Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-07 / 10. szám

253 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 304 pesten Győri Vilmos halála folytán megüresedett magyar egyház lelkészi állomásának betöltése. A mily elbírálás alá eshetik azon kiindulási pont, oly megítélés tárgyát képezhetik az ítélet alakjában levont következtetések is. Budapesten az uj lelkész Horváth Sándor kővágóeőrsi lelkész személyében a mult héten választatott meg ; a választás méltó személyre esett, azt örvendetesen tudja a budapesti egyház is, a vidék is. Hanem a választás előzményeit, azon felpanaszolt, de meg nem történt sok utánjárást és keresést illetőleg, mely sok utánjárást és keresést állítólag a lelkészutódnak megválasztása igényelt, egészen másképen, sőt mondhatni jobban van értesülve a vidék, ha nem is a Budapesten mint központban az ezen ügy iránt általában érdeklődőiteknél, de bizonyára jobban cikkírónál. A vidék — már mint egyház és társadalom, lutheránus és nem lutheránus, kellő tudomással bir azon következetességről, mely Győri Vilmos halála óta mintegy tiz hónapig tartva, változtatott szint, il'etve kandidatusokat, ezen u. n. következetesség, a választási jog ezen vagy azon lelkész személyére eshető gyakorlásának időnként való ingadozása, avagy a megállapodás időnként történt megváltoztatása korántsem a mellett tesz tanúságot, hogy hiányzott volna a lelkészi hivatás, a budapesti egyház és társadalom igényeinek és követelményeinek megfelelően betölteni képes és hivatott utód, de igenis az ellenkezőről győz és nyugtat meg; s ha az ellenkezőről nem nyugiatna avagy győzne meg, akkor arról legalább is, hogy a budapesti lelkészválasztás a mint eredményében, ugy előzményeiben még kevésbé alkalmas indok és alap a lutheránus papságnak oly kategorikus elitélésére, szdlemi színvonalának, egyházi és kulturális hivatása érzékének, s az ezen hivatást munkáló te hetségnelc avagy képességnek teljes általános megtagadására. Elismerjük, hogy a katholikus klérus nem egy kiváló tagja szerepel a magyar nemzeti kultura zászlóvivői közt, de a felho7ott egyházi férfiak között mind olyanokat talá'unk, kiknek e'őnyösebb anyagi helyzetük és társadalmi állásuk megadja azon segédeszközöket, a mely segédeszközök birtokában sokszor az ügy iránti buzgó érdekeltség is önmagában meghozza azon eredményt és nevet, a mit különben első sorban a tehetség szokott kiérdemelni és kivívni. E tekintetben a lutheránus papság helyzete öss/ehasonlithatlanul más. A megélhetés, a létezhetés gondja súlyosabban alig nehezedik va'amely papságra, mint épen a lutheránusra, a mely, ha nem is mindenütt, de sok helyütt a még szegényebb nép fillérein tengődik, az az nem tengődik, hanem teljesiti hivatását buzgóbban, mint azt hivatkozott ítélet tudni véli. Ezen sanyarú anyagi helyzet mellett, melyet különben az ezen pályára lépő eleve ismer s utóbb átél s melyért nem panaszkodik, ezen anyagi nehézség mellett ott van a másik a három anyanyelvre való osztottság-, a mi a culturalis célok munkálását részint bénitja részben más útra tereli. A hazafias lutheránus papságnak mindig meg volt és meg van azon missiója, hogy szerény körében a magyar állam eszméjének a hazafias érzület s a magyar nyelv terjesztésével tegyen szolgálatot. Hazánkban a culturát, annak fejlődési alanyi és tárgyi tényezőit magyarnak szoktuk teljes joggal nevezni és tartani, mikép fog, kérdhetjük a magyarországi lutheránus papságra vonatkoztatott amaz Ítélet az imént felszámitott nehezítő körülmények mellett hangzani, ha még azt is megjegyezzük, hogy hazánkban van körü!belől száz magyar egyház, ugyanannyi magyar ev. lelkész, akiknek