Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-02-14 / 7. szám
205 6. Jó s igaz az egek atyja, Elvezérli útjára ki tévedett, S a szelídnek megmutatja, Igazsága ösvényén hogy mint mehet. 7. Az Úr utja kegyelemnek S igazságnak ösvényivé változik, Hogyha a kik azon mennek, Szent igéjét épségben megőrizik. 8. Lábam, Uram, sokszor letért Utaidról s lelkem sokat vétkezett: Uram a Te szent nevedért O bocsásd meg az én sok nagy vétkemet! 9. Ki az Urat féli, hol van ? Azt vezérli jó útra a sok közül; Annak lelke él a jóban, Annak száll a föld fiára örökül. 10. Ki őt féli s reá vára : Titkát az Úr annak bérül tartja fenn ; Annak adja csak tudtára, Hogy mi rejlik az ő szövetségiben. 11. Szemeim az Úrra néznek, Megmentőmet nézem benne szüntelen ; Hogy lábaim se mennének Az ellenség hálójába védtelen. 12. Arcod Uram, fordítsd felém Es hallgass meg •— magán vagyok s egyedül, Telve vagyok keservvel én : Ments ki Uram, szivem gyötrelmeiből! 13. Nézz meg Uram, beteg vagyok, Gyötrelem és bánat majd nem eltemet ; S bár vétkeim sokak és nagyok, O bocsásd meg az én sok nagy vétkemet! 14. Ellenségim számát nézd meg, Kik szivében oly ádáz a gyűlölet, S nyomorából ennyi vésznek Szabadítsd ki és őrizd meg lelkemet. 15. Add hogy szégyent sohse valljak, O mert lelkem benned bizton nyugovék, Ezért várom, mint jutalmat, Hogy bizalmam lelkemet megóvja még. 16. Egyesség s fedhetetlenség Megőriznek, mikben szívem kedve telt, S hogy irgalmad szebb legyen még : Nyomorából váltsd ki egész Izraelt ! Kolosy Elvira. Luther Wormsban. Egyháztörténelmi tanulmány. Önálló történelmi kutatás után. (Folytatás.) A kérdés ilyenforma felállításában »véded-e ismert könyveidet mind? vagy pedig azok közül némelyiket visszavonsz-e ?« ugy látszik Luthernek alkalmat akart adni a tisztességes visszavonásra. Azonban Luther nem akarta azt megragadni. Midőn »az Isten igéjéről és a lelki üdvösségről« volt a szó, akkor ő nem tudott engedni. Igy következett az ő nagy beszéde, melyet mél tónak tartunk egész terjedelmében közölni: ') »Felséges császár, felséges fejedelmek, kegyelmes urak, a tegnap vecsernyekor számomra kitűzött határidőre x) Acta Revevendi stb. A történetírók általános véleménye szerint e nagy beszéd magának Luthernek fogalmazványa latinul, mielőtt ő azt elmondta volna. Németül nem látta szükségesnek még egyszer megfogalmazni s igy az egykorú röpiratokban németül feltalálható beszéd csak forditás. engedelmesen megjelenek, Isten könyörületességére kérve császári felségedet és kegyelmes uraságtokat,n ) méltóztassanak ezen, a mint én hiszem jogos és igaz ügyet kegyelmesen kihallgatni; és ha járatlanságom miatt netalán valakinek illő címét nem adtam volna meg, vagy pedig bármi módon az udvari szokásokban és magatartásban vétkeztem volna, azt nekem jóakaratulag megbocsátni, mint egy olyan embernek, ki nem az udvarokban, hanem csak a szerzetesek celláiban forgottam, és a ki semmi egyebet magamról tanúsítani nem tudok, mint hogy mindezideig lelki egyszerűséggel tanítottam és írtam, hogy csupán Isten dicsősségét és a hivők egyszerű intézményeit tartottam szemeim előtt.11 1 ) »Felséges császár, felséges fejedelmek, a tegnapi császári felséged által számomra feltett két kérdésre, tudniillik, váljon a felszámlált és nevem alatt közzé tett könyveket magaméinak ismerem-e, és azokat védni vagy pedig viszszavonni akarom e ? I v ) rögtön és egyenesen feleltem az első kérdésre, a miben még most is megmaradok és megfogok maradni örökre, hogy tudniillik ama könyvek az enyéimek és az én nevem alatt vannak közzé téve, bárha időközben megtörtént legyen is, hogy vetélytársaim vagy ravaszsággal vagy időszerűtlen bölcsességgel valamit azokban megváltoztattak, vagy fonákul az összefüggésből kiszakítottak. Mert én semmi egyebet nem ismerek el, csak a mi egyedül az enyim, és a mit egyedül én irtam, bárki gondos elmagyarázgatásai nélkül.1 ) »A másik kérdésre felelve kérem császári felségedet és uraságtokat, méltóztassanak meggondolni, hogy az én könyveim nem mind egyféle neműek, mert vannak egyesek, melyekben a hitnek és erkölcsöknek tiszteletét ') oly egyszerűen és evangyéliom szerint adtam elő, hogy magok ellenségeim kénytelenek azokat nemcsak hasznos, ártalmatlan, de sőt épen méltó keresztyéni olvasmányoknak elismerni. Sőt maga a bulla is. bár szigorú és kegyetlen, némely könyveimet ártalmatlanoknak itéli,jóllehet szörnyszülött ítéletével ezeket is kárhoztatja. Ha tehát én ezeket most visszavonom, esedezem, mit teszek egyebet, mint hogy az összes halandók közül én egyedül kárhoztatom azon igazságot, melyet barátok és ellenségek egyaránt vallanak, mint hogy ellene szegzem magamat mindenek összhangzó vallomásainak?1 1 ) »Második neme könyveimnek, mely a pápaságot és a pápisták tanát támadta meg, mint a kik az ő rossz tanaikkal és példáikkal a keresztyén világot mind két, ugy a szellemi mint a testi romlottsággal, kipusztították. Mert azt senki el nem tagadhatja, sem el nem titkolhatja, mert mindenkinek tapasztalata és az általános panasz arról tanúskodik, hogy a pápai törvények és emberi tanok a hívőknek lelkiismeretét a legkegyetlenebbűl szorongatják, sanyargatják és kínozzák,11 1 ) hogy azok a javakat és javadalmakat, különösen a hires német nemzetek közt, hihetetlen zsarnoksággal kimerítették és még most is vég nélküli méltatlan eszközökkel kimerítik,I V ) n) Dominationesque vestrae illustrissimae. ni ) Sinceram fidelium institutionem spectarem. lv ) Et in his defendendis perseverare aut revocare velim ? ') A fordításoknál általában, de kiiiönösen Luther e nagy beszédénél, a lehető legnagyobb szószerinti hűségre törekedtünk. Tekintve azonban Luther e nagy beszédének történelmi fontosságát, itt jónak láttuk aljegyzetek alakjában minden egyes szót felvenni, melynek alapjelentésétől, botrányos latinismus kikerülése végett, eltértünk. 1) Pietatem fidei et morum. n) Solus omnium confessioni concordi reiuctatus. m) Per leges papae et doctrinas hominum, constientias fidelium miserrime esse illaqueatas, vexatas et excarnificatas. IV ) Tum res et substantias, praesertim in hac inclita Germaniae natione, incredibili tyrannide devoratas, devorarique adhuc sine fine indignisque módis.
