Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-14 / 7. szám

202 s az árván maradt család segélyezését a gyámintézet veszi át. E segélyezés összege egyelőre az özvegy nőre nézve évenkint ioo forint, a kiskorú árvák mindenikére 25 forint. Az 1887-ik év január l-jén már hivafalban lévő lelkészek özvegyeire s árváira nézve a kegyévre vonatkozó helyi egyházmegyei és kerületi eddigi gyakorlat továbbra is fenntartatik. »E § már a jövő nemzedéket illeti s annak fejét segiti megőrizni.* A kegyeleti év — mert valósággal ez a gyülekezetek szép és humánus kegyeletének kifolyása — reformált egyházunkban még az egyetlen remedium, hová a szegény, mindenétől megfosztott özvegy, síró árváival menekülhet. Ez ezentúl megszűnik mencsvdr lenni. A szegény özvegy IOO forinttal s síró árváival mehet — tetszése szerint — akár világgá. Holott eddig sok gondos és takarékos özvegy — mit férje életében egy vagy más okból nem tehetett — a lelkészi és kegyév alatt legalább annyira összeszedte magát, hogy valamelylyes életmód után nézhetett. Igen, de az egyházak érdeke kívánja, hogy folyton rendes lelkészek által legyenek kiszolgálva! Az egyházak érdeke ezentúl is csak az lehet és lesz, ami eddig volt, és sehol sem történt fennakadás, sőt a legtöbb helyen ugyanazon adminisztrátor lett rendes lelkészszé, ki a kegyév alatt az egyházat kiszolgálta. Ezért — ha egyébb alapos ok nincs — kár a szegény özvegyeket szélnek bocsátani. A törvényjavaslat kegyes volt a mi özvegyeink részére a status quot fenntartani — köszönet érte ! — de hát miért nem terjeszté ki egy úttal atyai gondoskodását azokra is, kik ezentúl lesznek özvegyekké; miért, hogy azok már bölcsőikben mostoha leányai ? Ouod uni justum, alteri aequum ! A mi végül a lelkésíek nyugdíjaztatását illeti : arra — Nagy Ignác barátom cikke után — csak egy bizonyos sváb község szunyókáló tanácsnokának — kit az elnök véleménynyilvánításra hivott fel, — szavait idézem : »Was Herr Richter sagt; sag' i' auch.« Mészáros Sámuel, ó-budai reform, lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. Visszaemlékezés és méltánylás. A közelmúlt napokban egy értékes és tanulságos füzetlce jutott kezeimhez: »A makói ref. egyház uj templomának ünnepélyes felavatása alkalmával 1882. nov. o-kén tartott könyörgések és egyházi beszédek. Kiadja a makói ref. egyház. Ara 40 kr. A füzet jövedelme jótékony célra fordittatilc. Makó 1883.« A templomszentelés ünnepélyes megtörténtéről M...i R. L. értesítette ugyan e becses lapok olvasóit az 1882. évi folyam 4-ik számában ; de hogy a fennt jelzett becses kiadvány ugyanezen lapokban utóbb jelezve vagyépen ismertetve is lett volna : arra nem emlékszem. Bizony pedig méltánytalanság, sőt veszteség volna, ha ezen lélekemelő könyörgések s megható templomszentelési beszédek itt is — legalább felmutatva nem lennének. Lelki kincsek, az evangyéliom szerinti protestáns buzgólkodásnak drága gyöngyei vannak e füzetkébe foglalva ! Révész püspök urnák templomavató nagy szabású könyörgése nyomtatva — s képzelem milyen ihlettel elmondva! Szeremlei Sámuelnek az uj templomban, — Gárzó Gyula »a templomba nem fért sokaság előtt« szabad ég. alatt tartott imádsága és egyh. beszéde, — Miklovitz Bálintnak keresztelési — Szabó János esperesnek urasztali beszéde s imája, végül Szőllősi Antalnak ünnepélyt bezáró könyörgése. Valóban csodálom, hogy midőn egy Révész, Szeremlei, Garzó, Szabó János és Szőllősi A. alkalmi könyörgéseít s ünnepi beszédeit magába foglaló értékes füzet 1883-ban megjelent: nem akadt illetékes ember, aki azt e lapok olvasói előtt azonnal jelezte s méltányolta volna ! Sajnos pedig ez a jelen esetnél már csak azért is, mert e füzet egy eredeti újdonságot is jelez, a melyhez — mint nálunk protestánsoknál szokatlanhoz — il!