Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-14 / 7. szám

203 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 14 2 fejti ki azt, hogy miért tartjuk mi oly nagy becsületben a szent irást s miért adunk istenitiszteletünkben legfőbb helyet az ige hirdetésének. Az ihletett prédikátor midőn igy az isteni ige fönségéről beszél, mint egy prófétaiélek magasra szárnyal és ekként figyelmeztet: »Ki tudja, hátha ez a sok nyavalyákkal vádolt és gyötört kor fogja belátni a vallás nélküli élet kietlenségeit ? s enyhületet és gyógyulást fog keresni súlyos botlásai és szenvedései után épen az Isten igéjénél ? mint a beteg gyermek, ki ha megsebezte magát, édes anyjához fut, s annál inkább ragaszkodik ehhez, minél élesebbek fájdalmai /« A 2-dik részben igazolja: a szentegyház rendeltetése, hogy abban imádjuk Istenünket, alázzuk meg magunkat s imádkozzunk (textus 6-dik v.). Méltó folytatása s kiegészítője az i ső résznek. Ide kellene irnom az egészet, hogy annak szépségein csorbát ne ejtsek. Olvassátok ! 3. Egyházi beszéd és ima a templomba nem fért sokaság előtt. Irta és elmondta Garzó Gyula gyomai ref. lelkész. Kenetteljes biblikus beszéd, teljesen méltó a »Gyakorl. bibliamagyarázatok« nagy érdemű szerkesztőjéhez, hivatott munkásához, s mint szónoki mű : méltó a magyar nagy alföld egyik legkedveltebb prot szónokához! Alkalomszerű textusa: Ján. ev. IV: 20 — 24. Jézus és a samariabeli asszony a Jákób kútjánál. Igazán alkalomszerű! Szabad ég alatt tartott prot. predikátióhoz szebbet és tanulságosabbat nem is kereshetett volna, mert el jő az óra, melyben sem Garizim hegyén sem Jeruzsálemben nem imádjátok az atyát... hanem az igaz imádók lélekben és igazságban imádják azt.. .« Garzó a gazdag szöveg alapján e kérdést teszi fel: ylíol van a hely, hol az Istent kell imádni?* E lélekbevágó kérdésre maga Jézus felel s feleletében rámutat I. az órára, mely a vitát megszünteti (21. v.), II. a tévedésre, mely a bajt okozta (22. v.) III. az áldozatra, mely a mennyben kedves (23. 24. v.) Mesteri dispositio ! A kinek éles látása, mély Ítélete s bibliai gazdag apparatusa a felvett szöveget igy tudja kiaknázni, s akinek vallásos ihlete, bő élettapasztalatai, homiletikai képzettsége s retorikai ereje a feltett dispositiót igy képes kifejteni, — s aki egy önmagában is értékes szónokműnek becsét, hatását elragadó előadásával oly szerencsésen tudja fokozni, mint Garzó Gyula, nem csodálkozhatunk, ha az a nagy alföldön mint kapós és keresett alkalmi s ünnepi hitszónok tiszteltetik. Nagyon hosszura kellene nyúlnom, ha e nagy szabású egyházi beszédet s az ezt megelőző buzgó imát részletezve óhajtanám itt felmutatni, — noha megérdemelné, nemcsak mint példaszerű alkalmi prot. predikatió, hanem mint újdonság is; — újdonság, mert ez »a templomba nem fért sokaság előtt a parochiális udvaron tartatott.