Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-28 / 13. szám

4-77 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 478 kony hatása alatt férfiak és nők szemeiben az öröm és hála könnyei ragyogtak. Különösen magas fokra emelkedett az általános lelkesedés, midőn az érdemkeresztet a tisztes öreg, de még mindig erőteljes jubilánsnak mellére tűzvén, szónok kezeit és ihlettől ragyogó szemeit magasba emelve, gyön) örü pünkösti énekünk első versszakát eként imádkozta el: »Mostan pedig: Jövel szent lélek Úristen, Töltsd be sziveinket épen. Mennyei ajándékokkal. . . stb. . . Dicsőség légi/en Istennek /« Ámen. Ezután ismét Sárkány Sámuel helyi lelkész emelkedett fel, s meleg szavak kíséretében, a pilisi egyház kegyeletes ajándékául egy értékes ezüst serleget, a bányakerületi püspökség részéről pedig, a Zsedényi-féle alapítványból IOO forintot nyújtott át a meghatott öreg jubilánsnak, ki a méltán és jól megérdemelt legfelsőbb kitüntetést s a kedves emlékajándékokat hálás köszönetének kifejezése mellett vette át. A templomban eként lefolyt megható ünnepélyesség uián a jubiláns, a világi és egyházi előkelőségek báró Nyáry Gyula, helybeli egyházi fe'ügyelő vendégszerető kastélyaban, az egyház presbyteriuma pedig a jubiláns lakásán gyűltek egybe, ünnepi ebédre. Pohárköszöntő volt bőven ! Hiszen egy hivatott tanító 50 évi sikeres működésének jubileuma manapság egyik legszebb s leghalasabb alkalom arra, hogy a népnevelés és oktatás fönségének s méltóságának elgondolása és átérzése meleg szavakat varázsoljanak a beszédes ajkakra. De legmeghatóbb s az öreg jubiláns tanítónak drága könynyeiben visszatükröző volt az a szó, melyet Sárkány József kir. táblai tanácselnök, az egykori tanítvány intézett hozzá! Oh mily szépen s szívből igazán méltatta a »nagy emberré lett« tanítvány egykori egyszerű, de hivatott tanítóját, kitől » kötelesség érzetet, kitartó munkásságot, becsületességet, isteni félelmet, felebaráti szeretetet, haza és egyhát iránti tántorithatlan hűséget tanult és örökölt /« Ezek vo'tak a fönséges ünnepély legfőbb mozzanatai Sokat, igen sokat kellene irnom, ha e pilisi nagy nap lefolyását szépségeiben s megható részleteiben híven akarnám felmutatni ! . . . De hát kérdhetné valaki: csakugyan oly fönséges és figyelemre méltó-e egy-egy ily jubileum ? Vagy talán csak üres divat, mely inkább szédelgését s betegeskedését mutatja korunknak?! Lehet, hogy itt-ott léha széde'gés, hiúskodás és beteg-ég a jubileum! De midőn egy-egy községben a templom (ugyancsak Pilisen egy évvel ezelőtt) vagy az iskola jubilál : ez nem üres divat, nem beteg-ég. hanem a legfönségesebb és legáldásosabb szent ünnep ! Mert mi az a templom s mi az az iskola ? A templom »az emberi lélek Istenhez való vágyódásának legmonumentálisabb jelvénye ;« az iskola pedig a nevelés és oktatásügynek szentélye. Boldog az a nép, az a gyülekezet, mely jubi'álhat a felett, hogy templomában Isten és ember, mint szerető atya és hálás ííu egy hosszú századon át háboritlanul ölelkezhetének ! Boldog az a nép és gyülekezet, melynek iskolájában a vallás és tudomány szent eszközeivel hazának és egyháznak egy-egy hivatott tanitó 50 éven át hű fiakat és leányokat nevelt! Bizony nagy horderejű és fönséges a templomok és iskolák jubileuma ugy világi mint egyházi szempontból. Nem szabad s józanul nem lehet ezt kicsinyelni senkinek 1 Avagy nem tudjuk-e, hogy hazánkban, de sőt széles e világon sokkal több a falu, a község, mint a nagy város, s nem tudjuk-e, hogy a nemzetnek ama nagy többsége, zöme, mit néposztálynak nevezünk, nagyrészt azokban a falvakban és községekben lakik. Hát az tagadható-e, hogy ama nagy néposztály szeHemi s lelki összes táplálékát csaknem kizárólag iskolájából és templomából meríti, tehát tanítójától és papjátóly

