Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-28 / 9. szám

264 3. Számtani és mértani vezérkönyv 6 füzetben. Jelige: A ki nem számol, könnyen csalatkozik. 4. Természetrajzi olvasókönyv. Jelige: Oh! természet, óh ! dicső természet. 5. Magyar olvasókönyv 4 kötet. Jelige : Félre azon olvasókönyvekkel, a melyek földrajzi, történeti, természetrajzi és természettani képeket legtarkább sorrendben adnak elő. 6. Vezérkönyv az irás és olvasás tanításában : Jelige : x, y, z, j, v, jaj ! de nehéz ez az ábécé. 7. ABC. Jelige: x, y, z, j, v, jaj! de nehéz ez az ábécé. 8. Vezérkönyv az írva-olvasás tanitásához. Jelige : A betűk a tudomány és erkölcs templomának alapkövei. 9. ABC, vagyis első olvasókönyv. Jelige : A betűk a tudomány és erkölcs templomának alapkövei szerzői, hogy műveiknek mely cím alatt s hová leendő küldése felől a végrehajtó bizottság elnökét értesítsék, mivel a bizottság f. évi február 2-án tartott gyűlésén kimondta, hogy az el nem fogadott s szerzőiktől vissza nem vett pályaművekért a f. évi ápril 15-én túl felelősséget nem vállal. Kelt Debrecenben, 1886. február 18-án. Némethi Lajos, a végrehajtó bizottság elnöke, ev. ref. leik, Debrecenben. TÁRCA. Szállá alá poklokra. Ken? A 0 ei> eig clőov. — Nt. Gyiirátz F. szolgatársamnak szives válaszul. — A protestáns orthodoxia szempontjából őszintén örvendek minden oly nemű felszólalásnak, mely a Gyurátz szolgatársam által e lap 5. számában közzétett észrevételekkel rokon természetű. Egyénileg ugyan távol állok a confessionalis elfogultságtól, melylyel pedig az apostolicum történetére vonatkozó igénytelen dolgozatom egyik jelzése következtében mintegy gyanusittattam ; mindazáltal nem értem félre azon jócélzatu törekvést, mely szerint bárki is a 16. századbeli protestáns, közelebbről lutheri confessiók tételeit, ugy egészében, mint részeiben védelmezni kivánja. Ily nemu fe'szólalásokat méltányolnunk kell s bizonyos mérvben óhajtandó is, hogy számos gyakorlati kérdéseink megvitatása mellett olykor-olykor a tan egyes tételeiről is eszmecsere alakjában gondolkozzunk, és készek legyünk megfelelni kinek-kinek, a ki számot kér a bennünk élő hit és reménység felől. Tegyük ezt szelidséggel és szeretettel. A descensusra vonatkozó tételt én igen röviden érintettem, s nem volt, de nem is lehetett célom az, hogy bármely confessió ide vonatkozó tételét megtámadjam. De miután a római kath. egyház fictióját a protestantismus álláspontjáról tekintve, tévtannak merészeltem nevezni, önként folyólag jeleznem kellett a lutheri formula concordiae kérdés alatti tanának symbolikus értékét is; innen eredett az a kifogásolt kifejezés, mely habozónak jelezte a descensusról szóló lutheri tanfelfogást. A »téves« szó az elébb érintett római kath. doctrinára vonatkozik, csakis a »habozó* szó, mint jelző, de távolról sem állítás : vonatkoztatható a lutheri álláspontra. — Gyurátz szolgatársam ilynemű kifejezései tehát : »elitélés, gúnyolás, üldözés,* teljességgel nem vehetők az én jelzésem megnevezései gyanánt. A symbolika oly természetű tudomány — a mint tudni is méltóztatik — hogy e téren majdnem elkeriilhetlen, az általunk elfoglalt álláspont igazolása és ha a tanfogalom felmutatásánál egy ártatlan jelzőt is használunk, még azzal »nem tévesztettük Urunk példáját szem elől* és »nem törekszünk embertársainkra reá erőszakolni azon meggyőződést, hogy mi a túlvilágról is tudunk oly dolgokat, melyeket csak hinni lehet, de tudni nem.