Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-01 / 5. szám

megemlitem, hogy e székesegyház hossza 500 láb s a kupolája 380 láb magas. Különben nagyszerű épületekben, palotákban Florenc városa igen gazdag. Nem is emlitve 170 templomát s kápolnáját, melyek némelyikét szintén az építészet remekei közé sorolhatni, ilyen kiváló épület első sorban a városház palotája, szép karcsú s magas tornyával. Előtte tágas piac van, Florenc legszebb köztere, s színhelye számos történeti nevezetességű eseménynek. Itt állott egykor a máglya, a melyen Savonarola egy hires florenci szerzetes hatalmas reformátori szónoklatára a város hölgyei mindennemű fényűzési cikkeiket, csecsebecséiket összehalmozván, a tű/, lángjának áldozák fel; és itt állott valamivel később (1498) az a máglya is, melyen ez a pápával is dacoló merész reformátor csillaga letűnvén, megégettetett, hamvai az Arnó folyóba szóratván. E térre szögellik ki az a másik hatalmas épület (Uffizi), mely rakva van millió és millió értékű műkincsekkel : az ó-korból ránk maradt márvány-szobrokkal, a középkori leghíresebb művészek festészeti és szobrászati műveivel, rézmetszetek, római és görög díszedények (vázák), gyöngyök, pénzek, s más drágaságok ritka becses gyűjteményével. Nem kevésbbé nevezetes az Arnó túlpartján egy magaslaton méltóságosan emelkedő várszerű épület a PiMí-palota, melynek külső falait durva faragású roppant kockakövek, belsejét pedig a dús aranyozástól csillogó termek és fényes kiállítású képek teszik bámulatossá és vonzóvá. De ki tudná előszámlálni mindazon nevezetesebb köz- vagy magánépületeket, melyek akár bámulatot keltő külsejüknél fogva, akár a bennök őrzött művészeti tárgyak és ritkaságok nagyon becses gyűjteménye által a fölemlitésre s megtekintésre érdemesek volnának. Örvendünk, ha e világhírű képtárak két legnevezetesebbjét legalább futólagosan megtekinthetjük. Mikorra a szebbnél szebb templomokat, palotákat s nyilvános vagy magánképtárak és gyűjtemények ezer meg ezer érdekes tárgyait végig nézzük, elfáradunk testben, lélekben. De valamit mégis meg kell még látogatnunk : egy-két protestáns templomot. Ezek újból felköltik érdeklődésünket. Florencben nem kevesebb, mint 14 helyen tartatik prot. istenitisztelet, nem világhírű dómokban ugyan, hanem félreeső templomok, kápolnák vagy magán épületek puritán egyszerűségű falai közt, kevés számú de buzgó hivek részvétele mellett. Látogassunk meg néhány ily helyet. Először is a Valdenselc templomát az Arnó jobb partján. Egy szép nagy palota előtt állunk meg, abban van a Valdens gyülekezetnek temploma, elemi iskolája, papnevelő intézete, könyvnyomdája s ezzel összekötött prot. könyvkereskedése. Mindez 1848. óta létesült, a mikor a Valdens egyház, mely Vald Péter 12 dik századbeli, evangéliomi reformátorról nevezi magát, megnyervén valahára hőn szeretett evangéliomi vallásának szabad gyakorlatát, oda hagyta végre Piemont völgyeit és hegyeit, hol addig megvonva magát századokon keresztül kimondhatatlan szenvedések közt nyomorgott, és — a mint örömmel szemléljük — halottaiból uj életre támadott. Isten nem hagyja el az övéit. Ma már a Valdens egyház tagjainak száma Olaszországban felülmúlja a 12 ezeret, nem számítva ide az iskolába járókat s az egyes missziói állomások területén szórványosan élő hitsorsosaikat, melyek száma ugyan annyira rúg. Florencben lévő templomuk kívülről mitsem mutat, belől egészen egyszerű, mint a magyarországi reformátusoké, azon különbséggel, hogy sokkal csinosabb és a padok térdeplőkkel vannak ellátva. Az orgonát egy harmónium pótolja. Hitelvi tekintetben leginkább