Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-03-28 / 13. szám
4-77 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 478 ségnek ugy a magán- mint a közéletben előmozdítása és a terjesztése. 3. §. Különösen oda fog hatni az egyesület, hogy 0) az emiitett erények az irodalomban — ideértve a hírlapokat — a színházakban és egyéb mu'atóhelyeken s átalában minden nyilvános gyülekezetekben tiszteletben tartassanak ; b) az ifjúság számára önképző-egyesületek keletkezzenek; c) mértékletességi egyesületek alakuljanak ; d) a takarékossági szellem fejlesztessék s a takarékosságot elősegítő intézmények létesüljenek, e) munkára ösztönző és munkaszerző egyesületek keletkezzenek, f) régi hű cselédek, és mások életét saját életök veszélyeztetésével megmentő egyének jutalmazására célzó társulatok alapíttassanak, g) szegények gyámolitására, nemkülönben h) rabsegélyző egyesületek alakíttassanak a büntetést kiszenvedett raboknak munkaszerzés által a visszaeséstől való megóvása végett, i) a szerencsejátékok, különösen a kártyajátéknak ezek jellegével biró nemei kerültessenek, i) a társalgásban minden, a mi az erkölcsiséggel s a mivelt és tisztességes hanggal és modorral ellenkezik, különösen pedig a káromkodás mellőztessék. Végre 1c) a törvények iránti tiszte'et ápoltassék, főleg pedig a választási visszaélések, az etetés, itatás és más vesztegetések megszűnjenek. 4. §. Ezen célok elérésére a következő eszközök fognak szolgálni: a) a felkarolt eszméknek hírlapok és röpiratok utján, valamint a szószékről és felolvasások által való terjesztése, b) a mennyiben szükséges lesz, az egyházi és világi hatóságok, a kormány és az országgyűlés intézkedéseinek igénybe véte'e. 5. §. Az egyesület tagja, a jogi személyeken kivül, lehet minden tisztességes ember, nő és férfi, a ki a kitűzött célt helyesli és annak elérésére közreműködni kész. 6. § A tagok vagy örökös, vagy alapító vagy rendes, vagy pár toló tagok lehetnek. 7. §. A tagsági díjak a következők lesznek : az örökös tagok egyszersmindenkorra 100 frtot, az alapítók 40 frtot szintén egyszersmindenkorra, a rendes tagok, öt évi kötelezettség mellett, évenként 2 frtot fizetnek; a pártoló tagok tetszés szerinti összeggel járulnak az egyesület költségeinek fedezéséhez. Halál esetén minden tagnak kötelezettsége megszűnik. 8. §. Az egyesület ügyeit egy igazgató választmány intézi. 9. §. E választmány, mely az egyesületet létrehozó értekezlet tagjaiból alakul, önmagát titkos szavazás utján megválasztandó uj tagokkal kiegészítheti, de tagjainak száma a százat meg nem haladhatja. 10. § Az egyesületnek illetőleg választmánynak következő tisztviselői lesznek : egy elnök, ki az egyesületet a hatóságok s általában kifelé képviseli, két alelnök, egy titkár, két jegyző, egy pénztárnok, egy ellenőr és egy ügyvéd. 11. §. Az igazgató választmány, a nyári évszak kivételével, havonként legalább egyszer, szükség esetén többször is ülést tart. 12. §. Működéséről az igazgató választmány minden évben jelentést készit s azt a nagy választmány elé terjeszti s hírlapok utján is közzé teszi. 13. §. A nagy választmány az igazgató választmány tagjain kivül, az örökös és az a'apitó tagokból, valamint a fiókegyesületek küldöttjeiből áll. 14. §. A tisztviselők hatáskörét s a választmányok tanácskozási rendjét külön ügyviteli rendszabaly fogja meghatározni. 15. §. Az igazgató választmány rajta lesz, hogy hasonló célú egyesületek a vidéken is keletkezzenek s a 3-ik szakaszban említett külön társulatok létesítését elősegítsék. 