« Ez nálunk szokatlan. Makó megkezdette s tudtommal Szeged folytatta, hogy egyházi beszéd tartására kint a szabadban emelt szószéket. Helyes és szükséges-e ez? Hiszen mi prot. papok ezideig átalában csak templomban szoktunk eyyházi beszédeket tartani, legtöbb helyütt még a gyászbeszédeket is. En minden kételkedés és habozás nélkül, elvi szempontból is megengedhetőnek, sőt esetenként szükségesnek tartom, hogy prédikáljunk mi is »széles e világon* még a házak tetejéről is« — annálinkább a kínálkozó, alkalomszerű szabad helyeken! Midőn a római egyház Űrnapján, a transubstantiatio csodás ünnepén, széltére prédikáltat a szabad téreken, szinte fel felébred lelkemben a vágy : vajha a reformatio emlékünnepén nekünk prot. papoknak is szószékek emeltetnének a városok és falvak térségein, hogy viszont mi is predikálhatnók »mindeneknek* a Jákób kútjánál megjelent Jézussal: >Az Isten lélek, és akik őt imádják szükség, hogy lélekben és igazsáqban imádják.« No de ha ezt elődeink a múltban nem tehették: jobb ha a jelenben mi sem teszszük 1 Hanem ily kiváló alkalmakkor, mint a makói, szegedi. .. helyes sőt szükséges megtennünk, mert egy-egy templomszentelési ünnep ma már — hála Isten! — olyan, hogy abban a nagy közönség, felekezeti különbség nélkül, mind részt óhajt venni, itt-ott annyian, hogy a templomban alig felének jut hely. Illő tehát, hogy az érdeklődő más felekezetűek iránti figyelemből, a templomon kivűl maradó nagy sokaság előtt is tartsunk alkalmi, ünnepi szent beszédeket. De milyet? No ez már aztán a nem könnyű dolog! Épen ezen, hogy ugy mondjam piquant nehézséggel szemben találom én Garzó Gyula predikátióját üdvösen tanulságosnak. Ha reformátusok, evangélikusok, római s keleti katholikusok, zsidók és esetleg nazarénusok vegyes légiója a hallgató tömeg : a mi egyházi szónoklatunknak múlhatlanul erősen biblikusnak kell lenni, hogy az örök ige, minden hitfelekezeti színezés nélkül, mint permetező eső termékenyítőleg hulljon a — hitfelekezetek szerint bár különböző, de ily alkalomkor általán vallásosan hangolt lelkekre! Én hiszem, hogy Garzó predikátiója igy hatott s bizonynyal mindenek, — megfeledkezve hogy én Pálé én pedig Apollosé vagyok — nagy megelégedéssel és dicsérettel hallgatták a valóban szent beszédet! 4. Keresztelési beszéd és ima. Irta és elmondta Miklovitz Balint, h.-m.-vásárhelyi ref. lelkész. 5. Úrvacsora osztásakor tartott beszéd és ima. Irta és elmondta Szabó János b.-bánáti esperes. Mindkettő lélekemelő alkalmi rituális beszéd. Végül 6. Ünnepélyt bezáró könyörgés. Irta s elmondta Szőllősi Antal makói egyik ref. lelkész. Méltó címéhez, egy ily fönséges egyházi ünnepély áhítatos befejezéséhez. Ennyi az értékes füzet tartalma. Jövedelme jótékony célra fordittatik. Laukó Károly, ev. pap. TÁRCA. XXV. Zsoltár. — Dallam : Kálmán Farkas-tól. — 1. Lelkem Hozzád felemelem Én Istenem reád bízom magamat, S kérve-kérlek, tedd azt velem; Szégyent ne én — elleneim valljanak. 2. Szégyent nem vall bizonyára, Ki bizalmát Uram, beléd helyezé; Kinek szíve roszra szánva, Az, csak az lesz igazán a szégyené. 3. Tudasd velem utaidat, Ösvényedet, lelkem Hozzád kérve esd : Vezéreljen ez a tudat Igazságod nyomdokain engemet. 4. O tanítgass, megváltásom, Megmentésem nagy hatalmú Istene; Minden napon lelked várom, Hogy lelkembe fényességet hintene. 5. Irgalmadat s kegyelmedet, • Mely öröktől fogva van, ó észbe vedd; S mondva rólam Ítéletet, Ne számítsd be ifjúsági vétkemet.