Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-14 / 11. szám

253 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 333 ketés alkalmával a cselszövény, a furfang", a hazugság mindenféle nemét felhasználja : a felől én is — ki egy ilyen vakbuzgó róm. kath. városban lelkészkedem — tanúbizonyságot tehetek. Mert a mit a prot. fél eltérítésére az a kecskeméti »öreg káplán« felhasznált, azt felhasználják itt — és sokkal hathatósabban — azok az söreg és ifjú barátok*, kik a népnek vezetői, gyermekeiknek oktatói. Es ha a prot. felet midőn minden rábeszélései után sem sikerült áttéritenie, sem pedig arra rávenni hogy az ő templomukban esküdjék, mert a tudatlan emberre sokszor ez is befolyással van, — még is hogy őt eltántoríthassa — mint a kísértő, midőn már minden ékesszólását kimerítette*, nálunk rendesen még egy utolsó nevetséges eszközhöz is folyamodik, igy szólván : »ugyan miért esküdnél te abban a ref. templomban, hiszen náluk templom sincs, az a mit annak neveznek, az olyan mint egy ház, aztán meg lásd itt ná'unk mennyível többen fognak téged nézni, mint ott a hol a te ünnepélyes esküvésedről senki sem fog semmit sem tudni,* hogy az ilyen beszédek, kivált egy igaz hitű menyasszonynál nem is tévesztik el hatásukat: az kétségtelen. No de nem ezekről és ezekhez hasonlókról akarok én most írni, hiszen ezek ugy is ismeretesek mindnyájunk előtt kisebb-nagyobb mértékben: hanem Laukó Károly ur fennt emiitett cikkének egy pár passusára akarok észrevételt tenni. Azt irja ugyanis, hogy ki képes megakadályozni, helyesebben utánna járni annak, hogy a vegyes házasoktól hány üu és leány gyermek született és Íratott be a róm. kath. parochián? Azt, hogy oda be ne Írattassanak, ez idő szerint senki meg nem akadályozhatja, de hogy hány Íratott be a róm. kathol. parochián? annak már utánna járhat maga a lelkész, és pedig ugy, hogy megnézi az illető róm kath. anyakönyvet. Az anyakönyvek eredeti példányai minden évben átadatnak a polgári hatóságnak, abból tehát igen könnyen ki lehet böngészni, hogy kinek, mikor és milyen gyermeke született, annak alapján aztán lehet az anyakönyvi kivonatot is követelni. Véleményem szerint tehát ekként lehet a leghelyesebben és legbiztosabban eljárni, a nélkül, hogy a ^véletlen találkozásra* kellene támaszkodnunk. Azt is irja Laukó Károly ur, hogy a kecskeméti reform, lelkésznek már egy vaskos pót-anyakönyve van a csak pár év alatt vissza követeltekről. Igen szép dolog, de nagyon sajnálom, hogy nem irta meg a módját annak, hogy miként gyűjtötte össze e pót-anyakönyv adatait ? Mindenesetre hasznos dolgot cselekedett volna, ha közli ennek módját, mert legalább tanulságul szolgált volna másoknak is hasonlót cselekedni. Végre azt irja, hogy »az ilyen prot. gyermekek — bármit tegyünk is — legtöbbnyire lesznek és maradnak római katholikusok, a protestantismusnak romjai, ellene pedig egyedül a ki nem játszható törvényt találja alkalmas segédfegyverül.* Kétségtelen, hogy az illetéktelen elkeresztelések meggátlását legbiztosabban első sorban és egyedül egy, ki nem játszható orsz. törvény eszközölhetné, de addig is, mig egy ilyen törvény alkottatnék, mi nekünk lelkészeknek kell résen lenni és mindent elkövetni arra, hogy azon elkeresztelt, de visszaszerzett prot. gyermekek egyházunknak megtartassanak. Igaz ugyan, hogy az ily elkeresztelt gyermekek visszaszerzése s általunk való beanyakönyvezése is nevezetes lépés : de ezzel csak fél munkát végeztünk, de hogy meg is tartassanak egyházunknak : az már tőlünk lelkészektől függ — legalább egy részben, — annálfogva elmondom, hogy én a fegyvert hol és mimódon vélem feltalálhatni, miért is nem lesz talán felesleges, hogy ha erre nézve szolnoki lelkészkedésem alatt szerzett tapasztalataimat leirom. Tudjuk, hogy Szolnok egy nagy kath fészek, kezdettől fogva franciscanus barátok lakhelye volt. Midőn 1881-ben Szolnokra jöttem, a protestánsok száma 711 lélek volt, most körülbelül iooo lélek. 