ő s nem felesleg hozzá szólanunk. Ez újság Garzó Gyulának »a templomba nem fért sokaság előtt tartott imádsága és egyházi beszéde.« De hát kezdjük elől, s habár röviden, behatóbb kritika nélkül, csak mintegy méltányolva, mutassuk fel s ismerjük meg e becses füzet tartalmát. 1. Templomot felavató könyörgés. Irta és elmondta Révész B. püspök. Ismerjük a Révész által irott imákat. Elég volna hallanunk, hogy ezt is ő irta, s bizonynyal tudnók, hogy lélekemelő buzgóssággal mesterileg van megírva. Révész imáit olvasni is lelki élvezet. Igen de ez imát Révész el is mondotta, s az elmondás bizonynyal nagyban fokozta annak fönségét, mert sohsem hallottam ugyan, de jó hiréből el kell h:

nnem, hogy Révész püspök ur csakugyan oly ihlettel tud imádkozni, mint a milyennel kevesen az élők közül Gyönyörű buzgó könyörgés, — de nekem még egy kissé hosszú ! Husz évi paposkodásom alatt, akár mások előimádkozását hallottam, akárha magam imádkoztam elő : mindenha azt tapasztaltam, hogy a nagyon hosszú imádság mindig fárasztó — nem bírja ki a buzgóság ! Már pedig ha az imából egy passust is elejt a buzgólkodó lélek: az imának értéke nagyon megcsökken. Leborulva, a testnek pihenő helyzetében is — mint az ág. hitvallásuak imádkoznak — fárasztó a 18—20 percig tartó ima: mennyivel inkább ha egy nagy közönségnek, ifjak s roskadozó öregeknek ennyi ideig állva, szorongva állva kell imádkozni, mint a reformátusoknál szokás ! 2. Egyházi beszéd a templomban. Irta s elmondta Szeremlei Sámuel h,.m.-vásárhelyi ref. leik. Ismét oly név, melylyel mindenkor — vajha többször! — örömmel s szívesen találkozunk, kinek irása s beszéde tiszta, világos mint a csergedező patak, melynek fenekéig lehet látni. Alapigéje Neh. VIII: 5. 6. Abevezetésben röviden de világosan jelzi a régi időknek és a jelen kornak vallásosságát, s kimondja, hogy »habár a mai közönség vallásos nézetei s szokásai a közszabadság és jogok fejlődése s a társadalmi uj eszmék következtében megváltoztak is: de van hűség most is, s van tettekben nyilatkozó szeretet és ragaszkodás a Krisztus egyháza iránt; van jó szándék és törekvés a hibák kiküszöbölésére . . . Hanem idő kell ahhoz, míg egy jó szándék teljesen célhoz juthat, mig a sötétség és szolgaság földéről kijött nép tántorgás nélkül meg tud állani a koreszmék és a közszabadság verőfényében. Sok tévedés, botlás, elesés, keserű tapasztalatok és szenvedések utján találja fel és tartja meg az emberiség az igazságot. . . E szent egyház felépítése is egy lépés ama cél felé. . .« E megkapó, érdekfeszítő bevezetés után nem mondja ugyan ki elmélkedésének fő tételét, de mint »tudni valóról« beszél arról, hogy »e szent egyház (templom) rendeltetése 1 szőr, hogy ebben az edom szövétnekét, az igazság világosságát meggyujtsuk, vagyis: olvassuk, magyarázzuk és hallgassuk a sz. irást; 2-szor hogy legyen e sz. eqyház az imádkozásnak háza, azaz: imádjuk ebben az Urat. Az i-ső részben a textusul felvett 5. versből s Pál ap. ezen szavaiból : »a hit hallásból vagyon, a hallás pedig Istennek igéje által« meggyőzőleg