Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-15 / 46. szám

hogy nincs Magyarországon olyan értelmes ember, ki a szóban levő Ítéletet N. Zs. ellen bizonyító közokiratul elismerné. Szoboszlai Rácz Géza, móóri ev. ref. lelkész. Mikor ezelőtt egy hóval ezen hosszan folyó vita berekesztése iránti óhajunkat s reményünket fejeztük ki: céloztunk ugy az egyik, mint a másik félre. Épen azért az ez ügyben hozzánk érkezett cikkeket, sőt magának a leginkább érdekelt Németh Zs. urnák is pár cikkét félre tettük. Szoboszlay ur azonban egy okmány közöltetését kérvén K. esperes úrtól, kérelmét nem véltük mellőzhetőnek, s természetesen közölnünk kellett K. S. ur válaszát is. De a rövid befejezésre im megint kaptunk választ. Egy pillanatig gondolkozánk, közöljük-e, vagy ne? Magát a vita érdemét tekintve, pihenni hagytuk volna a választ, hisz itt a konvent, majd dönt ez a fennforgó ügyben. Érdekesnek találtuk azonban ezen választ és tanulságosnak más szempontból. Mi magyar protestánsok erősen patriarkális eljárást követtünk az egyházak, egyházmegyék s kerületek kormányzásában. Törvényeink — legalább érvényben levők — nem voltak, tehát kormányoztunk, ítéltünk belátásunk szerint. Úgynevezett consistoriumaink is inkább jury-k, mint törvényszékek voltak. Most azonban már vannak törvényeink s a törvények tudjuk, hogy az alakiságra mily nagy súlyt fektetnek s nem ritkán igazoltatik az ismeretes példabeszéd: summum jus summa ínjuria. Nekünk protestánsoknak még szoknunk kell ezen uj szabású törvényes eljáráshoz s a fenntebbi cikk nem kis tanulságot szolgáltat arra nézve, hogy milyenek a törvény paragragrafusok ágai-bogai, hogy ezentúl mennyire ügyelnünk kell a törvényszabta formalitásokra. Ily szempontból közlendőnek véltük e cikket, mint utolsót ezen régóta bolygatott ügyben. Szerk. Bod Péter magyar egyháztörténelme ügyében. Bod Péter magyar egyháztörténelme kéziratának ügye végre teljesen tisztába jött. Három könyv, két vastag kötetben, a lejdai egyetem könyvtárában van. Szerző sajátkezű írása, teljesen nyomda alá készítve. Ezen három könyv tartalmát részletesen ismertette Szalai Károly fiatal barátom a nyáron. A negyedik könyv (a III ik kötet) az erdélyi muzeum könyvtárában van. Erről Szabó Károly, jeles történetbuvárunk ezt irja : »Az ívrétű kötet, mely lap számozatlan volt s melynek lapjait magam számoztam meg, tesz 528 lapot = 132 ívet. Van azonban közbe kötve 2 toldalék 4 rétben; az egyik tesz 80, a másik 2 lapot, tehát 10 ívet és 2 lapot. E szerint az egész kézirat Bod Péter sűrű kezeirásával 14274 ívet. Tartalma: Liber Quartus (a Compositione Szathmariensi ad praesens usque tempus = 1711 — circa 1756.) Caput I. De Statu Eccl. sub initio Regiminis Caroli VI. pag. 1 —11. Caput II. De Actis Religiosae Comissionis Pesthiensis pag. 11—249. Caput III. De resolutionibus Regiis post repraesentationem Comissionis Pesthiensis pag. 250—260. Caput IV. De Statu religionis in Transilvania sub Carolo VI. pag. 261—282. Caput V. De Statu religionis in Hungaria regnante Maria Theresia pag. 283—384. Caput VI. De Statu religionis in Transilvania reg nante Mar. Ther. pag. 385—428. Caput VII. De Supremo Reformatorum in Trans. Consistorio pag. 429—434. Caput VIII. De Synodis Diocoesanis et Provincialibus pag. 434—435. Caput IX. De controversiis in Eccl. Reformata ac Eutherana agitatis pag. 436—451. Caput X. De illustribus Magnatum ín Trans. Familiis Reformato Religioni addictis pag. 452—460. Caput XI. De Basiliensí Hungaricorum Bibliorum Editione pag. 461--474. Caput XII. De illustri Collegio N. Enyediensi ab A. 1711 pag 475—491. Caput XIII. De í 11 _ Schola Patakina, variisque eíus fatis pag. 493 — 510. Caput XIV. De ill. Schola Debreciniensi pag. 5II—5I5-Caput XV. De ill. Claudiopolitanorum Gymnasio pag. 516—524. Caput XVI. De Collegio M. Vásárhelyiensi pag. 525-528. Az irás igen tiszta, mindenütt könnyen olvasható. Gróf Mikó Imre ajándékozta az erd. muzeumnak. Ez a kötet, mely az egész munkának III dik kötetét képezte, nyomtatásban valamivel többet fog adni, mint az I. kötet, (Eiber I és II), mely az enyedi collegium birtokában volt másolatban 134 ívet tett, és a II. kötetnél, (Liber III.) mely ugyanazon másolatban 110 ívet tett, körülbelül egy negyedrészszel többre fog kiütni. Lásd gróf Mikó Imre, Bod Péter élete 38. I.« Igen természetes, hogy most már mind a négy könyv, vagyis 3 vastag kötet vár kiadásra. A harmadik kötet által a múltkor közölt számítás is módosulást szenved. Akkor a két kötet költsége 3000 frtra, egy példány ára 12 frtba volt számítva. Most rámenne a költség 5000 frtra és egy példány ára volna 18 frt. Kétséget sem szenved, hogy ez egy könyvért oly magas ár, hogy ép azon osztályból, melyből legtöbb előfizetőre számíthattunk volna, a papok és tanárok közül, igen kevesen adhatják meg. Pedig a könyv olcsóbbá tételének csak egy módja van. Az, ha a kiadás költségeinek fedezésére valahonnan nagyobb segélyösszeget nyerhetnénk. A kiadást segélyezhetnék : 1. Az akadémia. Bod Péter magyar egyháztörténelme, eltekintve a munka nem csekély műbecsétől, a legfontosabb, általános magyar történelmi okmányok gazdag kincstára. Az akadémia támogatását már csak ezen szempontból is teljes mértékben megérdemli. 2. A magyar protestáns egyház. Igaz, hogy egyik magyar protestáns egyháznak sincs olyan közpénztára, melyhez ezen célból folyamodhatnék; de van háromnak közel 3 millió híve. Eleknek áldozatkészségéhez szokott folyamodni más közszükségei fedezése végett is. Én hiszem, hogy a magyar protestáns egyház, ha igazán akarja, módját tudja találni annak, hogy Bod Péter műve kinyomassék. 3. A kegyes pártfogók. Ha két évtized előtt akadt egy magyar főúr, az utolsó erdélyi gubernátor, ki a pénznél sokkal becsesebbet, nagy szellemének ragyogó tehetségeit, megfeszített erővel áldozta arra, hogy a szerény falusi lelkész emlékét megörökítse : miért ne remélhetnők, hogy most is lesznek, kik nem fognak vonakodni pénzbeli áldozat árán betetőzni ezen emieket. De ha mindezen számításunkban csalódnánk is: elcsüggednünk még akkor sem szabad. Akkor is megkell