Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-28 / 9. szám

m De épen azért, mert a téritvények ma is országszerte követeltetnek köztudomás szerint, a felmutatott téritvény pedig nyiltan tanúsítja: hogy a vallásgyülölet tüzét majd itt, majd ott folytonosan szítják, ideje volna már a magas kormánynak és országgyűlésnek arról gondoskodni, hogy a hitfelekezeti viszony törvény által rendeztessék, a hitfelekezeti viszály-, békétlenség- és lélekvásárlásnak eleje vétessék, ugy egyik, mint másik hitfelekezet részéről elkövetett minden jogtalan viszszaélés szigorú büntetés terhe alatt meggátoltassék, a jogegyenlőség és viszonosság elve teljesen életbe lépjen, és a vallásbéke sértetlenül megóva boldogítson minden hitfelekezetet. Vagy nem érdemli tán meg a protestáns egyház, hogy a magyar haza édes gyermeke gyanánt ölelje azt keblére, védje, és pártfogására méltassa? Három század dúló zivatara tartá fogva a protestáns egyház híveit a szenvedés izzó tüzében, pusztítva életet és vagyont, a magyar haza kárára, nem méltányos és jogos-e ennélfogva az a közóhaj: hogy a magyar haza adja meg a protestáns egyház híveinek valahára törvényes jogait, s ne engedje tovább is martalékul a jogtalan viszszaélés- és lélekvásárlásoknak ?! Három századon át áldozott a prot. egyház a tudomány és vallásos élet terén, önerejéből építve templomokat, iskolákat, felsőbb tanintézeteket és jótékony egyleteket, hogy az által nem csak egyházának, hanem hazájának és nemzetének közművelődését és szellemi felvirágzását is előmozdítsa, nem méltó-e tehát a protestáns egyház arra: hogy a nemzet, midőn a hitfelekezeti válaszfalak Isten jóvoltából összeomlottak, méltányolja az áldozatot és jutalmazza meg, ha nem gazdag uradalmakkal, mint azt a róm. kath. egyházzal tevé, legalább azon törvényes jogokkal, melyeket a jogegyenlőség és viszonosság elvénél fogva méltán és jogosan igényelhet ? Három századon át mutatta magát a protestáns egyház a legméltatlanabb üldözések napjaiban is hűnek a magyar |haza és nemzet iránt. Küzdve lelkesen annak fenntartása és szabadságáért, életét áldozva fel készséggel léte és jóléteért, és terheit viselve egyenlően más hitfelekezetű hívekkel, nem méltó-e tehát a protestáns egyház arra: hogy híveinek hűsége, áldozata és önfeláldozása elismerésre találjon, s élvezze hazánkban a jogos és törvényes szabadságot ? Magas kormány! országos képviselők! oldjátok fel valahára a protestáns egyházat a jogtalan visszaélések, lélekvásárlások békóiból, adjátok meg annak törvényes jogait és szabadságát, állapítsátok meg a vallás-békét, mint az legközelebb Németországban, a róm. kath. egyház részére történt, magyar hazánkban reánk protestánsokra nézve, a hitíelekezeti viszony teljes és igazságos rendezése által.*) Czékus István, ev. püspök. Terjed-e a nazarénismus s minő gyógyszert alkalmazzunk e ragály ellenében? Mostanában e szerencsétlen tévelygőkről hallgat a krónika. Ugy látszik ez az oka annak a miért némelyek azt jósolgatják rólok, hogy már teljes dissolucióba vannak, s csakis idő kérdése az, hogy — mint hajdan a hazánkbeli anabaptisták — a különböző hitfelekezetek közé beolvadjanak. Hát bizony szép dolog, de meg megnyugtató is az az optimizmus; de mi, noha pessimisták nem vagyunk, határozottan az ellenkező nézetnek adunk kifejezést. Terjed a nazarénismus, s mindig nagyobb-nagyobb tért hódit magának ; csakhogy olyanok, mint a vakondok, soká kell keresgetni, míg megcsíphetjük és napfényre hozhatjuk őket. Mintha valami rettentő bűn tudata nyomná lelkiismeretüket, az éj sötétségének leple alá burkolóznak, s akkor fogdossák a testvéreket! Szabad legyen ez állításomat konkrét esetekkel illusztrálnom. A mi vidékünkre a nazarénus prófétákat Árpád községe szolgáltatja. El-el látogatnak a szomszéd falvakba, hogy tévtanaiknak híveket kaparíthassanak. De nagy kópék ám e modern apostolok! ... Van eszök, hogy ne a szegények rozzant viskóit keressék fel, mint hajdan az Úr és tanítványai ; nekik bizony nem rgen kellenek a halászok, sem pedig a vámszedők ; hanem kiszemelik áldozatul magoknak a vagyonosabb embereket, azokhoz köszöntenek be, ott ütik fel a sátrat, jól tudván azt, hogy annak a tehetősebb földmivesnek a hajlékában, kinek számos rokonsága és nagyobb kiterjedésű ismerettsége van, bővebb lehet az aratás és szüretelés ; no meg akad egy kis kolláció is. Nem állitom, hogy nincsenek közöttük szánalomraméltó fanatikusok is; de biz azoknak a vándor prófétáknak a legtöbbje valóságos csaló, kik a munkát kerülve, eszöket kihcamitva magyarázzák az összecsőditett tömegnek az írásokat, mert hát így sokkal könnyebb a megélhetés. Olcsóbb az ő tudományokkal, melyért agyok soha egy csöppet sem fáradt, a bibliát forgatni, mint a földet arcok verejtékével munkálgatni! A mi községünkbe is beköszöntött pár héttel ezelőtt — épen vasárnap este — két őgyelgő *) Lásd mai számunk »Különfélék* rovatát.