Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-21 / 12. szám

374 dött volna ki, még távolról sem igazolja azt, hogy a szellem pusztán physikai erők összeműködése volna. Hogy egy idegműködés miként változik át tudattá, vagy hogy egy izom-mozdulat miként lesz az akarat tényévé, azt még senki sem is próbálta kimutatni és valószinűleg sóha sem is lesz ez kimutatható. Általában az a felfogás, mintha a szellemi élet nem volna egyébb, mint az anyag functiója, egy rettenetes önámitás. Mert ha komolyan veszszük azt, hogy az anyag az alaptényezője a logikai, aesthetikai vagy épen erkölcsi és vallási functióknak, ugy ez anyagot sem lehet egyébbnek tekinteni, mint tiszta anyagnak (pure Materie), a melybe aztán belegondolják a szellemi erőket, ugy fogják fel, mint valamiféle szellemet s ilyformán a materialismus és idealismus egész küzdelme csak üres szavak harcaként tűnik fel. A descendentia tanának álláspontján hát többet tudunk-e az anyagnak és a szellemnek s ezek egymásra hatásának lényege felől ? Tisztán tudományosan tekintve a descendentia tan semmit, de semmit nem adott arra nézve, a mi emez örök talány megfejtéséhez csak egy lépéssel is közelebb vitt volna. És épen ezért határozottan egészen önkényes e hypothesisnek a dogmatikus materialismus érdekében elkövetett kizsákmányolása és igy a materialistikus hit felől e tan fellépte után is ép ugy Ítélhetünk, mint a hogyan ezelőtt felőle itélní jogosítva voltunk. Itt is újólag nem lehet eléggé hangsúlyoznunk, hogy a materialismus és a keresztyénség ellentéténél ezután is, mint azelőtt, két külön világnézlet, két külön hitfelfogás ellentéte forog szóban és nem a tudomány és vallás közötti ellentét. A materiálismus, mint általános világnézlet nem a tudomány, hanem a hit kategóriájába tartozik. Tehát ez ís ugyanazon mértékkel mérendő, mint a melyet a vallásra alkalmaztunk, kiindulva épen a vallásos hitnek sajátosságaiból. Es ekkor kimondhatjuk, hogy minden általános világnézletnek igazságát és létjogosultságát abból kell levezetni, hogy mennyire képes erkölcsi culturát teremteni és azért kezeskedni. Csak azután jő tekintetbe ama képessége, hogy miként tud a világnak egy megnyugtató, a szellemi és physikai tényeket egyaránt tekintetbe vevő uj általános elvet adni ? Minden vallásos világnézletnek jogosultsága tehát legelső sorban a benne rejlő culturalis értéktől függ. A hitnek ama képessége, hogy az embert erkölcsileg megnemesiti és kibékíti világi helyzetével, a szó legteljesebb értelmében boldogítja és bensőleg megnyugtatja: mindig a legfőbb bizonyíték lesz ennek igazsága mellett. Elméletileg persze egy hit sem bizonyítható be, sem a materialistikus, sem a keresztyén. Ha azonban a kettőnek gyakorlati culturértékét tekintjük, akkor még csak szó sem lehet a kettőnek összehasonlításáról vagy épen a közöttük fennforogható rivalitásról. Mert a materialismus mit állithat a keresztyénség életeszményével szembe ? És egyáltalában hol volna egy olyan világnézlet, a melyet gyakorlati cultur-értékét illetőleg a keresztyénséggel csak össze is lehetne hasonlítani ? Csak a scholastikus theologiának és a keresztyén hitnek az egyházban történt szerencsétlen összekeverése eredményezte azt is, hogy e kérdést még fel is kellett tennünk s hogy kortársaink közül ma már annyian kétkednek s elvesztették ama meggyőzödésüket, hogy a keresztyén eszmékben megmérhetetlen gazdagság rejlik. És pedig nem csak a keresztyénség erkölcsi eszméiben, hanem a kizárólag vallásiakban is. Annak a vallásos hitnek, hogy a világrendje és vezetése a legmagasabb Értelem kezében van, hogy az egész mindenség egy igazságos Akarat uralma alatt áll s annak a vallásos hitnek, hogy egy a mi igazi javunkat