Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-12-06 / 49. szám
minden erre irányuló mozgalmat irányadó mérvnek szeret bélyegezni, a maga lábán járni nem tudó kisebbség: jól esik látnunk egy a kezünk alatti műhöz hasonló erős tilalomfát, jól esik hallanunk oly hatalmas »kiáltó szót,« mely Európa legpractikusabb nemzetének lelkéből levén meritve, komoly önmagunkba szálasra, igazi megtérésre int bennünket. Mint fájdalommal kell tapasztalnunk ma napság, Ínycsiklandó, szövevényes mese nélkül, különösen erkölcsi irányú művek olvasására alig lehet bármily kis számú olvasó közönséget is találnunk, s még ekkor is a legkiválóbb s egyetemesen érzett társadalmi gyarlóságokra való reámutatás is legtöbbször hidegen hagyja a nagy közönséget, melynek elve az, hogy : jobb mindig a többséggel tartani s kerülni, hogy ujjal mutasson reánk a világ. Jelen munka, mely a nem rég megindított »jó könyved legjobbikának méltán nevezhető nehéz szerepre vállalkozott, midőn érdekfeszítő regés tartalom nélkül azon szándékkal lépett a nagy közönség elé, hogy a nép könyve legyen, a szónak általános értelmében, s csak egy Spurgeonnak sikerülhetett e célt ugy megoldani, mint a hogy azt a kezünk alatt levő mű megoldotta. S míg e munka, egy részről nagynevű szerzőjének széles ember- és világismerete mellett tesz fényesen beszélő bizonyságot, másfelől gazdag tárházát képezi azon örök igazságoknak is, melyeket ugy egyesek, mint nemzetek életében oly számtalanszor hallottunk már létért kiáltani; oly számtalanszor tapasztalhattuk az emelkedés és siilyedés indoka vagy sírfeliratának lenni. Nagyot mondok, de e kis művet bátran oda lehet állítani a >Példabeszédek könyve« mellé, melynek rövid, de velős szavai mellett is megmarad e műnek speciális jelentősége, mulattató eredetisége s komoly tanitó, eszmélődésre buzdító jeles tulajdonsága. Benne, mintha sokszor a Salamon lelke szólalna meg, mintha az utólérhetlen britt szellemóriás Sakespeare tollvonásaira ismernénk, mintha a pessimista Byront hallanók, de a ki már megnyugodott az élet hiábavalóságának tudatában s egy percnyi boldoyitó mosolyért c zivesen áldozná fel elvont eszmélődé^ekben gazdag egész életét. Néhány lapon, kevés embernek sikerült még annyi mullattatva oktató, első hallásra ismerősnek tetsző s mégis uj, az életből ellesett példákkal gazdag vallás-erkölcsinek méltán nevezhető olvasmányt nyújtani. Cak egyetlen fejezetét elolvasva is mennyi sok félszegségre, gyarlóságra leszünk figyelmesekké 1 ? Itt a tunyaságot állítja pellengérre a »koldulás anyjának« nevezve, találóan téve utána hogy »Az embernek dupla gyomra van az evésre és ivásra, ha a munkához nincsen gyomra. Azon kis nyílás az orr alatt a henyeség óráiban elnyeli a pénzt, a melyen a gyermeknek ruházatot és az asztalra kenyeret kellene szerezni* stb; ott a vallás gáncsolóit mutatja be igazi mivoltukban, találóan jegyezve meg hogy: »Ha valakinek feltűnően üres a feje, akkor legtöbbnyire feltűnően magas itélőszékre ül, különösen vallási kérdések tárgyalásánál;« majd a sokszor méltatlanul rágalmazott prédikátorok védelmére kél arra figyelmeztetve hogy: »Ha a hallgatok jobbak volnának, akkor a prédikációk is jobbak lennének;* itt egy lat türelmet többre becsül egy font okosságnál, amott bevallja hogy bizony »sok ember sirva születik, panaszolkodva él és megcsalatva hal meg;« itt gúnyosan kiált fel hogy : »Mily kár hogy szavakra még nincsen kivetve adó! Mily nagy jövedelmet húzna ebből az állam. De fájdalom a beszélgetés vámmentes. Hazudásért kétszeres ár volna fizetendő, akkor a kormány az egész államadósságot azzal törleszthetné; de ki szedné be a pénzt!