Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-21 / 8. szám

233 szükségesnek mutatkozik, a bajt személyesen is orvosolja. De hát azt is jól tudjuk, hogy a hivatali hűség és lelkes buzgóság nem ismer e téren sem akadályt. Hogy mit tehet egy hivatásának teljes odaadással élő tanférfiu : szabad legyen — a többi közt — a pestmegyei derék tanfelügyelőre utalnom ! Hogy a tanköteles gyermekeknek még mindig oly kevés, több helyen meg épen csak fél százaléka jár iskolába ; s hogy még szép hazánkban sok olyan község van, hol se felekezeti, se pedig állami népiskolának nyoma sincsen : ennek is főként a hibás állami felügyelet az oka. Szabad legyen ez állításomat egy ekklatáns példával igazolnom. Közel négy éve mult annak, hogy egyik szomszédos lelkésztársammal megfordultam Biharmegyének Farkaspatalc nevű községében, hol a lakosság, az urodalmi tisztet és árendást kivéve, teljesen olah. Mint lelkészeket legjobban érdekelt bennünket a tanügy; meg akartuk tudni azt, hogy vájjon minő lábon állhat egy ilyen tisztán oláh községben az iskoláztatás ? Fel is kerestük az iskolát, s épen a lelkészi család egyik tagjatói azon meglepő nyilatkozatot kellett hallanunk, hogy e községben már 3 éve nincsen semminemű iskolai oktatás. Az az iskolának csúfolt félszerféle faalkotmány, mely hajdan a múzsák hajlékául szolgált: akkor épen községi bikaakol volt. Ez a község, mely ilyen alacsony célra használta fel iskolai helyiségét, a nagy-váradi dúsgazdag római kath. káptalan birtoka. Föl kell tennem, hogy az akkori tanfelügyelőnek e botrányos eljárásról nem volt semmi tudomása. Jól tudjuk azt is, hogy a tanfelügyelők a miniszter által utasítva lettek, hogy a mulasztók névsorát, az egyes községi elöljáróságoktól, minden két hétben követeljék be magoknak. Mi, lelkész és tanítók, hivatásunkból kifolyólag, egész lelkiismeretességgel teljesítjük ezt. Megy — mendegél a jelentés hűségesen ; kitüntetjük a mulasztókat névszerint, még pedig a hány izben mulaszt, mindenkor neve után jegyezzük azt is. A községi elöljáróság, mikor megunja már a sok unszolást, fel is hajtja a mulasztó gyermekeket; ha kedvök tartja, fel is jönnek, egy fél n^pra ; de aztán csakhamar ismét elpárolognak. Van közöttök olyan is, ki soha sem jön fel; mi jelentgetjük ezt is ; de annak utánna nem néz soha senki, hogy az elöljáróság miért nem bünteti meg a renitens szüléket ! ? Mire való tehát az a szenteltvízféle jelentgetés a tanfelügyelőhöz * ha annak épen nincsen semmi positiv eredménye? Feleljenek rá azok, a kiket e dolog illet. Volna még ez ügygyei kapcsolatosan sok elmondani valóm; de hát miért lennék még továbbra is kiáltó szó a pusztában!? Hát azt az enunciációját Trefort miniszternek hogy értsük, mit a felolvasással kapcsolatosan tett, hogy : »se az állam, se az egyház nem tehet annyit, mint a mennyit tőlük a magyar kultúra megkíván?* Talán nem azt jelenti ez, hogy tegyük zsebre kezeinket és nézzük nyugodtan: dum defluit amnis?! Mi évvel ellenkezőleg épen ugy vélekedünk, hogy igenis épen az államnak legszentebb feladata első sorban az, hogy a tanügyet folytonosan fejleszsze; állítson annak élére lelkiismeretes és hivatott közegeket; s ne riadjon vissza a legnagyobb anyagi áldozatoktól sem, hogy a népnevelést minél magasabb niveaura emelje! Mert ha így haladunk, hogy még a legmagyarabb gazdag alföldi megyékben, mint p. o. Csongrád, Jásznagykunszolnok és Hevesmegyékben áll legrosszabb lábon az iskoláztatás : akkor aztán csakugyan elveszti népünk kulturális missióját, s megérhetjük azt a szomorú időt, a mikor a magyar faj iskoláztatása nem harmadik, hanem majd utolsó helyen fog megállani. Ettől pedig Isten óvja meg hazánkat és szebb jövőre hivatott nemzetünket 1 Márk Ferenö. TÁRCA. Luther Wormsban. Egyháztörténelmi tanulmány. Önálló történelmi kutatás után. (Folytatás.) A trieri officialis e beszéde kiszámított mestervágás volt Luther ellen, mely a rendeket tőle tökéletesen elidegenitni akarta. Egyszer felemiitette a constanci zsinatot, melyet Luther megtámadott és a mely a német nemzetnek egyik legnagyobb büszkeségét képezte, s másfelől elakarta ijeszteni a rendeket azon bizonytalanság által, mely az egyház tanának elvetése által származik. Luther azonban tántorithatlan maradt és kérte a császárt ne engedje, hogy őtet, saját lelkiismerete el'en, mely fogva van a szentírásban, világos érv nélkül, a visszavonásra kényszerítsék. Más feleletet ő nem tud adni, mint a melyet előbb adott. A mit a zsinatok felállítottak, nem mind igaz, mert azok tévedtek és egymásnak ellenmotv dottak, s ezért az azokkal való érvelés érvénytelen. O be tudja bizonyitni, hogy a zsinatok tévedtek s ezért semmit vissza nem vonhat a mi nyíltan ki van fejezve a szentírásban. Legnagyobb valószínűséggel ekkor mondta Luther, nagy felindulásában azon szavakat, melyeket, mint az ő bátor tanúvallomásának legfeltűnőbb kinyomatát annyiszor idéznek : »Itt állok másként nem tehetek, Isten engem ugy segéljen.* ') A trieri officialis még akarta és el is kezdte a zsinatokat védeni s hogy azt nem lehet bebizonyitni, hogy azok tévedtek, de a császár hirtelen végét szakította a további tárgyalásnak azon kijelentéssel : »E'ég, nem akarom tovább hallgatni, miután ez a zsinatokat elveti*.2