1881 -ben a protestáns iskolások száma 25 volt, ma 81, tehát öt év alatt majd négyszer annyi. De honnan eredt e szaporulat ? hát onnan, hogy egy része azóta vándorolt be, a másik része pedig róm. kath.-nak tartotta magát, vagy legalább a szülék azoknak tartották. Midőn pedig nyitjára jöttem annak, hogy sok ilyen vegyes házasságból született ref. gyermek a róm. kath. hittanban oktattatik ; megvallom, nekem nem az volt az e'ső dolgom, hogy anyakönyvi kivonataikat kétjem a róm. kath. lelkésztől, nem, ezt ugy sem tehettem volna egyhamar, már esik azon oknál fogva sem, mert gyülekezetem a világ minden tájéka felől ugy vándorolván ide, s ma egy család elmegy, holnap jön helyette kettő és megfordítva : hanem azt, hogy a midőn megtudtam, hogy itt és itt és ebben az iskolában (isko Iáink községiek) egy — állítólag — protestáns gyermek van, annak a szüleit azonnal felkerestem, s miután biztos meggyőződést szereztem magamnak, a szüléket kértem, intettem, buzdítottam, előttük a törvényt felolvastam, megmagyará/tam, kértem, hogy mint prot. gyermekeket járassák hozzám hittanra. Egy kettő hajlott is a szép szóra, de bizony a nagy többség arra nem sokat adott. Majd a tanítókat kértem, hogy hát ők szorgalmazzák a prot. fiukat, hogy a hittani órákra nálam jelenjenek meg, (prot. tanulók 15 osztályban vannak széts órvn). Kérésem itt is hiába való volt, mert ők meg kijelentették, hogy rajok a vallási dolgok nem tartoznak, végezzék azt a papok ; a vallástanitó barátok pedig igen szívesen eltűrték tanítványaik közt a protest. gyermekeket Végre az iskolaszékhez folyamodtam azzal a kéréssel. hogy mondja ki, miszerint : »mind azon fiu és leány gyermek, a ki vegyes házasságban reform, apától illetve anyától született, a népoktatási törvények értelmében saját illetékes felekezetének hittanát tartozik hallgatni, és minden olyan tanuló, a ki nem az illetékes hitoktatótól nyer hittani jegyet — vagy osztályzatot, azon osztályzati jegy elégtelennek tekintessék és azon tanuló, kinek a hittanból elégtelen osztályzata van, osztály-ismétlésre utasittassék ; egyszersmind a községi tanítókat utasíttatni kértem, hogy a beiratkozások alkalmával, a szülék mindegyikének vallását tudakolják ki és a beírandó gyermek vallási rovatát — a felvételi naplóban — ahhoz képest töltsék ki.« Midőn e kérvényem a 32 tagból álló iskolaszékben — hol egyedül csak én vagyok protestáns — felolvastatott, csinálódott egy nagyszerű spectaculum. Természetes, hogy egy ily istentelen, és az egyedül üdvözítő egyházat veszélyeztető kérelemnek nemcsak hely nem adatott, sőt a város főjegyzőjének azon kijelentésére, hogy »a községi iskolaszékeknek a vallás oktatás kérdéséhez semmi köze« még csak nem is tárgyaltatott, a napirendről is levétetett. Ily körülmények közt a megyei közigazgatási bizottsághoz fellebbeztem, ott aztán kérelmemnek hely adatott és az iskolaszék utasíttatott annak értelmében eljárni. Ennek eredménye lett aztán az, hogy az iskolaszék, illetve a vármegye ez intézkedése folytán, több mint 30 fiu és leány gyermeket szereztem vissza a róm kath. hitoktatóktól és ezek az idő óta a legszorgalmasabban eljárnak a hittani órákra, és mondhatom ezek a legjobb