Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-03 / 1. szám

T3 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. ÍJ faluba s 1794-ben elváltak a helvét hitvallásuaktól, s külön tanítót hoztak maguknak. Úgy de ennek fizetés is kellett, és az ág. hitv. ev. követelték, hogy az egyházi földeknek fele része nekik adassék által, de a reform, hitvallásuak erre semmikép sem akartak rá állani. Panaszt tettek hát a Nemes vármegyén, ennek eredménye az alább olvasható okmány, melyre nézve csak annyit kell megjegyeznem, hogy az eredeti latinból magyarra forditva közlöm, könnyebb hozzáférhetés és megértés céljából. Ezen előzmény után lássuk hát az emiitett okmányt : . . Alulírottak hivatalos hűséggel elismerjük és bizonyítjuk, hogy miután a Zalavármegyében levő Zánka faluba költözött helv. hitv. lakosoknak ügyük fontosságához képest kiküldettünk, az egyház tulajdonát képező földbirtokok megvizsgálására : alulírott évben és napon, hogy az alább olvasható két kérdésre, az elibénk állított s maga módja szerint megvizsgált tanuktól bizonyításokat szereznénk magunknak — e vizsgálatot következőleg teljesítettük : 1-ször. Tudja-e a tanú, hogy azok a polgárok, a kik legelőször ezen Tekintetes Nemes Zala vármegyébe helyeztetett helységet megszállották, azok mind egytőlegyig helvét hitvallásuak, vagy közönséges szólás szerint kálvinisták voltak ? 2-szor. Hát azt tudja-e a tanú, hogy a mi földjei és rétjei most az egyháznak vannak, azokat mind a megszállás után kevéssel ugyanazon ref. polgárok irtogatták és tették haszonvehetőkké? Első tanú Nemes Siile Sámuel, a szomszéd Zala vármegyei Szent-Antalfán birtokos, római katholikus vallású, 80 éves, hit alatt a következőket vallja : Az első kérdésre: A tanú a szomszéd szentantalfai helységből való, innét mint szomszéd a hozzá intézett kérdésre ekképen kezdi hitvallását: édes apja juhait mindig juhász őrizte, és még akkor a zánkai pusztán a földes urak engedelméből gyakran őrizte s legeltette juhaikat maga is, és igy saját tapasztalásából vallja, hogy mikor ezen Nemes vármegyében levő Zánka helységet megszállani kezdették, az első megszállók egytől-egyig mind kálvinisták voltak, kik közül a mennyire vissza tud emlékezni, nevez is meg Palatínusokat, Nagyokat, SifTertekkereket. A második kérdésre vallja, hogy ami földjei és rétjei vannak most az egyháznak, azok közül csak a belátó mezőn levőt tudja, a melyeket a megszállás után erdőből irtottak, tisztogattak ugyancsak a kálvinista polgár-lakosok, minthogy a tanú tudomása szerint akkor más vallásúak nem ís laktak Zánkán. Második tanú Nemes Somodi János, ugyanazon helységbeli lakos és birtokos, helv. hitv. vallású, 80 éves, az igazsággal megegyezően hit alatt vallja a következőket, az első kérdésre: Most ugyan Szent-Antalfán lakik a tanú, de ezelőtt Csicsóban lakott, míg tudniillik ott a reformátusoknak ekklésiája volt, (Bíró Márton veszprémi püspök idejében űzettek ki Csicsóból is, mint számos más veszprémmegyei egyházból a reformátusok, s ezeknek legnagyobb része, a szomszéd Antalfán telepedett le, Csicsóban pedig ma egy református sem lakik), arra pedig jól emlékezik, hogy ezelőtt mintegy negyven esztendővel (tehát még 1750 -1760 között) a szóban levő zánkai helységet legelőször megszállók mind kálvinisták voltak, úgymint Nagyok, Cuborok, Siffertekkerek, Poórok, akik a tanú bizonyítása szerint édes apja házához jártak a templomba, még t. i. ott vallásbeli gyakorlatuk volt. A második kérdésre : Le tett hite után vallja a tanú, hogy az egyháznak ami földjei, rétjei most vannak, azt a megszállás után nem sokára a kálvinista lakosok iskola tanítójuk számára, — kit a megszállás után kevés időre hoztak be — erdőből irtották s tették haszonvehetővé, a Diskaiak és Sebestyének mint zánkai földes urak engedelméből és ajándékából. Harmadik tanú Nemes Szántó Pál a szomszéd Monoszló faluban birtokos, római katholikus vallású, 58 éves, hit alatt a következőket vallja, az első kérdésre • Tanú a szomszéd Monoszló helységből való lévén, és ott is született és nevekedett — innét jól emlékezik, mikor szállották meg legelőször Zánkát, akik egytőlegyig mind református vagy kálvinista vallásúak voltak, midőn nekik a zánkai pusztát adták, a már le tett hitére vallja is a tanú, hogy közülök ismerte a Poórokat, Siffertekkereket, Cuborokat és Vargákat, kik akkor is, most is kálvinisták. A második kérdésre: Az egyháznak mostani földjei és rétjei közül, mely szerint tudja a tanú különösen a felső telekben levőket, melyeket, hogy a megszállás után irtották s művelték a kálvinista lakosok, onnét állítja a tanú, hogy itt más vallásúak nem is laktak Zánkán, s a lutheránusok a megszállás után, ki házassága, ki mestersége után került ide. Negyedik tanú Nemes Pesti István, ugyancsak a szomszéd Monoszlón lakos és birtokos, helv. hitvallású, 67 éves, az igazsággal megegyezően hit alatt vallja a következőket. Az első kérdésre : A zánkai — most ugyan helységet, az előtt csak pusztát — a monoszlóiak bérbe használták, sokszor járt itt a tanú, innét le tett hite után vallja, hogy azok, akik először megszállották Zánkát, mind reformátusok, vagy közszóllás szerint kálvinista vallásúak voltak, kik közül jól is ismerte a tanú az első megszállókat, úgymint Nagyokat, Siffertekkereket, Poórokat, kiknek először Zánka átadatott. A második kérdésre. A mi földjei és rétjei most vannak az egyháznak, azokat tudja a tanú, hogy a megszállás után nemsokára erdőből irtották s tüskéből tették haszonvehetővé a kálvinista lakosok, mivel még azon időben lutheránusok, vagyis más valláson levők nem voltak Zánkán, azután szakadtak (kerültek) ide a lutheránusok sok idő múlva, mikor már a kálvinisták meg is öröködtek. Melyről ezen általunk teljesített vizsgálat hiteléül, adjuk nevünk aláírásával és pecsétünkkel megerősített bizonyság tételünket, Zánkán, 1795. mártius hó 12. Kuthy Pál szolgabíró (P. H ) Ádám Ferenc esküit (P. H.) A zánkai reform, egyház levéltárában levő eredeti után közli : Thiíri Etele KÜLFÖLD. Prof. dr. J. H. Scholten theologiai fejlődése. Közli: Nagy Zsig. k.-sz.-miklósi gymn. tanár. 1885. dec. Ez az év is sebesen haladt sirja felé. Még néhány rövid hét, s eltemetjük ezt is sok ezernyi elődje mellé abba a közös nagy sirba, melynek neve: mult. A idő kert kének sebes forgása eszembe juttatja, hogy ez év lefolyása előtt még egy nagy és nehéz, de egyszersmind kedves kötelesség teljesítése áll előttem. Ez az esztendő ragadta el az élők közül a theologiai tudományok pótolhatlan veszteségére az igazságnak lánglelkű prófétaját, fölkent bajnokát, Scholten János Henrik leideni theologiai