16. §. Ezen fiók-egyesületek egyébiránt a helyi viszonyokhoz alkalmazott külön alapszabályokat készítenek magoknak s ha ezek a központi egyesület céljaival és nézeteível megegyeznek, ez az illető vidéki egyesületet saját fiók-egyesületének ismeri el. 17. §. Az ily fiókegyesületek az országos egyesület igazgató választfejtett tevékenységökről időnkint értesitik s viszont a központi egyesület igazgató választmányának megkereséseit maguk részéről figyelembe veszik. 18. §. A fiók-egyesületek által gyűjtött pénz azoknak saját céljaira fordítható csak, azonban a központi egyesületnek ezek is akár örökös, akár alapító tagjai lehetnek. 19 §. Ha az országos erkölcsnemesitő egyesület igazgató-választmánya működését megszüntetni lenne kénytelen s a feloszlást mellőzhetlennek találná, ez csak a nagy választmánynak az igazgató választmány által e végre egy hónappal előbb összehívotts kihirdetett ülésében s az igazgató-választmány előterjesztésére samegje'ent tagoknak legalabbkétharmad többsége által lesz kimondható, mely esetben a netalán fennmaradt vagyont valamely rokoncélu hazai társulatnak vagy intézetnek fogja adományozni. KÜLFÖLD. mányával összeköttetésbe lépnek, ezt saját körükbe* Tifi^ K A vallás lényege és az egyházi fejlődés alaptörvényei. (Folytatás.) Fentebb már szerencsém volt említni, hogy Bender munkájának a »Das Wesen der Religion und die Grundgesetze der Kirchenbildungnak« a közlött felolvasásban kifejlett nézetei képezték alapját; valamint arra is utaltam, hogy a szerző e művében ama tudományos hypothesist kívánja kifejteni, a melynek segélyével a történeti vallásoknak minden lényeges megjelenési formáit kimagyarázhatóknak tartja. A Luther-ünnepélyen tartott értekezés kétségkívül elég tartalmas volt arra, hogy a most megjelent munka iránt nagy mértékben felköltse az érdeklődést és mindenki méltán azt várta, hogy az, a ki annyi éles elműséggel és oly erős kritikai szigorral tudta kijelölni a hit és tudás körét s tudta figyelmeztetni ugy a theologusokat, mint a természettudósokat, hogy egymás határait el ne szántogassák, hogy a hitből tudományt s a csak hypothesisből apodictice bebizonyított alapigazságot ne csináljanak : az, a mint a keresztyén theologianak nemcsak egy különös kérdését veszi tárgyalás alá, hanem felöleli a't egészen, sőt tovább menve kiterjeszkedik az összes vallásos életjelenségekre, e feladatának ugyanugy fog megfelelni, mint értekezésében. E tekintetben éri azonban a legelső csalódás az olvasót, a mennyiben, a mint róla egyik bírálója Hermann marburgi tanár mondja : »a feltűnést hajhászok egy oly könyvet kaptak benne, mely számtalan ismétlésekben mondja el a legtrivialisabb do'gokat. A theologiai tudomány pedig kapott benne egy oly művet, mely korszakalkotó mű igényével lépett fel ugyan, de egyetlen egy kérdésnek is a mélyére nem hatolt le.« A tárgy kimeríthetetlen gazdagságát nem bírja felmérni; egész apparatusa csak annyi, mint azé a gyermeké volt, ki egy kagylóhéjjal akarta a tengert kimericskélni. Az egész vallásos élet megítélésében teljesen a felszínen marad s nincs egyáltalában semmi érzéke ennek épen legszebb, legfenségesebb s épen ennélfogva legfelemelőbb és legboldogitóbb gondo'atai és tényei iránt. Bender merev elvi ellentétbe helyezi magát a keresztyén vallás üdvtényeivel és alapigazságaival. Egyenesen megtagadja ugy az ó, mint az új testamentum kijelentési jellegét. »Magát a transcendentalis világot is a vallásos, felizgult és érdeklett képzelet teremtményeként puszta illusióvá oszlatja szét.« A másik dolog meg, a mi egyszerre meglep, hogy az az ember, a ki erősen tiltakozott az ellen, mintha a ismus alaptételeiből, mint csupán csak hypothesisek-