Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-27 / 52. szám

dott ki ezzel ! . .. Azt hogy a legaljasabb simoniót se bünteti jobban ioo frtnál. Hát egy ekklésiáért ennyit bizony akárhány megereszthet. Tehát minden, hogy nem ártana kissé több tisztességérzék a papi palást iránt. A korteskedést — még ott is a hol az köztudomásu — nehéz kideríteni, bizonyítékokkal beigazolni.. . hát legalább ott kellene élesebb fegyvert használni, a hol az kézzelfoghatólag bebizonyíttatik. Ha tiszta bor akarunk lenni, forrjuk ki a rondaságot. * * / * Es most összegezem tévedező és fájó gondolataimat : Először is: Soha se téveszszük szem elől a törvény intentióját, mely az érdem jutalmazása. Másodszor : Egyöntetű eljárás s a khinai falak lebontása a superintendentiákban. Harmadszor: A népválasztás beszüntetése legalább az I. II. osztályú ekklesiákban; és pedig ugy, hogy e két osztályba ne a püspök nevezzen ki, ne is az egyes superintendentialis gyűlések válasszanak, mert ez esetben ismét csak megcsinálja minden superintendentia a khinai falat, hanem igenis válaszszon az összes superintendentiák extractuma vagy surrogátuma: a konvent. A III. és IV. osztály még meggondolás tárgyát képezi magamnál is. Ha e két osztálynál a népválasztás tartatik fenn, akkor Negyedszer : a kiderült korteskedéseknél a legszigorúbb büntetés alkalmazása. Falusi. Észrevételek a lelkészi, tanári nyugdíj és ezek özvegyei, árvái számára tervezett gyámintézeti munkálatra. Örvendetesebb karácsonyi ajándékot nem kaphatnának az illetők, mint ez intézmény felállítása. Sokan, rég időtől fogva várják ezt. Kezdetben szerény, kicsi lesz, de meg fog nőni bizonyosan. Ha e tervezethez csak egy kis jó akarattal járulunk; csak egy kis önzésről mondjunk le — a nyomor megváltó gyógyszerét adtuk sok kétségbeesőnek. Igazitni való nélkül — csekély nézetünk szerint — ez sincs. Ott van túl ruganyosan kimondva »az elaggott, vagy egyébb ok miatt de ön hibájukon kivül szolgálatképtelenné vált lelkészek, tanárok« nyugdíjazása. A mi az idéző jelek közt mondva van, azt nagyon, de nagyon körül kell irni, mert különben sok pörpatvar szülő okává lesz. A nyugdíjazást kérheti önként az illető hivatalnok, kétheti egyház, tanintézet, de ki Ítélheti meg ily ruganyos kifejezésű szövegből, hogy jogos-e a kívánság ? Viszont ellenezni is lehet a nyugdíjazást, itt is a jogosság, méltányosság kérdésébe ütközünk. Két sőt három oldalról is sürgethetik, vagy ellenezhetik a nyugdijaztatást; miféle positív útbaigazítóra nézzenek a bírók vagy testületek ? 1 A nyugdíj intézmény igényeire talán sok a kölcsönös tűzkárbiztositás utáni jövedelem. Ebből aligha nem lehetne juttatni a gyámintézetnek is, hisz előre láthatólag a gyámintézet lesz hosszú időn át az, a mely édes keveset adhat. Bizonyos °/0

-ot adjunk a gyámintézetnek a tűzkárbiztositási jövedelemből. A kegyévet eddigi gyakorlat szerint óhajtanám legalább azon időig fenntartani, mig e helyett egyenértékű segélyt adhatna a gyámintézet; igy terjesztvén ki a tanárokra is. A mostani gyámintézeteknek nagyon nehéz lesz — néhol — az eddigi arányban szolgáltatni ki a segélyt, ha a tőke nem csorbítható, p. o. nálunk a befizetett évi dijak 3