* amott komolyan figyelmeztet arra hogy: >>Minden lúd gágoghat, minden légy sebhelyet talál, minden üres hordó kong, minden tüskebokor megszaggathatja az ember húsát;* itt reá mutat azon igazságra, mely szerint: »Senki sem oly bölcs, hogy eléggé balgatag ne lenne arra, hogy magának a hiúság piacán egy sátort emeljen®: amott nevettetve utal ama közmondásszerű igazságra hogy: »Mindenki nevetne, ha a serpenyő azt mondaná a katlannak: »Oh mily fekete vagy!« Avagy mennyire a mindennapi életből ellesett képek ezek: »Mit sem ér, vakond elé lámpát tartani, vagy egy emberrel a mennyről beszélni, aki semmi egyébbel nem gondol, mint aljas nyerészkedéssel,« »Ne várj pénzt a fukartól előbb, mig kavicsot puhára nem főztél * »A szegénység nyomasztó, de az adósság borzasztó* stb. De nem idézek többet e műből, melyet ha ismertetni óhajtanám egészen idéznem kellene, egyik sora legkevésbé sem engedve a másiknak sem velős tartalom, eredetiség, korszerűség avagy ügyes fordulatokat illetőleg. Igazán megérdemelné e mű, hogy a biblia mellett közvetlenül ott legyen mindt-n rendű és rangú családban, mint a mindennapi élet legbiztosabb tanácsadója igazi bibliája, mely irmodorát tekintve, teljesen megfelel azon óhajunknak, melylyel egy modern regényhez netalán nyú'nánk, szerzőjének legelői hangoztatott elve levén miszerint »Komolynak és unalmasnak lenni, nem épen kiváló erény.« S a mily mértékben elismeréssel adózunk a genialis szerző iránt, ép oly örömmel kell üdvözölnünk a kezünk alatti mű átdolgozóját"úgy szerencsés választásaért mint jelesen végrehajtott fordításáért. Van ugyan némi idegenszerűség itt-ott mondatalkotásaiban, s a nehezen fordítható angolnak megfelelő kifejezést nem mindig találja el, hanem azért munkája teljes mérvben kiérdemli elismerésünket s fáradozását igazi nyereségnek tekintjük vallás erkölcsi irodalmunk részére. Még csupán azon hő óhajunknak adunk kifejezést : vajha mielőbb e mű második kiadására kerü'ne a sor, nemcsak azért mivel a munka hézagot pótol s valódi missziói szereppel bír; hanem azért is, mivel tiszta jövedelmének fele az ó kéri templom építésére fog fordíttatni.*) Szalay Károly. Monographie der evangelischen Gemeinde A. C. Béla Mit Berücksichtigung der betreffenden Verhaltnisse in Zipsen, Polen und Ungarn Von Sámuel Weber ev. Pfarrer. Aus Veranlassung des 100 jáhrigen Kirchen-Jubiláums am 22. Jánner 1886 herausgegeben von der evangelischen Gemeinde A. C. in Béla. Der Reinertrag ist far den Jubel-Armenfond bestimmt. 274 lap. Wéber Samu tiszttársunk majdnem m'nden évben kellemesen meglep minket egy érdekes és tanulságos irodalmi termékkel, melyet, ha olvasásához hozzáfogtunk előbb, mintsem befejeztük volna, kezünkből le nem teszünk. Ezt nemcsak a tartalom gazdagsága, változatossága, hanem az irály vonzó, folyékony correctsége és szépsége is magával hozza Ki nem ismerné például Wéber Samunak: »Zipser Geschichts- und Zeitbilder« című, gazdag tartalmú munkáját, mely mű annak az érzelmeit is hozzátűzi a derék Szepességhez, a magyarhoni protestántismus eme bölcsőjéhez, a ki azon az érdemdűs v'dé'<en sohasem járt ? Hasonló, de még fokozódott mérvű hatást gyakorol az olvasóra a fenntjelzett munka. Wéber itt szűk ke*) Siettünk, ha csak futólag is e jeles művet ismertetni, közelebbi számunk tüzetesebb ismertetését hozandja. Szerk.