Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-01 / 5. szám

gény kisebb egyházak segélyeztessenek, melyek ez idő szerint lelkész nélkül csupán tanítók vagy öreg segédlelkészek által láttatnak el; segélyeztessenek pedig oly módon, hogy azok lelkipásztoraivá jeles képzettségű ifjabb lelkészek vállalkozhassanak, kik a többi nemzetiségek és felekezetek előtt egyházunkat szellemi fölénnyel képviseljék s ez és lelkes buzgóságuk által igy egyházunk tekintélyét emelvén — a magyar nemzetiséget is terjeszszék.— Ilyenekül jelelem ki egyelőre a Pestmegyébe kebelezett duna-bogdányi és szent-endrei leány-egyházakat, a később segélyezendő egyházak sorát a közalapot kezeíő egyházi hatóságra bizom. 3) Végre ezen alapítványból a pomázi reformált egyház részére minden évben IOO azaz száz forintot rendelek kiszolgáltatni, hogy emlékem, lakó helyem egyházában fenmaradjon azon kötelezettséggel, hogy a pomázi reformált egyház köteles leszen ezen öszszegből síromat fentartani, és azt az elpusztulástól megóvni.® A férj gyengéd szeretete, a magyar hazafi nemzeties érzülete, s a buzgó protestánsnak egyháza iránti szeretete és tisztelete mily szép öszhangban nyiltkozik ! * Útbaigazításul. E becses lapok legutóbbi számában Kulcsár Endre főgymn. tanár az általam ugyancsak e becses lapok f. évi 3-ik számában közölt éneket szíveskedett irodalom történeti szempontból figyelmére méltatni és megjegyzései tárgyává tenni. Ezzel szemben sietek kijelenteni, hogy akkor, midőn cikkem homlokzatán e szavakkal: >Cithara sanctorum* a magyar evangelikus egyház asketikus irodalma felől tájékozott szakférfiakra nézve eléggé érthetőleg megjelöltem a forrást, melyben a kérdéses ének foglaltatik s midőn közleményem tendentiáját nemcsak a t. szerkesztőséghez intézett levelemben határozottan kifejeztem, hanem az által, hogy a gályákra hurcolt harminc magyar hitvalló közül csakis azoknak neveivel hoztam kapcsolatba a közölt éneket, kiknek anyanyelve minden valószínűség szerint nem magyar volt, azt a közönségre nézve is sejthetővé tenni iparkodtam: senkit fel nem jogosítottam arra, hogy a kérdéses éneket mint irodalmi »nyelvemlék* et vegye bonckés alá. Higyje el a t. tai<ár ur, hogy nem »irodalmi ragyogás volt célja közleményemnek, hanem valami más, a »maityr hungartcus *-na.k hangsulyozasa által eléggé jelzett gyakorlati eszmének kívántam némi szolgálatot tenni. Igen lekötelezne egyébiránt a t. tanar ur, ha a ,dicsfényes* és s

forradalmas* jelzőkben kifejezni kivánt finom élcnek indokai s valódi értelme felől közelebbről felvilágosítani szíveskednék, annyival inkább, mert annak hiányában azt a tárgy komolyságával egyáltalán nem vagyok kepes összeegyeztetni. Higyje el, megérdemelnének annyi * fáradság*-ot azok a *martyr «-ok, kik nrnt ?,hungaricus*-ok haltak meg. — Temérdek Károly. * Templomhely adomanyozás a nagy-becskereki reformált egyház számára. Nagy-Becskerek városának magas gondolkozású s pá'atlan türelmességü s az egyházak érdekeit szives készséggel előmozdítani szerető képviselő testülete f. hó 28-án tartott közgyűlésében a református egyhá'. számara, a város közepén, a legszebb középületek között egy 400 Q ölnyi területet adományozott — két szavazat hiján — egyhangúlag templomhelyül. Mi által, ugy vagyunk meggyőződve, nemcsak az egyház örök hálájára tette magát méltóvá ; de egyszersmind kiérdemelte azon sok nemesek jó indulatát ts, kik a nagy-becskereki ref. templomépi éshez e köze'ebbi években segélyeikkel járultak. * A hazai ipar érdekében Trefort Ágoston vallás-és közoktatásügyi miniszter felszólítást intézett a hatásköre alatt álló összes tanintézetekhez, kérve, hogy minden szükségletet lehetőleg a hazai iparból fedezzenek. * A theologiai müvek Angliaban. A mult évben megjelent uj angol könyveknek több mint egy hatodrésze theologiai irányú; 724 kötet lévén ezen irányú munkák száma. * A > Debreceni protest. Iap< közelebbi száma adalékokat közölvén a tiszántúli ref. egyházkerület történetéhez, közli a többek között a tiszáninneni s tuli papi és világi követek Debrecenben tartott 1737-iki összejövetelének néhány végzését. A 7 -ik pont alatti végzés igy szó'ott: »Akadámiákra menők, tudományokra nézve a superintendens által vizsgáltassanak meg; esküdjenek meg, hogy tanu'ni fognak, nem pedig hiábavalósággal töltik az időt« (Ma is elkelne némelyekre nézve.) A 8-dik pont: »Debreceni és sárospataki cullegiumok tanulói sőt tanárai között is illetlen verekedések, viszálkodások lévén: ezek szüntettessenek meg.« (ugy látszik azon korban is voltak polém'ák). * A pesti ref. theologiai convictus javára a pesti egyházmegyei lelkészek, három kivételével, de a kik szintén csak késnek, de nem maradnak el, az évi járandóságukat illető esperes úrhoz már befizették, az által pedig a begyült össy

