Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-27 / 52. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy utca 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. MT Teljes számu példáun/yoikil^aJ- rn-izn-d-Ig- szolgrálli.a,t"u.:Ei3£.^8SB Előfizetési felhívás A PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" 188 6 évi, huszonkilencedik foiya mara. Előfizetési cLij : Egész évre 9 forint, félévre 4 forint 50 kr., negyedévre 2 forint 25 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalába (KÍnÍZSÍ-Utca 29-dik Szám alatt) kérjük küldeni. Farkas József, Dr. Ballagi Mór, főmunkatárs. laptulajdonos és felelős szerkesztő. Sylvester esték. Tudja e nagy papa mi lesz mához egy hétre? Tudom gyermekeim. Az év utolsó napja • alkonyat után pedig Sylvester estve. Megtartották ezt nagy papa fiatal korában is ? Meséljen róla valamit. Szívesen. Üljetek mellém, nekem is jól esik néha a multak felett andalogni; nektek pedig nem árt néha az öreg ember meséiből egyet-mást meghallgatni, ha mulatságot nem szereznek is, de okulhattok belőlük. Alig hogy bealkonyodott — erre emlékszem legrégebbi gyermekkoromból, — kis kántáló gyermekek jöttek ablakunk alá, elénekelték szokott rigmusukat: ^Uj esztendő, Vigság szerző stb/ kapott mindenik egy krajcárt, vagy egy darab kalácsot, mentek másik ablak alá, hozzánk pedig jöttek más gyermekek. Hangzott az egész utcában az ártatlan gyermeki ének, hirdetve az újévi örömet, a lelki megújulást, s kérve gyarló rigmusokban a jó Isten áldását, a búzának, bornak bőségét. De furcsa szokás volt az, utcaablakok alatt egy krajcárért kántálgatni. Meglehet gyermekeim, hogy előttetek furcsának tűnik fel, de én még most is kedvesen emlékszem vissza azokra a jámbor rigmusokra, azokra a mesterkéletlen gyermeki duettekre s triókra ; — hanem aztán annál furcsábbnak találom mikor pálinkától tántorgó gyermekek, szájukon pipa- vagy szivarfüstöt, közben éktelen káromló szavakat eregetve ki, járják végig az utcákat... Cseng a pohár, folyik a dal — most egy másik Sylvester-estémről beszélek, — telve egy nagy szoba pelyhedző állú ifjakkal. De szép estve volt! az az éjjelnek is beillett biz az, mert hiszen a hajnal választott el bennünket egymástól. Csengett a pohár, öleltük, csókoltuk egymást, fontuk erősen a barátságnak a sírig meg nem szakadó kötelét. Mind jó barátok voltak nagyapusék oly sokan? Mind gyermekeim ! Önzetlen keblű, nem barátai, de testvérei voltunk egymásnak, megosztottuk egymással örömünket, bánatunkat, meg utolsó falat kenyerünket. Fogadást tettünk egymásnak, hogy kart karba öltve, vállat vállhoz