Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-14 / 7. szám

200 A törvényjavaslat 2-ik §-a szerint, fennt jelzett intézetbe köteles belépni minden rendes lelkész és tanár, kit az 1887-ik év január i-seje életben talál. Később pedig mindazok, kik rendes lelkészi vagy tanári hivatalra megválasztatnak. A 3-ik § a) pontja szerint I-ső oszt. lelkész vagy tanár felvételi díjat fizet 25 frtot;II-od oszt 20; Ill-ad oszt. 15; IV-ed oszt. 10 forintot. Évi járulék: 10, 8, 6, 4 frt. Hát hisz az utóbbi »mindazok«, vagyis a jövő nemzedék kényszerbelépése lehet indokolt, sőt az is — mert hisz ők semmi vagyont nem visznek az uj intézetbe a felvételi díj s évi járulékon kívül: hanem hát mi régi szolgák, kik — mielőtt országosan gondoskodva lett volna rólunk — magunk gondoskodtunk magunkról s csinoska vagyonnal lépetünk be: mi hogy leszünk e kényszer uj intézettel ? Mert a 15-ik § ezt mondja: »a most fennálló egyházmegyei, egyházkerületi és tanári özvegy-árva gyámintézetek 1887. január 1 jén tiíl többé új tagokat nem vehetnek fel.« Tehát nem prosperálhatnak ; bedugult a forrás, a tőke nem övék, hanem a jövő nemzedéké ; ha keveset raktak össze, élvezzék özvegyeik és árváik a morzsalékot; ők pedig fizessék a régi évi járulékkal az uj intézet járulékát is anélkül, hogy hátramaradandó övéik annak áldásaiban részesülnének. Kissé sok még a keresztyéni nagylelkűségből is. De hát a jövendőségl Igen, csakhogy az uj ültetvény növekedhetéseért kár fejszét vetni — idő előtt — a még élő agg-törzs gyökereire; hadd korhadna az az idővel, míg sok vihart látott s átélt gyökerei maguktól kiszakadnak. Uj ültetvény volt évtizedekkel előbb ama általunk plántált s ma már szép fejlődésnek indult s sudarakba ment fa is, melyet a budapesti egyházmegyei özvegy-árva gyámintézetnek neveznek: de hát mig anynyira terebélyes fává nőtte ki magát, hogy pl. a legközelebb mult évben 21,729 frt 27 kr. pénztári állománynyal zárta le számadását : sokat kellett rajta nyesegetni s különösen ültetésénél jó talajra fektetni. (Belépéskor minden uj tag az alapitók által fizetett tőkét s annak kamatos kamatjait — mely az utóbb belépőnél 301 frtban érte el maximumát — tartozott fizetni). Mit hoz ez öszszeggel szemben nekünk a jövendőség uj penziós intézetébe — mely minket is benyel — recompensumul? felelet : semmit, mert hisz mi is kötelezve leszünk hozzájok hasonló arányban gyámolitni azon uj intézetet, mely minket mint mostoha fiakat jótéteményeiből kizár. Vesz, de nem ad. És csak aztán az édes anya ne legyen sokakhoz mostoha ? A pesti, solti — ennek alaptőkéje is hasonló a budapestihez, — egyházmegyék árvái még csak anyai kebelre borulhatnak (a budapesti egyházmegyében legutóbb 1 egész osztalék 220 frt volt), de hát vájjon a többi — talán még nem rég kezdeményezett s már is stagnátióra kárhoztatott — egyházmegyék özvegyei s árvái találnak-e s hol találnak ily anyai kebelre ! ? E becses lapok egyik számában Szabó Péter pirosi lelkész ur rámutat azon speciális esetek egyikére, mely a mostani gyámintézetek segélykiosztásanál, az alapszabályok értelmében, nehézséget fog okozni, s melyre mint mondja »a terv készítői nem is gondoltak pedig ha nálunk ez van, másutt másforma lehet.® Es bizony van is! A pesti egyházmegyében például a még 1863-ban alapított lelkész özvegy-árva gyámintézet mellé 1880-ban egy ujabb (u. n. stoláris) gyámintézet létesült, melynek célja : 2. §. »A pesti ev. reform, egyházmegye segélyre jogosult lelkészeit, ezeknek özvegyeit, árváit, esetleg elaggott szegény szüleit a már 1863. évben alapitott lelkész özvegy-árva gyámintézet osztalékán felül nagyobb fokú jótéteménybe részesíteni.