Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-14 / 7. szám

197 198 Esperes. Van a mi egyházi életünkben egy hivatal, vagy tisztség, melynek terhei — a múlthoz viszonyítva — gradatim növekednek. Egy hivatal, melynek felelőssége óriási, hatalma semmi. .. Vagy ha van, az nem e világ­ból való; egy hivatal, melynek javadalmazása a fenti terhek- és felelősséghez viszonyítva semmi, vagy igen kevés ... s ez a hivatal az: esperesi. Az esperes mindenekelőtt — eltekintve családfen­tartásí gondjaitól, eltekintve attól, hogy mezei munkával, illetőleg munkásai felügyeletével is kell foglalatoskodnia — egy gyülekezet lelkésze. S mint ilyennek első sorban gon dozni kell hiveit, meglátogatni betegeit, eligazítani az el­igazitandókat, orvosolni a sebeket, megtartani a gyűlé­seket, számadásokat, vigyázni a hallgatók hangulatára, a gondnokot teendőiben segíteni (kivált falun még irni is helyette) — azután fel kell neki ügyelni az iskolára, végezni az istenitiszteletet hétköznap mint vasárnap, ha káplánja nincs. — Látni való, hogy már maga a lelké­szi hivatal hű betöltése is egészen igénybe veszi az es­perest, mint lelkészt. Az esperes ezen kivül gondozni köteles egyház­megyéje lelkészei, tanitói, elöljárói, gyülekezetei bel- és küléletét, és pedig felelősség mellett. Lássuk csak, minő felügyeletet kiván tőle a törvény? »Az egyházmegye egyes egyházaiban a jó rend és fegyelem őre, az egyházi hivatalnokok közvetlen felügyelője, az egyház­megyei s kerületi határozatok végrehajtója, hit-elveink megtartásának, a vallásos szertartások és cselekvények szabályszerű végzésének őre, az egyházmegyei levéltárak, pénztárak felügyelője. Még ez sem elég, hanem évenként köteles általá­ban a gyülekezetekben megjelenni s ott az egyház bei­életét, küléletét, iskoláit, épületeit, anyakönyveit, száma­dásait megnézni. Most már csak e kevésből is látható az esperes óriási munkaterhe, nem feledve, hogy ő gaz­dálkodó is, lelkész is azon kivül. Tudom, hogy segiti világi elnök társa, de hogy szokásos gyakorlataink értelmében még is a fő teher reá súlyosul, azt tudjuk, hiszen a levelezések, beadványok ő hozzá folynak, ő késziti el az utóbbiakat tárgyalás alá, ő vigyáz a jegyzőkönyvi kivonatok kiadására s a határo­zatok kézhez jutására. Azt is tudom, hogy az egyház­látogatásban magát helyettesitheti, de mégis menni kell neki és évenként más-más vidékre s ez is elvesz tőle pár hetet. Ezen kívül az esperes az iskolák őre, a körlelké­szek felügyelője, a tanügyi bizottság elnöke sok egy­házmegyében, az esperes a lelkészértekezletek elnöke, sok helyen még a tanitói-egylet elnöke is ő. Ezen munkakör is eléggé széles nem de ? Kivált az ujabb időben, mikor felelnie kell minden egyes kér­dezőnek, panaszosnak, levelét lemásolnia, hogy reá hi­vatkozhassék, midőn ritka eset, hogy az első felszólli­tásra eredmény legyen s a lelkész-urak némelyike 2—3 hivatalos levelet is vár, míg felel; mai időben, midőn a szabad eszmék oly mély gyökeret vertek, miszerint egyes helyeken még utasítást is szeretnének adni a törvény szerint eljáró esperesnek ; mai időben, midőn találkoznak lelkészek, kik a évelünk hasonló« elvből kifolyólag kül­deményt tesznek kísérő levél nélkül, vagy ha van levél, az körülnyiratlan vagy tenyér nagyságú, mind jelei a nagy szabadságnak, és pedig ezt azok teszik, kik különben aj­kaikon hangoztatják az esperesi tekintélyt... Es ezen munkakört az egyházi