Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-01 / 5. szám

püspökök, hanem a püspökökért és papokért volnának a hívek. Nem igy szólottak az apostolok. Pál a korinthusiakhoz irt első levele 3-ik r 21 — 23. versében épen az ellenkezőt mondta ki, azt mondta ki, hogy >a papok és püspökök vannak a hívőkért.« Azért senki ne dicsekedjék emberekben, mert minden tiétek (a hívőké). Akár Pál, akár Apolló, akár Kéfás, akár e világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár a következendők, mindenek a tieitek. Ti pedig a Krisztuséi vagytok, a Krisztus pedig Istené. Ha akár Pál, akár Apollo a mindnyájunké, akkor engedje meg nekünk a szathmári püspök és ő is legyen a mindnyájunké és ne mi legyünk a püspöké. A katholikus egyháznak minden alapelve demokratikus és népfelségi. Nem mindnyájan templomai vagyunk-e a szentléleknek, nem mindnyájan részesei vagyunk-e a megváltásnak ; nem mindnyájan Isten fiai vagyunk-e és mégis azt mondja egy főpap a maga fényének és gazdagsának gőgjében, hogy népfelség és demokráciától ment a katholikus egyház. Hiszen a keresztyénség első századaiban választották a papokat, sőt tovább megyek: választottak a papokat Magyarországon is. És törvényeink rendén kimutatható, hogy a híveknek egyházuk ügyeibe joguk van beleszólani. Az autonomia az egyetlen megoldási mód, melynek alapján a katholikus egyház és az állam közti viszonyok rendeztethetnek. A katholikus autonomia megvalósítása senkinek sérelmet nem okoz, de a jelenlegi állapot fentartása, ha az, a mi az államhatalom által gyakoroltatik, a kath. egyházzal szemben protekció akar lenni, akkor ez sérelem a protestáns egyházak ellen ; ha pedig az államrendőri intézkedés, a mely a kath. egyház ellen gyakoroltatik, akkor sérelem minden katholikus ellen. Az autonomia az, melyben egyedül megoldást lehet találni, és e megoldás az államra nézve nagyon előnyös, mert akkor az állampolgárok az alkotmányos élet funkcióiban már az egyház kebelében kiképzést nyernek. És legyen meggyőződve mindenki, hogy ama politikai érettség, önkoimányzati szabatosság, a mely Magyarország protestáns lakóinál található, legnagyobb részt a vallás önkormányzati nevelésnek köszönhető. És ha mi az önkormányzatot biztos alapra akarjuk fektetni, kell, hogy az egyház kezébe helyezzük az arra való oktatást. Tekintsük a protestáns egyházak egyikét, a lutheránus egyházat. Alig egy kis része, egy néhány község van kebelén, a mely tisztán magyar lutheránusokból áll, és mégis a nemzetiségi harcban, mely most Magyarország területén vivatik, mit látunk ? Azt, hogy ez egyházak, melyekben az idegen nemzetiségek a legtulnyomóbbak, a magyar állameszme, a nemzetiség érdekében a leghatalmasabb küzdelmet folytatják, a mely küzdelmet önkormányzati institúciók nélkül folytatni képeseknem volnának. Vizsgálja meg most a t. ház a kath. főpapok és a káptalanok névsorát, és midőn ott megtalálja a sok idegen hangzású nevet és meghallja felső Magyarországon némely kath. papok nyilatkozatait és nemzetiségi izgatásait, midőn meg fogja tudni, hogy az esztergomi érsek tót nyelvű kinevezési okmányokat küld a : néptanítóknak ; akkor már Magyarország állami és nemzeti egységének fentartása céljéból is be fogja látni, hogy szükség van a katholikus autonomiára. A katholikus klérus sokat fog nyerni a katholikus autonómiával, mert az alsó klérus védelmet fog találni minden elnyomással szemben, alkalma nyilik az autonom institúciókban tehetségeit és képességeit kimutatni, hogy az elválasztás ezután a főméltóságokra, ne a protekciósok, a kegyhajhászók, hanem a valóban érdemesek számára legyen fenntartva. A katholikus főpapok pedig nem fognak veszi" eni, mert a mit kell, hogy engedjenek