Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-28 / 9. szám

Huszonkilencedik évfolyam, 9. sz. Budapest, 1886, február 28. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. kar. Kinizsy-utca 29. sz. 1, em, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú.példáun/yol^Ikia,!m.i:n.d_igr szol^átll^a^-uizils:--^! Lélekvásárló téritvények. A rozsnyói evang. kathol. plébánián vegyes házasságok kötése alkalmával a téritvények kierőszakolása rendes folyamatban lévén, azokból a mult napokban következő eredeti téritvény került véletlenül kezembe: Alólirottak azon természeti jognál, mely a szülőket gyermekeiknek ugy testi, mint vallási neveltetésére nézve is megilleti, s mely semmiféle tételes törvény által nem korlátoztathatik, jelen iratunk erejénél fogva ünnepélyesenkijelentjük: hogy mi senki tanácsa, annál kevésbbé unszolása következtében, hanem önkénytesen szabadon és öntudatosan, közmegegyezéssel abban állapodtunk meg, hogy mi Isten jóvoltából születendő mindkét nembeli gyermekeinket, egy és ugyanazon vallásban t. i. a róm. kath. hitben nevelendjük, s e végből mindenkor csak is a róm. kath. iskolába járatandjuk, és velők együtt csakis a róm. kath. istentiszteletet látogatandjuk, és soha meg engedni nem fogjuk, hogy gyermekeink akár protestáns egyházat, akár protestáns iskolát látogassanak. Ezen ünnepélyes nyilatkozat alakjában kiadott és bennünket lelkiismeretünkben halálos vétek terhe alatt kötelező és eskü erejével bíró igéretünket a rozsnyói plébánia jegyzőkönyvébe beigtatni megengedjük. Kelt Rozsnyón, 1886. február 13-án. Ambrózi József, Nóvák Borbála kereszt jegye. Előttünk: Osztromek Sám., Freivolt Endre ; — megjegyezvén hogy az utóbbi egyik káplán és a téritvény irója. Közlöm pedig ezt azon célból : i-ször. Hogy abból meggyőződést szerezzen magának a magas minisztérium, országgyűlési képviselők és az olvasó közönség, miszerint a róm. kath. egyház a tételes, vagyis hazai országos törvényeink kötelező voltát tagadván a szülőkre nézve, azt lábbal tapodja, s annak dacára, hogy semmiféle tételes törvényt sem tart a szülőkre vonatkozólag kötelezőnek, gyermekeik neveltetése tekintetében, a római pápa törvényét, mely a reversalisok követelését rendeli, a protestáns szülőkre, a hol csak teheti, mi közönségesen csak szegényebb állapotú, és kevésbé mívelteknél az eset, rá erőszakolja. 2-szor. Hogy lássa hazánk kormánya, lássák a honatyák, miszerint, midőn egyik vagy másik plébánus a téritvényeket, nem csak eskü erejével biró Ígéretnek nyilatkoztatja ki, hanem egyszersmind halálos vétek terhe alatt tiltja meg az ev. házasfélnek is, hogy saját gyermekét evangyélmi templomba vigye, vagy protestáns iskolába járassa, itt már nem csak törvényszegés cselekvénye nyilvánul, hanem a hitfelekezeti türelmetlenség és a vallásos gyűlölet tüzének szítása is szerepel, s ugy látszik azt mutatja, hogy a rozsnyói plébánus, bár a XlX-dik felvilágosodott században élünk és a jogegyenlőség és viszonosság törvénye foglal helyet hazai alkotmányunkban: I-ső Lipót és Mária Terézia idejét kivánja életbe léptetni, melyekben a véres üldözés, és jogfosztás fáklyája lobogott. Halálos bűn lenne tehát a protestáns vallás követése, mely három századon túl lengeti már az evangyélmi igazság zászlaját. Követi híven és szeretetben a Krisztus vallását, megbecsülve mindenkor az ország törvényeit, tisztelve a hitfelekezetek kölcsönös jogait, munkálva tudomány és vallásos erkölcsi élet által a polgári társadalom jólétének felvirágzását, védve áldozatkészség és önfeláldozás által nemzetünk s hazánk önfelállását és szeretetre méltatva minden embertársakat. Remélem, hogy azt mívelt ember sem nem hiszi, sem nem vallja, és csak sajnálkozni fog azon, hogy ma is találkozik plébánus, ki a protestánsok véres üldözésének három századon át kiállott kínos szenvedéseit meg nem elégelve, a hitfelekezeti türelmetlenség és gyűlölet tüzes üszkét dobálja a hívek közé. 17