akaró, mindenkor megbocsátani kész szeretet őrködik felettünk : ép oly kiváló gyakorlati ielentősége van, mint annak az erkölcsi hitnek, hogy értékünk, mint embereknek, nem az esetleges viszonyoktól születéstől vagy szerencsétől, hanem csupán a mi erkölcsi hivatásunktól függ. Persze a lomha megszokás ez eszmékkel minket már teljesen külsőleges és mechanikus öszeköttetésbe hozott s igazán mindég mintegy a különös ihletés pillanatára van szükségünk, hogy megérezhessük és megérthessük, hogy tulajdonképen mit birunk bennök. És nemcsak a keresztyénség által teremtett eszmék és eszmények forognak itt szóban, hanem tekintettel kell lenni egyszersmind ama reális és történeti tényekre is, melyek ez eszmék igazságáért kezeskednek s amaz összehasonlithatlanul fenséges történeti üdveszközökre, a melyek segélyével ez eszmék és ideálok megvalósíthatók. Nem szabad a keresztyén vallás templomának csak előcsarnokában megállani, hanem be kell lépni annak szentek-szentjébe is, ha valaki e vallásnak összehasonlitlanul fenséges gyakorlati cultur-értékét megakarja ismerni. A keresztyénségben benne rejlő erkölcsi eszményt s az ezen alapuló culturális hatást a legtöbben csakugyan el is ismerik ; de hát vájjon megtartható-e ez erkölcsi eszmény, követhető és megvalósitható-e az az emberi gyengeség, a bűn és azok folytonos ellentállásai között, ha nincsenek kezünkben egyszersmind azok az üdveszközök, a melyeket a Krisztus tanai és az ő élete adnak gyámolitásunkra ; ha nem lehet meg bennünk az Istennel való kibékülés bizonyossága ; ha nincs velünk Isten lelkének ereje, a mely egyedül érdemli meg a szent lélek nevet; ha nem él lelkünkben úgy az egyeseknek, mint a világnak egykori tökéletességre jutásában vetett remény ? 1 És tényleg elég csak pusztán ezekre hivatkozni, hogy mindama kísérlet, mely a materialistikus hitnek egy a keresztyénihez hasonló cultur-értékét akar tulajdonítani, egyszerre mint nevetséges, felületes és könnyelmű tűnjék fel. De hát mit használ a keresztyénség cultur értékére tett miden hivatkozás, ha az u. n. »tudományos« igazság nem az ő részén, hanem a materialismus részén van? Ez előítélet nagyon elterjedt. De a mint már fentebb kimutattatott nem egyébb ez, mint csak is előítélet. Sőt bátran mondhatjuk azt ís, hogy még tisztán elméletileg tekintve, is nincs a materialismusnak egyátalaban semmi előnye a keresztyén hit felett. Ha a keresztyénség világnézlete — a mint állítják — egyoldalulag az emberi élet erkölcsi érdekeiből képződött ki, bizony a materialistikus világnézlet is nem kevésbbé egyoldalúlag állott elő a puszta természetszemléletből. Ha az első a testi világnak a szellemiből való előállása nagy talányát nem tudja megoldani soha, úgy ez utóbbi meg ép oly kevéssé képes kimutatni azt, hogy a szellem miként fejlődik ki az anyagból, vagy hogy az anyag miként producál szellemet. Szigorúan tudományosan véve, mindenik világnézlet ép annyi talányt hagy megoldatlan, mint a másik. De ha megvizsgáljuk mindeniket, a materialistikus világnézletet ép úgy, mint a keresztyénit ama képességük szempontjából, hogy vájjon hát melyik ad egész létünkre vonatkozólag megnyugtatóbb magyarázatot: ugy elméletileg is a keresztyénség felsőbbsége minden kétségen felül áll. Különben itt még szükségesnek tartom megjegyezni, hogy szigorú tudományos szempontból azok az u. n. egyetemes világnézletek nem lehetségesek ; minden világnézlet mindig csak anthropocentrikus álláspontból indult ki s oda tért vissza és ez mindig igy is lesz. Természetesen! Mi emberek vagyunk azok, a kik az egész világ életének, a melylyel annyira össze vagyunk forrva, megnyugtató magyarázatát keressük. És mi természetesen mindig csak a vi'ágnak oly felfogásában tu-