megegyeznek velünk reformátusokkal. Meglátogattam az elemi iskolák növendékeit s különös örömmel hallgattam ajkaikról ismert dallamu prot. énekeinket. Ez iskolák jó vezetés alatt állva kitiinő látogatottságnak örvendenek. A papnevelő intézet helyiségeit is bejártam; de szünidő lévén, tanárok s papnövendékek mindannyian távol voltak. Mintegy 7 ezer kötetet számláló becses könyvtára van ez intézetnek, melynek falai közt a mult évben 3 tanár vezetése mellett 9 papnövendék nyert oktatást. Olaszország másik nevezetesebb prot. felekezete az u. n. i>szahad ker. egyházi mely 1870. óta a Valdens egyháztól külön válva, külön prot. egyházat képez, s bár ez idő szerint úrvacsorával élő tagjainak száma egész Olaszországban alig megy kétezerre, ujabb időben évről évre gyarapodik. Ez egyháznak Florencben meglehetős erős gyülekezete van; temploma, melyet szintén fölkerestem, kivül-belől igen csinos; elemi iskolája a legjobb hirben áll s az olasz kormány előtt is elismerésben részesül, a mely természetesen örömmel látja a pápaságtól független ilynemű prot. iskolák keletkezését. Á gyülekezet lelkésze szives örömmel fogadott s készséggel kalauzolt a templom melletti iskola helyiségeiben. Ez iskolák, ha valahol Olaszországban valóban a prot. egyház veteményes kertjeiül tekinthetők. De ilyenekül tekinthetjük főleg a vasárnapi iskolákat, miket a mindennapi iskolák katholikus növendékei közül is igen sokan látogatnak, s melyekre épen ezért a protestánsok egész Olaszországban mindenütt rendkívül nagy súlyt fektetnek. Ugyancsak ez épületben van elhelyezve a szabad egyház könyvkereskedése is, hol természetesen leginkább prot. irányú művek áruitatnak; valamint itt van az egyház közlönyének (Piccolo Messaggere) szerkesztőségi és kiadóhivatala. Ezzel búcsút veszünk a szép Florenctől is, noha kissé fájó szivvel, mert érdekes látnivaló lett volna még ott is elég. De mintegy varázserővel vonja már lelkünket magához a hajdankor egyetlen városa, az örök Róma célpontja utazásunknak, melyet látni szeretnénk már mielőbb. De addig még mintegy nyolc órai utat kell tennünk vasúton. Egy darabig a szép Arnó-völgyön halad vonatunk, Arezzo Cortona városok, majd a szép Trasiméni tó mellett, mely emlékezetünkbe idézi azt a véres győzedelmet, melyet Kr. e. 217-ben az ókor egyik legnagyobb hadvezére Hannibál vívott itt ki a római hadsereg felett. Aztán többnyire hegyek oldalán vagy magaslatain épült városokkal, mint Chiusi Orvieto, találkozunk, melyek hajdan, mind megannyi erődök szerepeltek a rómaiak egykori hadviselésénél, most pedig a békés utazó gyönyörködik bennök, mint a regényesség ködébe burkolt érdekes panorámákban. Fele-uton egy másik érdekes folyóhoz érünk, a nevezetes Tiheris-hez, melyről tudjuk, hogy az örök város felé siet, a mely felé mi is dobogó szivvel közeledünk. Utunk irányát ezentúl a szőllős kertektől koszorúzott Tiberis szabja meg, s igy percig sem kételkedünk, hogy ez az ut •— Rómába vezet. Gondolatban már is a szent város falai közt időzünk, s már-már látni véljük Szt.-Péter templomának óriásilag kimagasló híres kupoláját, mely akár egy magyar alföldi városnak tornya, mérföldekre látszik. . . Ugy látszik, mintha vonatunk is gyorsított sebességgel haladna, pedig csak kebelünkben dobog valami, hevesebben. Kitekintünk s ime csakugyan ott meredez az ég felé, mint valami regeszerü tündér palota, a világ legnagyobb templomának valóban nagyszerű kupolája. .. s még alig tudunk megbarátkozni a gondolattal, a vonatvezető kiáltása nemsokára kétségtelenné teszi, hogy csakugyan — Rómában vagyunk. (Folytatása követk,) Lévay Lajos.