Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-06 / 49. szám

Baranyában egész a hatvanas évek elejéig, csak akkor — midőn a szabad választás is beütött — jött szokásba a presbyteriummal mindig aláiratni a conventió levelet, és akkor jött szokásba meg is nyirbálni azt; azelőtt az esperes adta ki az ^évenként való salarium* levelet, s a hívek nem irtak alá — irni nem is igen tudtak — hanem fizettek panasztalanul. Most is lehetne a püspöki visitatióra elkésziteni s az egyház, és egyházmegye levéltárába elhelyezni a hiteles alakban kiállított s a jelenben levő elöljárók, esperes, főjegyző és püspök urak által aláirt conventiót, melyben minden jogok, szolgálmányok, javadalmak beíratnának és változás esetében az uj lelkésznek az esperes által kiadatnának, a meglevő lelkészek is nyugodtan és háborítatlanul élvezhetnék, nekem van már ilyen visitám, nyugodt vagyok mellette, jőni fog a főpásztor jövőre ismét Baranyába a lukma hazájába itt lesz a jó alkalom, s meglesz a főatya jó akarata is, lelkésztársak! ezt az ügyet merem ajánlani figyelmetekbe. Nagy Ignác, kölkedi reform, lelkész. Tisztázzuk a lelkészjelölés ügyét! A fennkölt szellemű s nemesen lelkesült zsinati atyák ihletettségiik teljességében megemlékeztek a papi hivatalról is s rendezték a lelkészjelölés ügyét. Hogy is ne tették volna ezt?! Hisz Krisztus a mi főpapunk, mesterünk; ő képezte a legjobb papokat, ezek aztan teremtették az első ekklézsiákat. A jó pap ma is teremt, alkot; nem csak világosit, lelkesit és eszmét hinteget, de ennek életet is ad ; ő a kivitel embere is. Es hogy ilyenek támadjanak: elvűi tűzte ki a zsinat az érdem megjutalmazdsdt s törvényül mondá ki a 186-ik §-ban, hogy: »a rendes lelkészeknek pályájukon szerzett érdemeik, az egyház gondozásában elért kitűnő siker és huzamosabb idő alatt hiven teljesített szolgálata méltánylatban részesüljenek.« y>A papjetöltek, illetőleg segédlelkészek tudományos képzettsége, szolgálati idejök, mint az alatt tanúsított buzgalmuk figyelembe vétessenek,« Ugy, de ezen törvény szellemében eljárásra a képzettségnek bizonyos foka kívántatik, mely egyházaink nagy részénél hiányozván, lelkészjelölő bizottságról gondoskodott. Ennek tagjai ugyan a lelkészválasztáshoz készülő egyház presbyteriumának 3 képviselője, de ellensúlyozás végett azon esetre, hogy ha ők nem helyes irányban indulnának, melléjök van állítva az esperes elnöklete alatt 3 egyházmegyei tanácsbiró, tehát oly férfiak, kik szellemi fensőbbségük, igazságszeretetök által az egyházmegye bizalmát kiérdemelték, nemcsak, de szent esküvel kötelezvék, hogy félretéve haragot, gyűlölséget, barátságot, félelmet stb. az igazság és az egyházmegye közérdekeit fogják szolgálni. Ilyen férfiakkal szemben már bizton kimondá a zsinat a 192-dik §-ban : »A lelkészjelölő bizottság minden az érdekelt egyháztól vagi/ egyházmegyétől eredő utasítás nélkül, sőt annak kizárásával végzi teendőjét stb. Minden választásra, ha jelentkezők vannak, legalább 3 s legfőlebb 0 egyén jelölendő ki.