/4

-e de alapszabály szerint kiosztandó. Háromféle nyugintézetbe meg nem fizethetünk, hát biz itt baj lesz. Ily specialitásra nem is gondoltak a terv készítői. Ily specialitások eligazítása céljából semmi intézkedést sem tesz a tervjavaslat, pedig ha nálunk ez van, másutt más^ forma lehet. Az egész tervezetben ennek a hija a legnagyobb bökkenő. Ezen kell átesnünk de ugy, hogy az országos intézmény létre jötte alkalmával már talpon legyünk. De ilyekért ugyan még csak ne is késleltessük az országos nyugdij- és gyámintézet felállítását. Az az intézkedése e tervjavaslatnak, hogy bár osztályokba helyezi a fizető tagokat, mégis ezek özvegyei árvái egyenlő segélyben részesülnek: a legragyogóbb keresztyéni és felebaráti szeretet érzületéről tanúskodik. Piros, 1885. december 17. Szabó Péter. T A RC A. A skót szabad egyház kiszakadásának rövid ismertetése. A skót presbyteri egyházat eleitől fogva jellemezte azon erős vágy, szilárd törekvés, hogy magát az államtól minden tekintetben elkülönítve, teljes önállóságra, saját ügyeinek intézésében korlátlan önrendelkezési jogra, függetlenségre tegyen szert. Tétettek is időnkint erélyes lépések e hőn óhajtott szabadság kivívására. Igy az 1691-iki alaptörvény megfosztotta érvényöktől az u. n. patronusi jogokat, a melyek körül elkövetett sérelmes visszaélések következtében kellett az egyháznak legtöbbet szenvedni a világi elem részéről. E törvénynek ereje azonban csak rövid időre szólott. Úgy hogy már a következő század második tizedében 1712-ben — a világi elem kerülvén túlsúlyra — a patronusi jogok ellen hozott ama törvény meg lett szüntetve s a világi elem az egyházzal szemben táplált igényeinek ismét szabadút nyittatott. Ezen előzmények után lassan két párt állott elő és lépett küzdtérre egymással szemben. Egyfelől volt a mérsékeltek pártja, kik nem csak hogy teljes mértékben ki voltak békülve a tényleg létezett viszonyokkal, de sőt minden erejökből és eszközökkel oda működtek, hogy az ellenfél államellenes mozgalmait, törekvéseit elnyomják és őket hallgatag viszszavonulásra kényszerítsék ; másfelől volt az evangéliumi párt, ez pedig folytonosan opponált a mérsékeltek pártjának és törhetlenül igyekezett a maga elé tűzött szent cél megvalósítására, dacára minden az ellenfél által útjába gördített nehéz akadályoknak. E két párt között az ellentét különösen kiélesedett a jelen század első tizedeiben. Ekkor már az evangéliumi párt nem tűrhette tovább a világi elemnek az egyház ügyeire való káros és jogtalan belenyúlásait, valamint a Krisztus iránti buzgó lelkesedés szent hevétől is ösztonöztetve — minden birtokában volt eszközt felhasznált, hogy a patronusok azon botrányos jogait, miszerint azok sokszor erőszakos módon rákényszerithettek valamely gyülekezetre oly papot is, kit a gyülekezet egy vagy más ok miatt egyáltalán nem óhajtott papjául választani, sőt határozottan tiltakozott ellene, hogy ezeket a minden Krisztusért buzgón lelkesedő nemes keblet mélyen sértő jogokat érvényen kivűl helyezze. A gyülekezetnek is védeszközt óhajtván ezek ellen kezökbe szolgáltatni — a 1834-iki főzsinat »veto« joggal"ruházta fel azokat, t. i. a gyülekezetek jogosítva lettek a nekik nem tetsző: s a patronusok által reájuk erőszakolni akart papi egyéneket visszautasítani. Majd az evangéliumi párt hős vezérei a