szakasz első kikezdése a lelkészjelölő bizottságokról szól. >A lelkészjelölő bizottság, — mond a szöveg — minden az érdekelt egyháztól vagy egyházmegyétől eredő utasítás nélkül, sőt ennek kizárásával végzi teendőit, s minden egyes ajánlottat egymásután, nyilvános szavazatainak általános többségével jelöl ki.« Ebből némely s a legtöbb egyházmegye — az alább adandó exegesis szerint — azt következteti, hogy a j.-bizottság egyáltalán nem felelős. Más — szerényebb — értelmezés szerint ama § a felelősség alul nem menti föl a j.-bizottságot, csupán önállóságot, függetlenséget biztosit neki a megürült egyház, vagy egyházmegye netáni utasításai s óhajaival szemben. Váljon melyik e két értelmezés közül a helyesebb ? Azt hiszem, nem cselekszik a t. szerkesztőség helytelenül, midőn e közérdekű tárgy több oldalú megvitatására lapjában tért enged; annyival is inkább, mert meg lehetünk győződve, hogy mindazok a bajok s panaszok, melyek lelkészválasztásainkra vonatkozólag nyíltan vagy magán körökben köztudomásra jutottak, legtöbbnyire e § értelmezésével állnak szoros kapcsolatban. Lássuk tehát mind a két értelmezést logikai s jogi szempontból. A 192-ik § első értelmezése tehát a jelölőbizottság nem felelős. Ez érteményt — mint látnivaló — e §§-ból csakis okoskodással lehet kikövetkeztetni; mert a szövegben nincs nyilván benne a »nem felelős« két szó. Tehát legelső ellenzésül felhozhatjuk ez értelmezéssel szemben, hogy mivel az értelmezés legfőbb szabálya szerint minden tételhez csakis azon fogalmak köthetők, melyeket a szöveg szavai nyújtanak, itt pedig nincs a »nem felelős« : nem is lehet tehát a 192 ik §§-hoz a nem felelősség fogalmát kötni, s e szerint a jelölő bizottság nem tartható felelősség nélkülinek. Mert ha valamely szöveget, nem a leirt szavak s fogalmak után, hanem csupán következtető okoskodás által értelmezni helyes exegesis: akkor ezen egyszerű tételt: »sol lucet« ekként értelmezhetem: »a nap perzsel, éget« ; mivel bizonyos az, hogy a nap nemcsak világit, hanem melegit is, még pedig : minél függőlegesebben esnek valamely tárgyra sugarai, annál jobban; elannyira, hogy szinte perzsel s összegyűjtve a sugarakat, éget s gyújt. Tehát »sol lucet« azt is teszi, hogy a nap perzsel, éget. Hát, persze, hogy éget; de azért a »sol lucet« valódi érteménye még sem az, hogy éget. Igy van a 192-ik §-al is. A szöveg nem mondja a »nem felelőst;« de következtetéssel kiokoskodjuk belőle. Még pedig ilyenformán : A jelölőbizottság — szöveg szerint — »az érdekelt egyháztól vagy egyházmegyétől eredő utasítás nélkül, sőt annak kizárásával végzi teendőjét;® tehát nem köteles sem az egyháztól, sem az egyházmegyétől utasítást elfogadni arra nézve, hogy kiket jelöljön ki; ez kizárólag egyedül saját belátása-és tetszésére van bizva. Eszerint, ha a megürült egyház vagy egyházmegye óhajai s érdekei ellenére jelölné is ki a személyeket, ezért őt sem az egyház, sem az egyházmegye, legkevésbbé a pályázók kérdőre nem vonhatják. A kérdőre vonhatás pedig = felelősség. A jelölőbizottság kérdőre nem vonható lévén: tehát nem is felelős. Quod erat demonstrandum 1 Látnivaló, hogy a »sol lucet« s a 192. § idézett szövegének ezen értelmezésénél a logikai következtetés láncolatában egy-egy oda nem illő hamis szem van; még pedig ez utóbbinál az »utasítás« anyagából kovácsolva. Mert midőn a szöveg ezt mondja : »az egyháztól, vagy egyházmegyétől eredő utasítás nélkül, sőt annak kizárásával* ebből a természetes s helyes következtetés nem a fenntebb jelzett snem felelős ;« hanem ím ez: »a jelölő bizottság nem köteles sem az egyháztól, sem az egyházmegyétől eredő utasításokat elfogadni. A kit pedig működésében utasítások nem kötnek, az szabadon, önállólag, függetlenül működik. A jelölő bizottságot utasítások nem köthetik, tehát a jelölő bizottság független.« Ez — hitem szerint — s 192. § helyes értelmezése logikai szempontból, (s nem lehet más — mint látni fogjuk — jogi szempontból sem.) S ha már most megengednők is, hogy helyes exegesis valamely szövegnek nem a szószerinti; hanem a következtető okoskodás után levont érteményt adni: látnivaló, hogy akkor is nem a felelősségtelenség, hanem a függetlenség magyarázható ki a szövegből. Igen; de függetlenség és nem felelősség más-más fogalmak. Ez utóbbi isteni tulajdonság. Az emberi világban lehet önállóság s függetlenség, de felelősség nélküli | állapot nincs. Ily képtelenséget alkotni a zsinat nem