) Ez volt a menete a Lutherrel folytatott tárgya'ásoknak másod nap. Luther e nap is épen ugy, mint az első nap, beszédét először németül azután latinul tartotta.3

) Mint Fürstenberger tudósít minket: »Luther bá-') Hogy mily nehéz legtöbbször egyes történelmi nevezetességű nyilatkozatoknak szószerinti hangzását, ugy a mint mondva voltak megállapítani, arra nézve nagyon kitűnő példa Luthernek e nyilatkozata. Az alábbiakban közöljük, mily l<ülönféleképen közlik azt a kiilönfé'e források : >Ain anzaigung wie D. M. Luth.« = »Gott kom mir zehylff.t »Römischer Kai. Maj. verhörung rede.« = »Das helff mir Gott.« = »D. M. Luther christiana et inconsternata responsio.* = »Gott helff mir.« »D. M. Luthers öffentliche ferhör.« = »Got kum mir zuhülff. Amen. Da bin ich.« — >Die gantz Handlung* és »Ad cesare Maiest. interrogata D. M. L. responsum.* = »Ich kan nicht anderst, hie stehe ich. Gott helff mir. Amen.« Acta Reverendi Patris D. M. L.c = »Hie stehe ich, Ich kann nicht anders, Gott helfft mir. Amen.« Peutinger augsburgi követ = »Got kum mir zu Hilf.« Spalatini Annales = So helft mir Gott, denn keyn wiederspruch kan ieh nicht thun.« Aleander levele április 19. 3) A latin spalatini tudósilás Kappennél: »primo germanice, deinde latiné* valamint Luther Eisenachban tartott asztali beszédje: »Dieweil ich alsó redet, begehrten sie von mir, ich sollt es noch einmal wiederholen mit latinischen Worten stb. Aber ich wiederholet alle meine Wort latinisch.* Ellenben Spalatini Annales: »erstlich lateynisch darnach deutsch.t A többi források a sorrendet nem jelölik. Erős érv azonban arra nézve, hogy először németül beszélt; mert az első napról biztos tudósításunk van s arról lehet következtetni, hogy másod nap is ugy tett.