törvény tágította, nevezetesen az egyházak hátralékainak behajtása (5. §) is az esperes vállaira nehezül, mivel az alispáni hivatalt csakis az esperes keresheti meg s tudok esetet, midőn a végrehajtást szenvedő adós neje igényt jelentvén be a lefoglalt tárgyakra, igénypert indittat s e tárgyalásra az esperes megidéztetett mint alperes, holott ő csak hi­vatalból közvetítette az egyház panaszát az alispáni hi­vatal előtt. Azt hittük, hogy ennyi teher, a kis tisztességért — elég. De nem ugy volt. A mélt. és főt. konvent a köz­alap kivetési, kezelési, beszedési s elküldési munkálatot is az esperesre ruházta. Tehát nem volt elég, hogy az esperes család-fenntartó, gazda, lelkész, visitátor, hanem most már még pénztárnok is lett. És hivatkozom espe­res társaimra, midőn állítom, hogy az ívek szétküldése, beszedése, a pénz besürgölése, mennyi időt, mily fárad­ságot igényel. Intünk, dorgálunk, exequálunk, mert kü­lönben kint marad a közalap egyes helyeken. Es még ha a lelkész urak ezen helyzetet méltányolva, segédke­zet nyújtanának — tisztelet a nagy többségnek 1 •— de van, a ki röviden jelenti: nem veti ki az elöljáróság. S ez neki elég. Ismét az esperesnek kell irni, körlevelezni, kapacitálni, deputatiót küldeni, ugy hogy bátran elmon­dom, miszerint az esperesi teher a közalappal megkétsze­reződött. Az utasítás elég szigorú. Van benne hivatali fele­lősség akár mennyi. Meggondolta-e a konvent azon hely­zetet, melybe az esperest hozta, midőn ily terhet ra­kott vállaira, s illő díjazásáról elfeledett gondoskodni ? Lehetne azt tenni a közalapból kezelési költségek címén, és kell is tenni, mivel az nem lehet, hogy az egyház­egyetem terhet adjon egy már most túlterhelt közhiva­talnokra a nélkül, hogy arra kellő dijjazással jogot for­mált volna. Általában pedig felhívom az egyházmegyék, a ke­rü'etek s a konvent figyelmét arra, miszerint az esperesi hivatalok illő díjazásáról, tekintve annak óriási terheit, gondoskodjanak. Ezt követeli az igazság. Most van egy­házmegye, hol az esperes fizetése egyszáz forint s tiz fo­rint irodadíj. Ebből kell neki káplánt tartani, ha már megöregedett, ha nem, az esetben maga lesz írnokká, ugy, hogy reggeltől éjfélig szüntelen asztalához van le­láncolva. . . ha hivatalos útjait végezte. Az esperesi hivatalt már viselt lelkésztársaink a7.t mondhatják, ők is ily díjért szolgáltak, de engedjenek meg, ma már más a helyzet, mások az igények. Korunk a levelezés és papir korszaka!! Az sem segít a helyzeten, hogy más elviseli a hivatalt az eddigi tisztességért szí­vesen, mivel nem tudja az illető, nem próbálván a mos­tani terheket! Ugyanazért a helyzetet ismertetve, felkérem a főtiszt, püspöki és mélt. főgondnoki kar, az intéző kö­rök, valamint a közalap bizottság elnökének figyelmét az esperesek helyzetére. Egy esperes. Aggályos reflexiók az országos ref. lelkészi és tanári özvegy-árva gyámintézet alapszabályaira. — Különösen ajánlva nt. Sipos Pál esperes ur figyelme'be. — Rohamosan haladó korunk csaknem minden évben hoz számunkra is egyet és mást — megfigyelésre méltót — újévi ajándokul. Még el sem simultak az országos közalap verte nagy, — s nem egy helyütt iszapot ha­gyott — hullámok: s íme már is egy oly törvényjavas­lattal találjuk magunkat szembe uj évi ajándokul, mely a régi határt bontogatva — az önvédelemre összerakott filléreinket — elnyeléssel fenyegeti. 13*

Next

/
Thumbnails
Contents