Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-03 / 1. szám

17 domány e szent boltjai alatt szives »Isten hozott«-tal üdvözlöm. Csak néhány napja mult még. hogy megünnepeltem huszonöt éves jubiliumát annak a napnak, a melyen az akkor franekeri állami athenaeumban a theol. professori állomást elfoglaltam, hogy három év múlva, azon intézet megszűnte után, Leidenbe helyeztetvén át, ezen az akadémián ugyanazon minőségben működjem tovább. Huszonöt év 1 Mi minden nem történt azóta hazánkban a theologiai téren, mily nagy változások mentek ez alatt végbe 1 Hány phasist értünk keresztül ! A nélkül, hogy kiterjeszkedni akarnék a theologia ezen korszakában tett fejlődésének történetére, a mi a most rendelkezésemre álló idő határait messze tu ha'adná, — számitok az önök jóindulatára, midőn röviden megemlékezem önök előtt saját fejlődésem történetéről. Állanék bármely más gyülekezet előtt, bizonyára nem volnék hajlandó erre. Most azonban az a viszony, a mel\ be önökkel, mint barátaim- és tanitványaimmal állok, s még inkább az önök szives részvétének jelei, melyekkel jubileumom ünneplése alkalmából elhalmoztak, legyőzik bennem az a máskülönben teljesen jogosult — tartózkodást, hogy saját munkásságomról beszéljek. Megkísérlem tehát korunk fejlődési menetére tekintettel, főbb vonásokban vázolni önök előtt az utat, a melyen én eddig a theol. tudományok széles mezején haladtam és közölni önökkel, hogy ezen az uton micsoda resultatumra jutottam. Önök hallani akarják ezt tőlem, és a sxoros viszony, melyben egymással állunk, jogot ad önöknek erre. Midőn 1832—36-ig Utrechtben theologiát tanultam' ott is, mint hazánkban mindenütt, az u. 11. bibliai supranatürah'smus uralkodott. A régi scholastica épülete a század kezdete óta főleg Heringa, Van Voorst, Muntinghe és más jeles férfiak befolyása alatt összeomlott. Ernesti után, a felszinre bukkant jobb grammatikai exegesis nem engedte meg, hogy az egyházi hagyomány h:

tc;

kkeit többéire csak hangzatuk szerint, vagy összefüggésükből kiszakitva idézett bibliai helyekkel bizonyítsák. Ennek az lett a következése, hogy több hitcikknek, például a szentháromság, Krisztus istensége, az elégtétel s a Szentlélek személyiségének bibliaszerütlen jellege kiviláglott. A régi apologeticának is, mely erre a kérdésre: »Mi alapon nyugszik a biblia isteni tekintélye?* — egyszerűen egy bibliai textusra utalt, vagy hivatkozott, a Szentléleknek a hivők szivében eszközölt természetfeletti bizonyságtételére, ennek helyébe, főleg Episcopius és Limborch remonstrans tudósok hatása folytán uj methodus lépett. Ha korabban a »megvagyon irva« s ezzel az irás isteni tekintélye, minden további bizonyíték nélkül a theologia végső szava volt: mostantól fogva a biblia tekintélyét bizonyították. Az ó-testamentomét az apostolok bizonyságtételével, ezek tekintélyét Jézuséval, Jézus isteni küldetését saját nyilatkozataival és végül ezeknek igazságát a csodák, jóslatok, a feltámadás és Istennek égből aláhangzott szavai által. Itt minden azon tények igazságától függött, a melyekre hivatkoztak volt ; következőleg az evangéliomi történetek hitelreméltóságat is bizonyítani kellett. Ezt meg is tették, hivatkozván az evangélistákra, kik mint Jézusnak, vagy az ő apostolainak tanítványai, az igazságot ludhatták, és mint kegyes emberek az utókorral közölni akarták is. Arra a kéidésre végül, vájjon az evangéliumokat ezek a hitelre méltó férfiak írtak-e, hivatkoztak a uj'-testamentomi iratok eredetiségére és ennek támogatása céljából az e/en iratokban található és az eredetiséget bizonyító benső ismertető jegyekkel kapcsolatban, az egyházi atyák tanúságára. így a bibliának isteni tekintélyét, a mely korabban épp ugy mint a róm. katolikusoknál az egyház tekintélye, mely minden emberi bizonyítékon fölülállónak tekintetett, — emberi vizsláitól tették függővé. A theologiában létrejött ezen változással tudományos téren igen sokan nyertünk. A bibliai magyarázat mezején, ép ugy mint a classicusoknál, nem a hagyomány, hanem a grammatica uralma érvényesült. Az exegesis megszűnt a dogmatica szolgája lenni, hogy most viszont ő irja elő amannak a törvényeket. Az apologeticaból az a methodus, mely szerint az I'ás tekintélyét magából az irásbcl bizonyítják vala, mint tévkörösség (circulus vitiosus) száműzetett. A Szent'élek bizonyságtétele, a mely csak az irrationalis mystica terén birhat vala értékkel, — ugy hogy Michoelis kijelentette, miszerint soha nem hallott bensejében ilyen bizonyságtételt, — erejétől megfosztatott ; az írás tekintélye, mint a hit végső alapja, mely semmi további bizonyításra nem szorul, mint vakhit elvettetett, hogy helyet adjon az irás azon tekintélyébe vetett hitnek mely tekintély a bibliai könyvek eredetisége és hitelre méltósága iránt megejtett vizsgálatból meritett világos bizonyitékok által elegendőleg támogattatik. A hitnek végső alapja ennélfogva tényleg többé nem az Irás bizonyságtétele, nem is a Szentléleknek va'amely természet feletti működése, hanem a tudomány lőn, az exegesr

