Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-01 / 5. szám

BELFÖLD. Érdekes tudnivalók a protestáns árvaházról. Isten törvényei, a mint azok Mózes törvényeiben irva vannak, rendkívül sokszor intik Izrael népét a jövevények, árvák és özvegyekről való szeretetteljes gondoskodásra. Mint a Krisztus kárhozatot hirdet a hitetleneknek (Márk. 16, 16), ugy az ó-testamentom Isten győzelmét s mindazon népek megsemmisülését hangoztatja, melyek mint az igaz Isten elleni lázadás, a sötétség s gonoszság, megátalkodott képviselőiként lépnek fel, az Urnák szent templomát megfertőztetik (79. Zs.) De az egyes, nem Izrael népéből való emberekre nézve azt parancsolja Isten törvénye : Ha vándorol nálatok jövevény földetekben, ne nyomorgassátok azt. Mint egy benszülött közületek, ugy legyen nálatok a jövevény, ki nálatok vándorol s szeressétek őt mint magatokat. (Móz 19, 33—34). Egy másik parancsolat igy hangzik: Ne rontsd meg a jövevény s az árva jogát és zálogul ne vedd el az özvegy ruháját. Több (V. Móz. 24, 19—21, II. Móz. 22, 21—22) ily parancs emlékezik meg a jövevényről, árváról s özvegyről. Ezért mondja Idvezitőnk : Megmondatott (és nem : Meg vagyon irva:) Szeressed felebarátodat, s gyűlöljed ellenségedet Máté 5, 43, mert e parancsnak csak első része van megírva és valószínűleg nemcsak a felőle a Mózes könyveiben található jövendőlésekre (I. Móz. 49, 8—10, V. Móz. 18, 18), hanem arra is gondolt, hogy míg a bűneseteknél a Mózes törvénye szigorú, (Máté 5, 21, II. Móz. 21, 23—24) az elhagyatottakról, az árvák s özvegyekről, meg a jövevényekről is oly szeretetteljesen gondoskodik, mikor a hitetlen zsidóknak ez örökké emlékezetes szavakat dörgi fülébe. Mert ha Mózesnek hinnétek, nekem hinnétek, mert ő felőlem irt. (Ján 5. 45). Hála Isten, hogy a szeretet törvénye nemcsak megírva, hanem a szivekbe is be van vésve, sőt külső számos intézmény alapításában is nyilvánul. A sok közül, a szeretetben munkás hit megvalósítása a protestáns árvaház is, mely élő bizonysága annak hogy »az árvák és özvegyek Istene* ma is tud támasztani szeretetet az emberek szivében. Épen azért az árvák is nagyon helyesen cselekedtek, ha mindezideig naponkint hálát adtak Istennek s az őjóvoltáért s áldozataiért, de meg igyekeztek tanítóiktól meghallván, szivökben tartani azt az igazságot, hogy van egy szeretetteljes Megváltó, az Ur Jézus Krisztus, ki nekik Atyát szerzett halála által. Reggelenként megujulnak a te irgalmasságaid, azt mondja Jeremiás próféta (Siralm. 3, 26,) s az árvák is, az árvaatya, Brocskó Lajos ur vezetése alatt énekelnek, imádkoznak s elmondják a hiszekegyet, hogy igy a keresztyén hitigazságok mindig szemünk előtt legyenek. Délben evés előtt s után megint közösen adnak hálát a mindennapi kenyérért. Hiszen az Ur Jézus is nemcsak akkor adott hálát, mikor a szentséges végvacsorát szerezte, hanem amikor megszegte a kenyeret. Este lefekvés előtt ismét énekelnek s imájokban Istennek ajánlják magokat. Tehát nem hiába beszélt Jézusunk arról, hogy »mindenkor kell imádkozni és soha el nem ernyedni.