Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-03-14 / 11. szám
253 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 335 tanítványaim közé tartoznak. Ragadt biz azokra sok üdvöz légy Mária, meg keresztvetés, hanem mindegyiktől lehetőleg írtódznak — mind előttem, mind pedig illető osztályaikban — mert a hol a szép szó nem használt — olt a keresztvetésért, meg az Ave Máriáért, néha a gyónásért is szigorúan megdorgáltam őket. A kura egy kissé drasticus de üdvösséges és célravezető volt ; és mondhatom, hogy egy év óta nincs semmi bajom az ilyen fajta gyermekekkel sem ped g szülőikkel. Volt ugyan eset arra is, hogy egy pár vegyes há/asságban élő reform, vallású egyén beállított hozzám azon kéréssel, »hogy ne zaklassam én őket az ő fiaik mulasztásaiért, mert az az ő fiolc lóm. kath. mert róm. kath. plébánus keresztelte : különben ők kitérnek, hanem hadd tanuljanak az ő fiaik a ba'átoknál, ők azért megmaradnak-a reform, h tben;* miután pedig minden beszédem hiábava'ó volt s látták, hogy az engedékenységre hajlandóságot nem mutatok: szavukat be is váltották. Most karácsony első napjan nagy ünnepélyességek közt fel is vétettek az egyedül üdvezitő anyaszentegyházba. Hogy mennyi apró kellemetlenségem származott még ez eljárásomból, szükségtelennek tartom fölsorolni; hanem mondhatom, hogy legalább részben célt értem : mert ha az a 20—30 gyermek nem is lesz mindörökké protestáns, de annyi bizonyos, hogy nagy része az marad. Hosszasabban foglalkoztam magammal, mint a mennyit e lapok tere megenged, de Laukó Károly ur cikkét olvasva, jónak láttam e gyakorlati tapasztalatom és eljárásom eredményét másokkal is közölni, mert tudom, hogy másutt is forognak fenn ily körülmények, és a mi nekem csekély tehetségem szerint némi részben sikerült, másoknak még inkább sikerülhet. Az elkeresztelt, de anyakönyvileg visszaszerzett prot. gyermekeknek egyházunkban való megtartását illetőleg tehát, a félremagyarázhatlan országos törvényeken kivül, a lelkipásztori gondos felvigyázásban, a szorgalmas utánjárásban, a hitoktatás lelkiismeretes teljesítése-, növendékeinknek buzgó egy háziasságra vezérlésében látom én a legbiztosabb segéd fegyvert. Erre taníttattam 9 évi vallástanitóságom ideje alatt. Ellenségeink is ezt használják, használjuk mi is mig időnk van. Ne irtódzunk attól a vallástanitástól — melyet sokszor ahhoz nem éitő egyének kezelnek — idővel meghozza az a maga gyümölcsét. Eljárásomat pedig ajánlom mindazok figyelmébe a kik a protestántismus ügyét szivükön viselik. Gyenizse Antal, ref. h. lelkész. TÁRCA. Luther Wormsban. Egyháztörténelmi tanulmány. Önálló történelmi kutatás után. (Vége.) Április 29-ikén és május 8-ikán kelt leveleiben közli Aleander a Lutherről Wormsban keringő hireket is, melyek különösen Luthernek hovávaló utazását tárgyazzák. Némelyek szerint irja ő, Luther Csehországba, mások szerint még tovább Erdélybe akar visszavonulni. Ez esetben, tanácsolja ő, jó lesz Rómából előre intézkedéseket tenni- Magyarországban, hogy mielőtt még ez országba lépne Luther, elfogassék. Különben irja ő: »Akármit is mondjanak mások, én azt hiszem, hogy ő Wittenbergben marad, vagy legalább a szász választófejedelem titkos beleegyezésével, ezen nemes emberek egyikének várában ; és aközben az ő iskolája folytonosan tovább fennmarad Wittenbergben ; mert ezen választófejedelem annyira felfuvalkodott, hogy inkább elveszti a saját és minden övéinek üdvösségét, minthogy elveszitse ezen, ha még annyira is hiábavaló és rosz hírnevet, annyival inkább, mert a lutheránusok ugy elbolonditották őtet, hogy ő — ugy látszik — azt hiszi, ez az igazi katholikus hit; és mint nekem Joachim választófejedelem (von Brandenburg) mondja, a szász igy szólt hozzá : rá nagyon elidegenitőleg hat, hogy a mi hitünk oly hosszas időn keresztül nélkülözte a világosságot, melyet Martinus hozott fel.