eg a theol. intézet igazgatójának átadatott Befizettetett összesen 55 fit, melyhez járultak : Szász Károly 8 frt, Papp Károly 4 frt, Sipos Pál 4 frt, Gönczy Benő 2 frt, Csilléry Lajos 2 frt. Szilágyi Benő 2 frt, Mészáros Soma 2 frt, Balla Lajos 3 frt, Veresmarthy József 3 frt. Szánthó János 4 frt, Szabó Géza 2 frt, Szászi Ltván 2 frt, Kontra Sándor 1 frt, Erdélyi József 2 frt, Kovács Dániel 1 frt, Illés Dániel 2 forint, Balint Józsefné 2 frt, Vörös Károly 2 frt, Batta Mihály 1 frt, Vargha László 1 frt, Szabó Nándor 1 frt, Vary Sándor 3 frt, Törő Lajos 1 frt. * A kathol, autonomia védelme. Mint közelebbi számunkban em'itettiik, az utóbbi napokban a képviselőház a vallásügyi minister tárcájaval foglalkozott. A minister egyik nevezetesebb s valóban szabad szellemű beszédéből közöltünk mult számunkban érdekes töredéket. A mínister után csakhamar (jan. 22. ismét 24-én) Ugrón Gábor képviselő mondott egy nagy szabású beszédet, melyet az egész képviselőház nagy figyelemmel s elismeressel, saját pártfelei pedig folytonos tetszé-nyilvánitások között hallgat ák végig. Lapunk korlátolt tere nem engedi, hogy az egész beszédet közöljük, de egy kis töredék ide igtatasa által legalább felhívjuk rá közönségünk figyelmét. Előbb a király főkegyúri jogának eredetét, hatáskörét rajzolja, kimutatva, hogy azon jogot nem a pápa adta a magyar királynak s hogy fejedelmeink nem is tiirték soha a pápáknak a királyi főkegyúri jogokba való avatkozásukat. Azután a kathol. autonomia ügyére tért át: elmondja, hogy a mellett 1870-ben a kathol. kongressuson a főpapok is mily szép beszédeket mondottak, ellenben, hogy mai napság mennyire szeretnék azt egészen elaltatni. Oda megy már a S7athmári püspök — úgymond Ugrón — az autonomiát fitymáló beszédében, hogy valóban a katholikusokat bántja és sérti meg. Mert kire nézve lehet nagyobb sérelem, mint hogy ha épen azon főpapok, a kik vezetik azon iskolákat, melyeknek a magyarhoni katholikusok egyházi, vallási, tudományos nevelésüket köszönhetik, oly kiskorúaknak itélik a katholikusokat, hogy önkormányzatra képtelennek deklarálják. Tovább megy a szathmári püspök, azt mondja, hogy a katholicizmus egy másik előnye az, hogy »az isteni küldetéssel ellátott, semmiféle népfe'ségtól vagy demokratikus ve'leitásoktól fiiggő papsága van.« Mit tesz ez? Ez azt teszi, hogy nem a kath. hivőkért volnának a papok és