* (Lukács 18, 1). De ezenkívül s a rendes vallástanitáson kivül még más lelkitáplálékot is vesznek a mult év óta e kicsinyei az Urnák. Kenessey Béla a budapesti theol. intézetnek segédtanára (akkor még seniora) az 1884. év első napján megkezdte az árvaházban az istenitiszteletek tartását, melyek azóta 2 hetenként tartva, jó alkalmat nyújtanak az árváknak a jóltevőik s a legnagyobb jóltevőjük a Krisztus iránti köteles hálájukról hallani. Ugyancsak ő Simon Ferenccel, a Budapesten lévő egyetlen ref. iskola tanítójával, akkor még vallástanárral együtt megkezdte a vasárnapi iskolát, mely azóta vasárnaponként rendesen megtartatik. A vallásos iratokat terjesztő társulat, melyet egyedül a hitbuzgó keresztyének áldozatkészsége tart fenn, Koenig Rudolf lelkész által bibliákat, vallásos iratokat ajándékozott az árváknak. A vasárnapi iskolai órákon az intézet elöljárói is jelen vannak, sőt az istenitiszteleteken mások is, az árvaház női választmányának elnöke, ft. Székács Józsefné asszony igen gyakran részt vesz. Hogy az Isten igéje nem tér vissza üresen (Ézsaiás 55 n), hogy Isten azon csodás ígéretet, melyet szent Fia e szavakkal tett, beváltja : Ha valamit kértek az én nevemben az Atyától, megadja nektek: arról Brocsko Lajos ur, az árvaatya igen örvendetes tanúbizonyságot tesz, midőn oda nyilatkozott, hogy a mióta ez istenitiszteletek s vasárnapi iskolák tartatnak, sokkal kevesebb pajkossági eset fordul elő. Nagyon természetesen. A gyermekben levő rosszaság nem pusztul ki, ha csak azt mondjuk neki, a jót cselekedjed, hanem ha szőllővessző lesz amaz igaz szőlőtőkén, ki minden nevelés igazi alapjául azt az igazságot hangsúlyozza: Mint a szőlővessző nem teremhet jó gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőkén, ugy ti sem, ha nem maradtok én bennem. (Ján. 15, 4.) Ezt pedig annyival jobb volna szivünkre venni, mert meg vagyon irva: A mely fa jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik s a tűzre vettetik. (Máté 3, 10.). Épen azért egy legújabb intézkedés szerint az árvák közül az idősebbek a kisebbeket a hét folyamán tanítgatják arra, amit a vasárnapi iskolában hallanak, a minek természetesen ő reájok nézve is meg lesz a jó hatása. Ha jelentéktelennek látszó is, de kedves gyümölcse az árvaházban levő ültetgetésnek az is, hogy az árvaleánykák az árvaatya s az intézetbe járó igehirdetők számára hímeztek olyan u. n. családi áldást s könyvjeleket, ellátva ezeket fenséges bibliai helyekkel. Ezt jó volna, ha mások is megcsinálnák, értem alatta a bibliai versek hímzését. Sok érdekes dolgot lehetne még arról írni, hogy Isten az árvaházban való munkálkodást mennyire megáldja. Egy zsidó fiatal ember eljárt oda a vasárnapi iskolába s miután hite megerősödött a Krisztusban, megkeresztelkedett. Egy katholikus uri ember is nagyon megkedvelte ott a protestáns istenitiszteleteket. De hát elég is lesz a tudnivalóból. Inkább jó volna még egy keveset a tennivalókra gondolni. Nem csak azt értem ezalatt, hogy mindazok, a kikben meg van »az a szeretetben munkás hit«, igyekezzenek lehetővé tenni, hogy minél több árva legyen ellátva s az ott levők segélyezésére gyűjtsenek, mint amiképen azt az orosházi gyülekezet, felszólítva lelkésze Harsányi ur által, élelmiszerek küldésével tette. Hanem hogy Pál apostol szerint: azért mi is, a bizonyságoknak oly nagy tömege lévén körülöttünk, minden terhet s a ránk tapadt bűnt letévén, kitartással fussunk az előttünk lévő küzdelemre, feltekintvén hitünk kezdőjére s végzőjére Jézusra (Heb. 12, 1-2.) Nem azokra a képzelődésekre kell hallgatnunk, amit az emberek kerestek magoknak (Salamon préd. könyve, 7, 30), hanem az Ur Jézus szavait kell megfogadnunk: Tudakozzátok az írásokat (Ján. 5. 39). Nem szavakra, hanem arra kell építenünk, kinél más fundamentom nem vettethetik. Más intézetekben is meglehetne s kellene ama fenséges Ígéretről emlékezni: Kérjetek s meg-