nyeríf! És mit igazol a tapasztalás ? Azt, hogy ott, hol a templom és isko'a szo'gái, ezek a fény, zaj, és hiú dicsőség kívánása nélkül munkálkodó sáfárok, ezek a nagy világ könnyelmű fiai altal sokszor kicsinyelt pásztorok hűen őrködnek a reájuk bízott nyáj felett : ott józanul munkás, törvénytisztelő, erkölcsös és tisztességes a nép; mig ellenben ott, hol a templom és iskola szolgái, a pap s tanitó hűtlen béresek, nem hivatásuknak élők: a korszellem ravasz rókái s ragadozó farkasai szabadon tépik a nyájat! Jöjjön ide ama vezércikkező, ki a fővá'os egyik hirlapjaban »Hanyatlás« címmel oly méltatlanul s igaztalanul dobta az ev. papság ellen a megbotránkozás kövét, jöjjön ide a falvakba s községekbe ! Itt és ne a politikai versenytéren, ne a tudományok akadémiajaban, ne a bíborosok magas régiójában, itt a nagy néposztály szentélyeiben : a falvak s községek templomában é* iskoláiban keresse fel s ismerje meg azt a papikart, mely a népnevelés nagy munkáját végzi. Itt van a papnak s tanítónak zajta'an, de legszebb munkatere, melyen megmérhetlenül több s aldá-osb szolgálatot végez a társadalomnak, a hazának és egyháznak, mint azzal, ha egykét novellát, verset s tudományos művet ír, avagy itt-ott a magasabb körök ízlésének megfelelő fényes szónoklatokat tart! Tisztelet azon papoknak, kiknek erejük s idejük ilyenekre telik! Ha tehát óhajtjuk s vállvetve akarjuk, hogy a társadalom s nemzet felvirágozzék : ne ott kezdjük a nagy munkát, hogy a Mózesek megdobálják az Áronokat, hanem ellenkezőleg: támogassák egymást ; mert igen jól van mondva, s épen ez a protestantismusnak egyik legfőbb követelménye, hogy »csak ott virágozhatik fel a társadalom, hol a Mózesek és A>-onok egymást segítik !* ott, hol az egyetemes papság elve jut diadalra. Hiszen egybeü hétnek a haza bölcsei s alkothatnak halomszámra féketszabó törvényeket, — a tudományok terén gombaként szaporodhatnak a szakkönyvek, —» az ipar, kereskedelem és földmívelés fejlesztésére meg lehet tenni mindent, a szabadság, egyenlőség és testvériség sz. háromsága széltére proklamálható ... de mindhiába ott, hol a nagy néposztályban nincs kellő fogékonyság az örök igaz, örök jó és örök szép iránt, ott hol a polgári és egyházi minden erényeknek fejlesztő meleg ágya: a valláserkölcsi érzés meghidegült! No hát ezt melengetik és melengessék is a nagy néposztály zömének lakóhelyein, a falvakban és községekben, de sőt a városokban is, a templomok és iskolák s ezeknek csendes szolgái: a papok és tanitók ! Hadd jubiláljon tehát a templom is az iskola is! Boldog nép, mely ilyen örömünnepeket ülhet! Laukó Károly, ev. pap. Erkölcsnemesitő-egyesület. A mult vasárnap a főváros több ismert nevű polgára, közöttük több országgyűlési képviselő értekezletet tartottak, melyen intézkedtek, hogy a fenntebbi című egyesület, melynek alapszabályait már a belügyminiszter megerősítette, mikor tartsa meg alakuló gyűlését, s hogy addig is az egyesület terjesztése érdekében mi lépéseket tegyenek. Az emiitett országos erkölcsnemesitő egyesületnek belügyminiszterileg jóvahagyott alapszabályai igy hangzanak : 1. §. Budapesten országos erkölcsnemesitő egyesület alakul. 2. §. Az egyesület célja az erkölcsiségnek és a vallásosságnak, nemkülönben a hazaszeretet és a testvéri-