az autonomiai ellenőrzés kedvéért, azt megfogjak nyerni a hivek támogatásában. Egész Európán keresztül a szocialisztikus tanok fennen hangzanak. Vájjon nem lesz-e jó a főpapoknak a demokratikus és ,népsouverainitási velleitások mellett* a katholikus hivők támogatasa akkor, midőn vagyonuk eme támadások által fenyegetve lesz. Az autonomia az, a mely a kath. egyházat képes regenerálni a társadalomban, egy uj mozgató erőt behozni s a vallásosságot emelni. Mert a vallás megragadhatja a mi képzeletünket, uralhatja lelkiismeretünket; de ez nem elég, kell, hogy megtermékenyítse a mi életünket. A kath. vallás tiszta spiritualizmusa ép ugy, mint maga a szeretet, nem hatolhat a mi életünkbe tárgy nélkül. E tárgy, mely a vallást az életbe átvezeti, nem lehet többé holt tárgy, nem szobor, nem kép, nem díszlet, hanem eleven tevékenységnek kell lennie. A tevékenység izgalma, fáradalma s gyönyöre emeltyűjévé válik a vallásnak és az autonomia megnyitván a cselekvés mezejét, a láthatatlan eszme az autonomiaban alakot nyer és a megmegfoghatatlan szolgálhatóvá válik. A mi eddig csak az apostolok cselekedeteiben élt, tovább fog élni a mi cselekvésünkben és munkáinkban és a vallásosság, a hit százados emlékei folytatast fognak nyerni és élni fognak saját emlékeinkben. Az autonomia a kaszt vallását a nép vallasává fogja felavatni és midőn a nép vallásává lesz az, a mi előbb a kaszt vallása volt, akkor hiába fogják hangoztatni, hogy a vallás ellenkezik a tudománynyal és a szabadsággal. Mert csak kasztok azok, kik oly szúk látkörűek, hogy azt állítják, miszerint a vallás és a tudomány egymásnak ellenségei. A nép azonban megtalálja a kettő közötti kiegyenlítést. Az oszlop a tudomány, az ív a vallás. Az ismeretek országa a tudományé, az ismeretlen végtelen birodalma a vallásé. És ha a népé a vallás, a nép sohasem fog megütközni azon, hogy az ismeretes határai tovább terjednek egy arasznyival, mert hisz ugy is tudja, hogy az ismeretlen végtelen. Tudni fogja a nép, hogy ama arasznyi hódítása a tudománynak, csak egy ujabb kegyelme az Urnák, a kinek tetszett gyönge szemeink előtt a fátyolt elvonni, hogy az szolgáljon az emberiségnek jutalmul és ingerül, hogy vágya ragadja tovább az embert a tökéletesedés felé. Nem fogja a nép a vallást ellentétben találni a szabadsággal sem, hiszen az evangéliumból fakad mind, mindama szabadsági, testvériségi elv és szeretet, mely a keresztyén tár>adalmat megalkotja. Lehetetlen azért, hogy az a szabadság, a mely onnan fakadt, fejlődésében lerombolhassa az evangéliumot. Az evangéliumban foglalt princípiumok a melyek a keresztyén államot s társadalmat alkották, még nincsenek kimerülve. Annak meg van még a termékenysége. Hiszen ha mélyebben vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, azt látjuk, hogy a szabadság, az egyenlőség, a testvériség és szeretetben még több százados ut kell, hogy álljon az emberiség előtt, a mig megfogja valósítani az evangéliumnak szellemét. Krisztus ott a keresztfán karjait nem zárta el örökre, azok még ma is ki vannak tárva, hogy az emberiség mellére hajtsa és kipihente.-se kábult agyát, hogy a után újból fölemelkedve uj eszmékkel, egy századokra terjedő útnak indulhasson. * Harsányi Sámuel apagyi lelkész nekrologját közli a kolozsvári közlöny utóbbi száma, ki f. hó 12-ikén 77-ik évében hunyt el. A boldogult hajdanában tábori lelkész volt. Mint ilyen a forradalom előtt Olaszhonban a pápai birtokokon végzett egyházi functioi alkalmával nem ritkán támadtatott meg kíméletlenül az olasz barátok által, annyira, hogy még élete is veszélyben forgott, ugy, hogy katonai erővel kellett a lázongó tömeg közül kiszabadítani. Eretneknek címezték s tekintették, melyen