Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-06 / 49. szám

az Istennek kegyelemakarata, hogy ki-ki higvje, hogy az ő bűnei bocsáttatnak meg. S e magyarázatot szent Bernát (»de annuntiatione«) azon mondatával erősítette meg: »Hinned kell azt is, hogy Krisztus által neked bocsáttatik meg. Ez a szent lélek bizonysága a te szivedben, mely azt mondja: »bűneid meg vannak bocsátva.® »Mert ez az apostol nézete, hogy az ember kegyelemből igazul meg a hit által.® A szerzetesnek ezen vígaszta'ó szózata által nemcsak megerősödött Luther, hanem figyelmessé tétetett az apostol tanára a hitbeli igazságról. Folyton szeme előtt lebegett: »Az igaz ember hitből él!« tanulmányozta Ágoston idevágó magyarázatát s lelki örömmel kiáltott föl: »most be kezdem látni, hogy Isten igazságossága az ö könyörületessége, melylyd bennünket megigazít.«9

Közelebbről tehát nem az iiás, hanem az egyházban élő isteni ige volt az, mely Luther lelkében az evangéliomi vigaszt felköltötte. S ezáltal tisztult meg hova tovább az írásnak értelmezésében is, melyen aztán megerősödött Luthernek újonnan szerzett üdvismerete. S azon mértékben, a mint a személyes üdvtapasztalat őt az írás szavának helyesebb értelmezésére segítette, megerősödött annak igazságában és isteni jellegében is, bár a személyes üdvtapasztalat útja a megigazulás tanának s nagy horderejének világos ismerete felé hosszú és küzdelmes volt. A megigazulás és az irás elvét összefoglalva mondhatjuk' »A protestantismus lényege a megigazító, a szent irás által bebizonyított (normált) s az isteni ige (a szent lélek) által eszközölt hit a Krisztusban, mint egyedali üdvözítőben. Ezen evangéliomi elv a maga két oldalának egységében tttte Luthert hivő keresztyénné, theologussá és reformátorrá. Theologussá azért, mert a személyes üdvtapasztalatban, mely őt eltöltötte, keresendő theologiájának gyökere is. Ezen életgyökérből szabadon és önállóan fejlődött az az akkori tudományosság (scholastika, mystika és humanismus) b folyása alatt. S ezen elv tette reformátorrá, mert a lelkipásztori le'kiismeret indította őt arra, hogy a nyert üdvismerettel nyi'tan lépjen fel császár és birodalom előtt, s ezen elvben talált kifejezést a nyert és tapas talt kegyelemért való hála is, s a tevékeny könyörülő testvéri szeretet, mely elválaszthatatlan a hittől. Ugyanazon üdvtapasztalat és üdvismeret gyökeret vert a nép körében is: az isteni ige tekintélye minden emberi és egyházi rendelet fölött; a bűn s a kegyelem ellentéte; törvény és evangéliom; az egyház ál al meghatározott cselekedeteknek elégtelen volta az üdvre; a szabad bűnbocsátó kegyelemnek dicsősége, az evangyéliomi szabadság s más nagy igazságok és alapgondolatok gyökeret vertek a nép szivében is. A hit általi megigazulás elvének liorderejét kifejezi az Augustana e szavaiban: »Das Hauptstück ím christli chen Wesen, der Hauptartikel des christlichen Glaubens, der führnehmste Artikel der christlichen Lehre,« s még nyomatékosabban a schmalkadi cikkek: »Der Artikel, von dem man nicht weichen oder nachgeben darf, es falle gleich Himmel und Erde oder was nicht bleiben will; und auf diesem Artikel steht Alles, was wir wider Papst, Teufel und Welt lehren und leben.