« y^viü ^ Jonnáfay^ Tagjai: 4. §. »A pesti egyházmegyébe ezután belépendő lelkészek az 1863. évben felállított lelkész-özvegy-árva gyámintézeten kívül ezen ujabb gyámintézet nek is kötelesek tagjaivá lenni.« Jövedelem forrásai: 5. §. »Az egyházmegyébe ezután belépő rendes lelkészek hivatalukba lépéskor felemelt stólák után: a) minden kereszteléstől 20 kr. b) minden esketéstől 80 krt tartoznak ezen ujabb gyámintézet pénztárába befizetni. A budapesti leendő lelkész pedig: a) minden kereszteléstől 10 krt. b) minden esketéstől 40 krt tartozik ezen intézet pénztárába beszolgáltatni.« Az évi osztalék áll: 16. §. »A most meglevő45 frt tőke kamatából, b) Egyházak s egyesek adománya kamatából. c) az ezután belépő lelkészek felemelt stóláik után fizetett évi összegek kamataiból.* Ez ujabb (stolaris) intézetnek 1884. április 29-ig négy köteles tagja volt. Ekkor köztiszteletben álló esperesünk önzetlen felhívására (a magunk és mieink érdekét tartva szem előtt) heten léptünk be stóla felemelés nélkül az intézetbe, remélve, hogy idők folytán többi tiszttársaink is belátva ez intézmény üdvös voltát, példáinkat követendik s egy évtized alatt, az 1863-ban alapított gyámintézethez hasonló tőkével rendelkezünk. Es ez meg is lett volna, mert ily bő jövedelmű intézet alig hiszem hogy egyetemes egyházunk kebelében léteznék. Hiszen hogy csak a legnagyobb és legkisebb népességű egyházaink lelkészeitől a legközelebbi évben befolyt összegeket emlitsem: a budapesti lelkészek 233 frt 90 krt, az ó-budai lelkész 28 frt 80 krt fizetett be. Azt hiszem elég szép önmegadóztatás, értve az önként belépett hét lelkészt, kiknek nincs stólafelemelésük, de hát szívesen fizettük a szép kilátások reményében. Hanem hát hogy leszünk, ha a törvényjavaslat 15. §-a áll, mely szerint uj tagok többé fel nem vehetők? Azért csak fizessük magunk megerőltetésével továbbra is, mí heten, 40 kros keresztelési és 1 frt 60 kros esketési stólából a 20 és 80 krajcárokat, tehát felét a szolgálmánynak, hogy a jövendőségnek egy évtized után a 17. § értelmében annál nagyobb összeget spórolhassunk össze ? Hát a ft. egyházkerület 1878. 90. sz. alatti stólafelemelési határozatával, mely a pesti egyházmegye 1879. e. m. közgyűlés j. k. 4. sz. m) pontja alatt hozott végzésében itt statutumi rangra emeltetett: hogy leszünk ezentúl? A stólafelemelésről az ezután megüresülendő egyházakban — miután az alap, a stolaris penzios intézetbei belépés kötelezettsége — a törvényjavaslat 15 § által elvétetett — szó se lehet többé vagy ha igen, akkor valamennyiünk stoláját fel kell — az igazsággal megegyezőleg emelni. Kérdések, melyekre kormányzó testületünk körültekintő bölcsesége adhat csak megnyugtató feleletet. A törvényjavaslat 7 ik §-a: »Ezen intézet tényleges működésének megkezdésétől azaz 1887-ik évi január hó i-től kezdve a kegyév intézménye az egész országos egyházban akként állapittatik meg, hogy megtörténvén a lelkészválasztás a zsinati törvény 196. §-ában kijelölt idő alatt, az újonnan választott lelkész köteles lesz állomását azonnal, vagy legfeljebb a lelkészi állomás megüresedésének napjatói számított egy fél év alatt elfoglalni. Ezen fél év alatt a lelkészi javadalomnak fele minden körülmények között az özvegy lelkésznét és kiskorú gyermekeit illeti. E fél év letelte után az újonnan megriasztott rendes lelkész, egész fizetésének élvezetébe lép % PAPA *0nm M