Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-14 / 7. szám

197 198 Esperes. Van a mi egyházi életünkben egy hivatal, vagy tisztség, melynek terhei — a múlthoz viszonyítva — gradatim növekednek. Egy hivatal, melynek felelőssége óriási, hatalma semmi. .. Vagy ha van, az nem e világból való; egy hivatal, melynek javadalmazása a fenti terhek- és felelősséghez viszonyítva semmi, vagy igen kevés ... s ez a hivatal az: esperesi. Az esperes mindenekelőtt — eltekintve családfentartásí gondjaitól, eltekintve attól, hogy mezei munkával, illetőleg munkásai felügyeletével is kell foglalatoskodnia — egy gyülekezet lelkésze. S mint ilyennek első sorban gon dozni kell hiveit, meglátogatni betegeit, eligazítani az eligazitandókat, orvosolni a sebeket, megtartani a gyűléseket, számadásokat, vigyázni a hallgatók hangulatára, a gondnokot teendőiben segíteni (kivált falun még irni is helyette) — azután fel kell neki ügyelni az iskolára, végezni az istenitiszteletet hétköznap mint vasárnap, ha káplánja nincs. — Látni való, hogy már maga a lelkészi hivatal hű betöltése is egészen igénybe veszi az esperest, mint lelkészt. Az esperes ezen kivül gondozni köteles egyházmegyéje lelkészei, tanitói, elöljárói, gyülekezetei bel- és küléletét, és pedig felelősség mellett. Lássuk csak, minő felügyeletet kiván tőle a törvény? »Az egyházmegye egyes egyházaiban a jó rend és fegyelem őre, az egyházi hivatalnokok közvetlen felügyelője, az egyházmegyei s kerületi határozatok végrehajtója, hit-elveink megtartásának, a vallásos szertartások és cselekvények szabályszerű végzésének őre, az egyházmegyei levéltárak, pénztárak felügyelője. Még ez sem elég, hanem évenként köteles általában a gyülekezetekben megjelenni s ott az egyház beiéletét, küléletét, iskoláit, épületeit, anyakönyveit, számadásait megnézni. Most már csak e kevésből is látható az esperes óriási munkaterhe, nem feledve, hogy ő gazdálkodó is, lelkész is azon kivül. Tudom, hogy segiti világi elnök társa, de hogy szokásos gyakorlataink értelmében még is a fő teher reá súlyosul, azt tudjuk, hiszen a levelezések, beadványok ő hozzá folynak, ő késziti el az utóbbiakat tárgyalás alá, ő vigyáz a jegyzőkönyvi kivonatok kiadására s a határozatok kézhez jutására. Azt is tudom, hogy az egyházlátogatásban magát helyettesitheti, de mégis menni kell neki és évenként más-más vidékre s ez is elvesz tőle pár hetet. Ezen kívül az esperes az iskolák őre, a körlelkészek felügyelője, a tanügyi bizottság elnöke sok egyházmegyében, az esperes a lelkészértekezletek elnöke, sok helyen még a tanitói-egylet elnöke is ő. Ezen munkakör is eléggé széles nem de ? Kivált az ujabb időben, mikor felelnie kell minden egyes kérdezőnek, panaszosnak, levelét lemásolnia, hogy reá hivatkozhassék, midőn ritka eset, hogy az első felszóllitásra eredmény legyen s a lelkész-urak némelyike 2—3 hivatalos levelet is vár, míg felel; mai időben, midőn a szabad eszmék oly mély gyökeret vertek, miszerint egyes helyeken még utasítást is szeretnének adni a törvény szerint eljáró esperesnek ; mai időben, midőn találkoznak lelkészek, kik a évelünk hasonló« elvből kifolyólag küldeményt tesznek kísérő levél nélkül, vagy ha van levél, az körülnyiratlan vagy tenyér nagyságú, mind jelei a nagy szabadságnak, és pedig ezt azok teszik, kik különben ajkaikon hangoztatják az esperesi tekintélyt... Es ezen