« Ezen elv határozza meg negatíve és positive az evangéliomi protestantismus viszonyát a római traditióhoz, törvényességhez, egyházfogalomhoz s kegyelemeszközökhöz, sőt a protestáns spiritualismus és separatismus evangéliomellenes hamis bensőségéhez is, s ebben talál kifejezést igazi vallásos lényege. i. Az egyházi traditióhoz való viszonyra nézve kimondja elvünk: Ha egyedül Krisztus az üdv, a benne helyezett hit annak egyedüli közvetítője s a róla bizonyságottevő irás egyedüli csalhatatlan forrása az üdvismeretnek, ugy a hagyomány nem lehet többé az írással azonos forrása az isteni kijelentésnek, hanem »ecclesia ad evangélium Dei alligata est.« Minden más tekintély tehát (p. o. egyházi dekratálék, zsinatok, pápák), az irás absolut tekintélyének mint normának van alávetve. Ezáltal szakított a protestantismus a római középkori rendszernek ama legfőbb hierarchiai alaptételével, mely szerint az egyház ura a gyülekezet hitének s azon tétel helyére az isteni igét emelte érvényre. A szent irás lett ezzel a nyilvános tanításnak alapja, a prédikátiónak básisa, a házi ájtatosságnak lelke, s a theologia irástudománynyá műveltetett. Ez teszi a protestantismusnak bibliai jellegét. 2. De nemcsak az egyházi hagyomány bitorolt tekintélyének, hanem az egész külső törvényességnek is, mely a római catholicismus lényegét képezi (nova lex), el kellett esni a hit általi megigazulás folytán. Mert ha egyedül Krisz'usban az üdv s csak a hit által érhető el, ugy minden törvényes cselekedet elveszti közvetítő jelentőségét, s minden, a mi azzal összefügg, u. m. a scholastikus e'méletek a meritumokról, a sati^factiókról, az »operibus supererogatoriis« ről, a szentek közbenjárásáról s a sákramentomok »ex opere operato« működéséről. Mindannak el kellett tűnnie a szabad isteni kegyelem s a megigazító hit üdvereje előtt. A keresztyénség újra visszanyerte evangéliomi jellegét, mely eredeténél fogva azt megilleti. (Vége köv.) Dr. Szlávilc Mátyás. BELFOLD. 9 Luther, Tkchreden III. 136 s köv. 1. Függelék az egyetemes ref. konvent közelebbi üléseiből hozott tudósításhoz. Lapunk f. évi 47-ik számában, a conventi ülésekrő hozott tudósításban említettük, hogy az alsok-sarkadi ügy tárgyalása hosszas elvi küzdelmet hozott elő. A kérdés a körül forgott, hogy a lelkészjelölés s választás ügyében felmerülő panaszok közgyűlésen vagy törvényszéken tárgyaltassanak-e. Filó Lajos, Szász Károly érvekben gazdag beszédeikben s több mások a mellett harcoltak, hogy csak az oly ügyek vétessenek az egyházmegyei, kerületi, konventi biróságok elé, melyeknél vétségek p. o. korteskedési, vesztegetési panaszok vagyis fegyelmi esetek merülnek fel, a többiek felett pedig a közgyűlések határozzanak ; ellenben Ritoók Zs. a fenntemlitett választási ügy és mások minden oly lelkészválasztá-i ügyet, mely ellen panaszok s illetőleg felebbezések jelentetnek be, biróságok elé tartozónak állítottak. Sajnáljuk, hogy gyorsírók hiányában a pro et contra elmondott magvas beszédeket nem közölhetjük, de egyet legalább, jelesen Ritoókét, a mely annyiban legérdekesebb volt, mert a többség ennek értelmében határozott, rövid kivonatban itt közlünk. Előadó szerint a fennforgó concret esetben az illetékesség magából az egyházi törvényből döntendő el, mert a konvent ezen eléje hozott eset elbírálásánál csak arra lehet hivatva, hogy az illetékességet a törvény szerint elbírálja s véleménye szerint a kérdés a törvényből el is dönthető. Mindenekelőtt utal a »Lelkeszválasztásí törvények* IV. részének címére. A cím szerint a törvény a 212. §-tól a 215-ig a »szabályellenes választásokt-ról szól. Ezen cím