helyzetére leginkább rá olvasható ama jellemzés, mig a magyar ref. egyházak száma s igy a lelkészi létszám meghaladja az ezerötszázat 1 Koránt sem áll az, hogy ezen anyagilag szegény, nyelvileg tagozott s egyéb misszió teljesítésére utalt luth. egyháznak ne volnának kimagasló alakjai ; névleg sem emiitett püspökei, Geduli és Szeberényi nem oly benta simplicitások, mint cikkíró s eretné feltüntetni; multjok több oldalú irodalmi munkásságról tanúskodik, jelenük igenis agg korra vall. Kevés a kivétel, midőn ajkunkra ves/szük és vehetjük eme szavakat: Desinunt me vires... non amor laboris . . . sed labor. . . Magyar egyházaink dicsekedhetnek : Zelenkával, Wéber, Lágler, Lang, Laukó, Gyurátz, Bognár, Ritter stb. mint olyanokkal, kiknek nevei az irodalom terén is előnyösen ismeretesek. A német luth. egyháznak van Guggenberger, Gratz, Bierbrunnerje; a tót lutheránus egyházak papjai közül felemlithetni mindig Haan akadémiai tagot, Uroán Gyula sáros-zempléni főesperest, ki egyéb irodalmi dolgozatain kivül a magyar tudományos akadémia megbízásából és költségén fordít a népiskolák számára; Bachát, Baltik, Lesska szintén megérdemlik a felemlitést. Igaz, hogy e neveket nem övedzi azon nimbus, mely a katholikus vagy református egyház amott felemlített férfiait, de ezt készségesen el kell ismernie a túlsó oldalnak is, hogy a lutheránus papság épen olyan téreken munkálja hazánk culturalis és nemzeti érdekeit, a mely téreken működnie épen speciális helyzete és viszonyaijobban megengedik, mint bármely más egyháznak. A papság szellemi színvonalának hanyatlását a töredékes, avas rendszerű theologiai kiképzés számlájára irja, s a theologiai in'ézetek decentralizását ajánlja. Ez utóbbira nincs megjegyzésem, ha ez megtörténhetnék és megtörténnék, kétségkívül nagy horderejűvé válnék a jövőre né/ve, nem a niveaux emelése céljából, hanem más szempontból ; az előbbire nézve azonban szerényen legyen szabad megjegyeznem, hogy a dunántuli kerület minden egyes felavatandó lelkészétől conditio sine qua nőnként megkívánja, de egyszersmind lehetővé teszi, hogy lega'ább egy évet külföldi egyetemen töltött legyen, a többi kerületeknél pedig kimutatható, hogy végzett theologusaik, papjelöltjeik legalább negyven százaléka látogatott egy vagy több évig külföldi rend szerint németországi egyetemet s ha ezen hospitatió lelkészjelöltjeink tágasabb körii művelődését nem is eredményezné, a mit állítani nem lehet, a theologiai intézetek hiányosnak mondott rendszerének kiegészítésére, számbavehető általánosabb és részletesebb tájékozódásra mindig alkalmasnak és eredményesnek mondható és ilyennek bizonyult is. Hogy felügyelőink szűkebb és szélesebb körben miként teljesitik elismerésre méltó társ-szolgálatukat, nem szorul bővebb indokolásra, sőt mondhatnánk, dicséretre. A Zsedényiek és Radvánszkyak talismánja méltó utódok ke/ében van, nincs elásva, tanúsítják évkönyveink. Igy elbírálva a hazai lutheránus egyház helyzetét, nehéz szerepkörét, s ennek dacára nem kicsinyelhető munkásságát, nem említve a múltban tett szolgálatát, azt hiszem, szigorúan hangzik amaz ítélet, mely a lutheránus egyház lelkészeit, mint színteleneket a vonal alá zárja, szigorúan, ha az a budapesti egyháznál megtörtént választás iránti téves informátiokon alapszik is, avagy ha attól eltekintünk is; s nem titkolhatom, hogy azon Ítélet, a lutheránus papság szellemi színvonalának hanyatlása tekintetében oly benyomást tesz nemcsak egyesekre, de sokakra is, miszerint ha hanyatlásról szó lehet, az csakis a lutheránus egyházat nehéz körülményei dacára most is megillető s megérdemlett jó akarat és elismerés hanyatlása lehet. ' Német Károly.