Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-21 / 12. szám

4-77 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 478 van hatalma. Elrendelheti, hogy a közalapi bizottságok költségeit viselje maga a közalap. Most következik az egyházmegyei gyűlések (uborka) idénye. Nem csak kívánatos, hanem szükséges is, hogy az e. megyék ez értelemben írjanak íel a konventhez. Mert a közalapi bizottságokat meg lehet ugyan alakitani >a pénzügyekben és számvitelben jártas férfiakból«, de e férfiak, bármennyire szivükön viselik is az egyetemes egyház ügyét, még is jobban szivükön viselik a saját erszényük ügyét s a magok kínos költségén aligha fognak csak másodszor is gyűlésezni. Ennek pedig épen a közalap vallhatja igen érzékeny kárát. Csepeli Pál, ref. lelkész. Egy kis megjegyzés. — Szives üdvözlet Sántha Károly urnák. — A »Prot. Egyh. és Isk. Lap« 1885-dik évi 43. számában ismertetni méltóztatott: Borzsák Endre szegszárdi ref. lelkész urnák »Gyász és síri beszédeit« és azt egészében, ugy, mint egyes részeiben megdicsérte, de ismertetése végén megjegyezte, hogy . . . »Más talán lel még több kifogásolni s több dicsérni valót is . . . s élvezettel tette le kezéből a könyvet, talán a tollat is? Általában elmondhatjuk Borzsák érdemének méltánylásául mindazt, a mit Sántha K. elmondott, hozzá még csak annyit teszek, hogy Tompán kivül Fejes stílusa is érezhető. De van egy körülmény, a mi kikerülte Sántha K. figyelmét, pedig azt megjegyzés nélkül hagyni nem lehet, mivel a ref. egyház tanfogalmával ellenkezik. Lássuk hát a kifogás alá eső helyeket: . . . >mielőtt ez elhunyt ember testvérünket végnyugalma helyére elkisérnők : az 0 csendes pihenéseért, lelke égi üdvéért. . . imádkozzunk közös jó atyánkhoz (139. 1.) ; vagy .. . »jertek emelkedjünk fel egy buzgó szent imában égi atyánkhoz, könyörögjünk alá a hátrahagyott kedveseknek jó vigasztalást, elhunyt nővérünknek a sirban csendes pihenést, lelkének édes üdvösséget!« (148. 1.); vagy . . . »Ezen Istenben elnyugodott nőtársunk gyász ravatala felett — az ö testének csendes pihenéseért a sírban, lelkének üdveért az égben — imádkozzunk közös szent atyánkhoz (152. 1.) stb. A helvétiai hitvallás 26. részének 3 §-a ezt szabja elénk: >mi azt hiszszük, hogy a hívek a testi halál után egyenesen a Krisztushoz mennek, és igy az élőknek a holtakérti könyörgéseik-, esedezéseikre és egyébb ilyféle szolgálatukra szükségük nincs.* Borzsák ezen felfogást mellőzve, a római kath. szokásnak hódolt, holott a lélek — mihelyt a testtől megválik — megtér Istenhez, aki adta volt azt (Pred. XII: 9.) Ezeket kívántam megjegyezni, mint hit elveinkkel ellenkező, téves tudományt, ajánlva szives figyelmébe jóakaratú megjegyzésemet ugy az ismertető, mint a szerző tisztelendő atyáknak. Szent-Gál, 1886. március hó 11. Thúri Etele, ref. káplán. Kétségtelen, hogy az idézett kifejezések nincsenek öszhangzatban a helvét vallástétellel, s helyeseljük, hogy az apák dogmatikus tanai, hitvallásai az unokák emlékezetében időnkint felelevenítetnek, a mint ez lapunkban Erdős s Gyurátz urak becses dolgozataik által közelebb is történt. Őszintén megvallva azonban, mi azokban az idézett kifejezésekben valami botránkoztató dolgot nem találunk, s nem tudom hányan vannak lelkészeink között, a kik e tekintetben nem vétkeznének. A haláleset miatt mélyen megszomorodott egyén mindent megtenne az elköltözött kedvesért és semmit sem tehet érte. Miként róvja le irányában vagy miként fejezze ki iránta érzett szeretetét, tiszteletét? Legalább imádkozik porai nyugalmáért, lelke üdvösségeért. A fájdalomtól áthatott lélek nem dogmatizál, az imádkozik, az ima jól esik lelkének. A megholtnak igaz, hogy nincs szüksége a mi imánkra, de van erre szüksége az élőnek. Boldogító reá nézve, ha imában kifejezheti ezen gondolatait. Hiszem, hogy Isten csendes pihenést ad testének a sírban, lelkének üdvöt a mennyben. F J. KÜLFÖLD. A vallás lényege és az egyházi fejlődés alaptörvényei. (Folytatás.) II. Azonban a darvinismus és a keresztyénség között folyó harc nem csupán az elavult theo'ogiai és a modern tudományos anthropologiára szorítkozik. Ha a theologusoknak ama szemrehányás tétetett, hogy ők a vallásos hitnek sajátságait félreismerve, abból tudományos tételeket vezetnek le, most ugyanezt a szemrehányást kell tennünk a másik félnek, hogy ők meg az exact tudományok határait nem tartva szem előtt, ezek tanaiból vagy hypothesiseiből dogmákat vezetnek le, a melyek már mindenképen a hit határait érintik és igenis gyakran csak azért mennek a saját határaikon túl, hogy magával a keresztyén hittel ellenkezhessenek. Igy történt ez a descendentia tanának képviselőivel is. E hypothesist fölhasználták arra, hogy a materialistikus hitnek csináljanak vele propagandát. Elég csak Strausz és Hackel nevét említenem ez állitásom bizonyítására. Ehhez képest hát határozott különbséget kell tennünk a descendentia tudományos hypothesise és a dogmatikus darvinismus között. Azzal a hypothesissel a keresztyén hit, a mint kimutattatott, szükség esetén meg is alkudhatik ; de a belőle kivont dogmatikus következtetésekkel soha. De itt már aztán többé nem is a tudomány és a hit közötti harcról van szó, hanem a hitnek hit ellen folyó küzdelméről : t. i. a régi keresztyén hit és a descendentia hypothesisének segélyével újonnan felékesített materialistikus hit harcáról. Ezt kell közelebbről kimutatnunk. A nélkül, hogy különösebb jártassággal bírnánk a természettudomány terén, már mint laicusok is könnyen különbséget tehetünk maga a descendentia tana és a selectio tan között. Az első csak annyit mond, hogy valószínűleg a szerves természet magasabb fajai, igy hát az ember is, az alacsonyabbakból fejlődtek ki; de teljesen szabad tért enged e mellett ama nézetnek is, hogy e fejlődés nem csupán külső behatások eredménye, hogy e külső befolyások csak talán épen eszközök voltak, hogy a kedvező feltételek alatt a benn lappangó erők, tehát kü'önösen a szellemiek kifejlődjenek. Ezzel szemben a selectio tan e fejlődési külső feltételekben : öröklés, alkalmazkodás, égalj, kor stb., — ha jól látom — egyszersmind a felsőbb fajok s a szellemi élet előállhatásának okait és pedig egyedüli okait ismeri fel. Hogy a szellemi élet kifejlődése physikai feltételektől függ, azt senki sem akarja elvitázni; de hogy e physikai előfeltételek a szellemi élet előállásának egyedüli okai lennének, az egy o'yan hypothesis, a mely még csak tisztázva sincs, annál kevésbbé pedig csak egyetlen példával is bebizonyítva. Az a nézet, hogy a szellemi az érzékiből fejlő-