« Május 8-án tudósít Aleander ugyancsak arról is, hogy a Luther által visszaküldött herold megérkezett Wormsba. Aleander azon kívánságát fejezi ki e levélben, hogy jó volna, ha az itáliai akadémikusok ez eretnekség ellen írnának, s ígéri, hogy ő maga is, majd üres idejében irni fog ellenök, a kik többé sem nem testvérek, sem nem Krisztus tagjai, hanem gonoszabbak a kutyánál. De térjünk vissza a pápai követek fáradozásainak elbeszélésére, a Luther ellen kiadandó császári rendelet ügyében Május 12-ikén, egy vasarnap, ment Aleander követtársával Caraccioloval és a császári kancellárral, Gattinarával, magával víve a pergamentre szépen leirt Luther elleni rendeletet, a császárhoz, annak aláírását kinyerni, melyet a kancellár biztosra megígért. Azonban csodálatosképen nem nyerte meg az aláírást, pedig, mint Aleander irja május 15-ikéről »már előhozták a pennát az aláíráshoz, midőn (nem tudom, mint történt) a császár kinyilatkoztatta, hogy a rendeletet először a birodalmi rendek elé kell terjeszteni ; nagyon veszélyes kezdeményezés, mert ezek a rendeletet vagy nem bocsátják keresztül vagy pedig megváltoztatják a birodalmi kiközösítés büntetését. Isten tudja, mily nagy alkalmatlanságot éreztünk mi, és majd közösen, Caracciolo ur és én, majd külön-külön mindegyik magára, minden lehető kifogást megtettünk, hogy nem szükséges a felett tovább tanácskozni, miután a fejedelmek már oly sokszor elhatározták, hogy ők, miután Luther kihallgatása megtörtént, teljesen beleegyeznek a császár elhatározásába ; sőt a kancellárnál is panaszkodtunk, kinek szavára csinálták a kiadásokat a pergamentre való tisztán leiratásra és a nyomdászok fizetésére. Végre igy hangzott a válasz, hogy a császár minden tartományaiban minden rendeletet és végrehajtást, a mit mi kívánunk, egyszerűn végrehajtat és itt Wormsban is elutazása előtt Luther könyveit nyilvánosan és saját jelenlétében elégetteti, de hogy a német rendeletnek eredménye legyen, okvetlenül szükséges azt a fejedelmekkel közölni, nem azok további beleegyezésének kikérése végett, hanem nekik kinyilvánitni, hogy a közösen alkotott határozat következtében a császár ezen rendeletet szerkesztette és annak végrehajtását akarja « Aleander ugyan ismét a császár po'itikai helyzetében keresi e halasztás okát, de n igyon helyesen gyanítja, hogy annak oka nem csupán a pápa iránti gyanú, hanem mert a császár az ő Rómába vonulása költségeinek fedezésére a birodalmi g) ülés által meghatározott birodalmi adó ügyében egyes pontokat megváltoztatni szeretne és ezért a Lutherpárti fejedelmeket nem akarja ingerelni. Érdekesnek latjuk ugyancsak e helyen közö'ni, Aleandernek ugyancsak e leveléből (május 15.) egy tudósítást, melyből kitűnik, hogy Róma sohasem volt hálátlan a neki tett szolgálatokért, és másodszor, hogy Aleander mily takarékosan s bölcsen gazdálkodott a rá-