munkakört az egyházi törvény tágította, nevezetesen az egyházak hátralékainak behajtása (5. §) is az esperes vállaira nehezül, mivel az alispáni hivatalt csakis az esperes keresheti meg s tudok esetet, midőn a végrehajtást szenvedő adós neje igényt jelentvén be a lefoglalt tárgyakra, igénypert indittat s e tárgyalásra az esperes megidéztetett mint alperes, holott ő csak hivatalból közvetítette az egyház panaszát az alispáni hivatal előtt. Azt hittük, hogy ennyi teher, a kis tisztességért — elég. De nem ugy volt. A mélt. és főt. konvent a közalap kivetési, kezelési, beszedési s elküldési munkálatot is az esperesre ruházta. Tehát nem volt elég, hogy az esperes család-fenntartó, gazda, lelkész, visitátor, hanem most már még pénztárnok is lett. És hivatkozom esperes társaimra, midőn állítom, hogy az ívek szétküldése, beszedése, a pénz besürgölése, mennyi időt, mily fáradságot igényel. Intünk, dorgálunk, exequálunk, mert különben kint marad a közalap egyes helyeken. Es még ha a lelkész urak ezen helyzetet méltányolva, segédkezet nyújtanának — tisztelet a nagy többségnek 1 •— de van, a ki röviden jelenti: nem veti ki az elöljáróság. S ez neki elég. Ismét az esperesnek kell irni, körlevelezni, kapacitálni, deputatiót küldeni, ugy hogy bátran elmondom, miszerint az esperesi teher a közalappal megkétszereződött. Az utasítás elég szigorú. Van benne hivatali felelősség akár mennyi. Meggondolta-e a konvent azon helyzetet, melybe az esperest hozta, midőn ily terhet rakott vállaira, s illő díjazásáról elfeledett gondoskodni ? Lehetne azt tenni a közalapból kezelési költségek címén, és kell is tenni, mivel az nem lehet, hogy az egyházegyetem terhet adjon egy már most túlterhelt közhivatalnokra a nélkül, hogy arra kellő dijjazással jogot formált volna. Általában pedig felhívom az egyházmegyék, a kerü'etek s a konvent figyelmét arra, miszerint az esperesi hivatalok illő díjazásáról, tekintve annak óriási terheit, gondoskodjanak. Ezt követeli az igazság. Most van egyházmegye, hol az esperes fizetése egyszáz forint s tiz forint irodadíj. Ebből kell neki káplánt tartani, ha már megöregedett, ha nem, az esetben maga lesz írnokká, ugy, hogy reggeltől éjfélig szüntelen asztalához van leláncolva. . . ha hivatalos útjait végezte. Az esperesi hivatalt már viselt lelkésztársaink a7.t mondhatják, ők is ily díjért szolgáltak, de engedjenek meg, ma már más a helyzet, mások az igények. Korunk a levelezés és papir korszaka!! Az sem segít a helyzeten, hogy más elviseli a hivatalt az eddigi tisztességért szívesen, mivel nem tudja az illető, nem próbálván a mostani terheket! Ugyanazért a helyzetet ismertetve, felkérem a főtiszt, püspöki és mélt. főgondnoki kar, az intéző körök, valamint a közalap bizottság elnökének figyelmét az esperesek helyzetére. Egy esperes. Aggályos reflexiók az országos ref. lelkészi és tanári özvegy-árva gyámintézet alapszabályaira. — Különösen ajánlva nt. Sipos Pál esperes ur figyelme'be. — Rohamosan haladó korunk csaknem minden évben hoz számunkra is egyet és mást — megfigyelésre méltót — újévi ajándokul. Még el sem simultak az országos közalap verte nagy, — s nem egy helyütt iszapot hagyott — hullámok: s íme már is egy oly törvényjavaslattal találjuk magunkat szembe uj évi ajándokul, mely a régi határt bontogatva — az önvédelemre összerakott filléreinket — elnyeléssel fenyegeti. 13*