« Miután hát a lelkészjelölés az emiitett jellemű férfiakra, mint istenországa kezelőire bízatott: ők nem mondhatják, hogy önkényileg, talán mellékérdekek szerint jelölhetnek ki a pályázók közül bárkiket 3 tói 5-ig, mert eléjük van irva a 186-ik §. Ennek szellemében tartoznak ők eljárni megjutalmazandók az érdemet, szem előtt tartva a tudományos képzettséget, szolgálali időt és az alatt tanúsított buzgalmat, annyival inkább, mert mikor ezt mívelik, akkor a jutalomra érdemesített által egyszersmind az egyház virágzására is befolynak. E szerint, ha valamely lelkészi állomásra 9 pályázó jelentkeznék s közülök 3 részint kitűnő — részint dicséretes képesítés mellett 5 — 6—7 évi buzgó szolgálatot tüntetne föl; a 6 pedig hasonló — vagy épen egyszerű minősitvény mellett csak egy-két év óta szolgál: én a 3 elsőt kijelölendőnek a 6 utóbbit pedig, még ha az egyház kívánná is, kihagyandónak tartom s kivételt csak egy kimagasló egyénnel szemben teszek. Es ez nem jogkijátszás — mint némelyek vélik, — hanem a bölcs törvénynek lelkiismeretes végrehajtása. Az lenne jogkijátszás, ha az utóbbiak kedveért az elsőbbek szoríttatnának háttérbe. De ha olyan 9 pályázó jelentkeznék, kik kellő, vagy dicséretes képesítés mellett csak egy-két éves egyházi szolgák : ezek közül az első helyen kijelelendőnek vélem azt, vagy pártokra szakadás esetében azokat, kik a vá'asztáshoz készülő gyülekezetnél szóban forognak s ezek száma aztán az 5-ig a méltóbbak kö/ül lenne kipótolandó. En igy fogom fel a papjelölési törvényt s nem vagyok egy értelemben azokkal, kik e szó védve alatt: *nem felelős, igen tág lelkiismerettel gondolkoznak és tesznek. Mert akarjuk vagy nem: kénytelenek vagyunk számolni Isten és saját lelkiismeretünk előtt; sőt nem lehet kicsinyelni a közvéleményt sem, mely mindenik eljárásunk felett kimondja — suttogva bár vagy hallgatag — helyes1

ését vagy kárhoz'atását; elkárhozni pedig nem kívánatos a közvéleményben sem. Aztán protestánsok is vagyunk : tisztelnünk kell a saját választoltaink többsége által hozott törvényeket, még ha nézetünkkel nem teljesen összhangzanak is ; hajoljunk meg előttük, várva a jövőt, mely a hibákat kijavitandja. Több szem többet lát. Vajha azért több oldalról vehetnénk felvilágosító nézetet, hogy e fontos tárgyat illetőleg a lelkészjelölő bizottságok, az egj^etemes egyház jól felfogott érdekeért, határozott biztos irányban mozoghassanak! Méray. KÖNYVISMERTETÉS. »Szántó János beszédei az eke mellől, vagyis jó tanács mindenféle ember számára. Képkönyv Spurgeon JE. II.-tél. Magyarra átdolgozta Bierbrunner Gusztáv.« Ara 60 kr. 163 lap. Kiadja Berkovics Márk. Kúlán. Napjainkban, a mikor a könyvek — különösen a nem tudományosan művelt nagy közönség előtt — csakis akkor értékesek ha azok takarékpénztári könyvecskék ; a mikor az érdekfeszítő, izgató regények s vele rokonirányu művek után mohó kapzsiság, az ujdonságvágy társadalmunk alsóbb osztályaiban is oly hatalmasan kezdi emelgetni medúza fejét s a régi családias biblia-olvasás s más vallás-erkölcsi művek felett való kegyes elmélkedés a kandalló körül is ép oly mérvben kiszorult, mint a mily mértékben korszerűtlennek tekintetik a salonok gobellines körein belől ; a mikor a testi kényelem megszerzése s az ezzel karöltve jaró anyagias világnézet fennt és alant olyannyira háttérbe szorít minden nemesebb eszmék után való törekvést, s a cultura terén példánykép gyanánt tekintetni szokott nagy nemzetek életében