s és a históriai kiitika. így tanultam én Utrechtben theologiát. Ez által el lett ismerve a tudomány joga a theologiában és megvettetett egyszersmind a theologia tudományosabb művelésének alapja is; de másfelől a megváltozott methodusnak is meg volt a maga hátránya. A theologiai rendszer, mely korábban te'jes egész volt, elvesztette teljességét ; a dogmatica rendszer helyett egyes hitcikkek elkülönitett tárgyalásává lőn. A philoc

ophia, mely korábban fegyvereit, — bármily gyöngék és hiányosak is voltak azok, — kölcsön adta, hogy azokkal az egyházi dogma észszerűségét bebizonyítsuk, a theologia naturális Isten tanának kivételével, mindenütt elvesztette összes befolyását. Mert hisz az exegesis szabta meg az egyedül üdvözítő dogmát. A mi az exegesis szerint isteni igazságnak bizonyult be, azt nem kellett többé philosophiailag bizonyítgatni, vagy támogatni, hanem az mint credo szilárdan állott. A Szentlélek benső bizonyságtételétől, — a mely szerint a Biblia igazsága, jóllehet mysticus formában, az ember belsejében közvetetten visszhangra ta'ált, — megtagadták régi érvényét, s ez által a vallásos hitet, vagy az ember Istenhez való viszonyának tudatát függővé tették egy XVIII. századon áthúzódó tanúkihallgatástól, a melynek helyes vagy helytelen voltát csupán a tudós képes megítélni. A philosophiát és mystikát — jobb alakjukban — nem a'kalmazták, — (a supranaturalista iszonyodik a philosophia és mystikától), — hanem egyszerűen tekin'eten kívül hagyták. Egyszóval az uralmat, melyet az egyház elveszített, héber és görög okmányok exegesisének és ezekkel kapcsolatosan a nyelvtannak biztosították a vallás terén is. (Folyt, köv.) IRODALOM. A „Magyar philosophia szemle" negyedik évi folyamára előfizetést hirdetnek Bokor József, dr. Budai József szerkesztő kiadók. Felhívásukban a többek közt igy szólnak : Volt-e, s mennyi érdeme volt folyóiratunknak? — annak megítélését az olvasó közönségre kell bíznunk. Magunk csupán ama tény megállapitásara szorítkozunk, hogy Szemlénk valódi szükségérzetnek fele t meg, a minek bizonyítéka munkatársaink s előfizetőink