* Ily vélemény a fennforgó esetben valóban elitélőbb, mintha ezt a jelzőt használjuk a maga helyén »habozó.* De hogy pusztán tárgyilagos legyek, indíttatva érzem magamat, miszerint a descensus tanfogalmát, a lutheri és református elvek alapján, symbolico-dogmatikai szempontból, lehetőleg kimerítően feltüntessem s a mit vázlatos dolgozatom szűk keretén belől csak érinthettem, ezúttal részletesen előadjam. * * a) A ref. egyház tana szerint a descensus, Krisztus megaláztatásának legvégső foka, időtartamra nézve Urunk életének azon szakaszába esik, mely a halálküzdelemmel kezdődik s a feltámadással végződik. Leszállott pedig első sorban Krisztusnak lelke, a fájdalmak és küzdelmek mélységébe, másod sorban pedig, a testtől való teljes elválásakor megaláztatott Krisztus mindenestől fogva. Test és lélek egyaránt részese a humiliationak; amaz a halál hatalma alatt a sir poklában fekszik, mig emennek el kell válni a testtől. Az egyedüli ténykedés, a tökéletes elégtétel mellett abban áll, hogy Krisztus lelke a feltámadásig a paradeisos-ba, Ábrahám kebelébe szállott. A descensus végbement a sírban és a paradeisosban, vagyis Ábrahám kebelében. Ily módon kelle Krisztusnak a legvégsőkig megaláztatnia a végre, hogy bizonyosakká tétessünk a felől, miszerint Krisztus érdeme folytán nemcsak lelkeink váltattak meg a halál fájdalmaitól, hanem egyszersmind testünkről is elvétetett minden félelem és gyalázat, tekintet nélkül arra, hogy egyideig mintegy a haláltól meggyőzetve a földben tartatik. »Testünk reménységben nyugoszik.« Csel. 2, 26. A poklokra alászállás is, a váltság munkájának egyik ténye. b) A lutheri egyház tana szerint a descensus, Krisztus felmagasztaltatásának állapotához számíttatik, s ezt az egyház a status exaltationis első lépcsőjéül tekinti. A descensus csakis húsvét reggelén korán kezdődik, a feltámadással; tehát ténye a feltámadó, uj életre ébredő Krisztusnak, a ki mint hr/og Iraaov.og, test és lélek szerint dicsőségben fénylik. A ténykedés — activitas — abban nyilvánul, hogy az ördög és hívei felett kimondatik a kárhozat és Krisztus a pokol minden hatalma felett győzedelmeskedik. Krisztus a lutheri tanfelfogás szerint az ellcárhozottak helyére szállá alá. E cselekménynek az egyházra kiható eredménye abban rejlik, hogy az ördög kárhozata és hatalmának megtörése bizonyos. Ezek után a descensus, az ördög és annak hatalma felett győzedelmeskedő Krisztusnak ténye gyanánt veendő. A lutheri egyház egyes dogmatikusai, mint a Gyurátz szolgatársam által emiitett Beck, Baumgarten, Maríensen s mások többféle árnyalatokban mutatták fel az egyház tanirányát, védelmezve mindig a Luther torgaui prédikációjában s a formula concordiae illető artikulusában kifejezésre jutott egyházi tanvéleményt. Futólagos atpillantás után is láthatja kiki, miszerint a ref. és luth. testvéregyházaknak taniránya, a descensusra vonatkozólag, homlokegyenest ellenkező; egyesek hypothesisei pedig a dogmatikai elfogultság miatt, majdnem tekinteten kivül hagyandók. De ugyan kérdem, nem lehet-e ezért a titokzatosnak mutatkozó kérdés fe-