Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-15 / 46. szám

kísérletiünk, hogy a magasabb ár mellett is kellő számú előfizetőt gyüjtsünk össze. Én ezt sem tartom lehetetlennek. Ha egyeseknek igen drága, olcsóvá válik a testületnek. Minden tanintézetünknek könyvtára van. Bod Péter egyháztörténelmének egyikből sem lesz szabad hiányoznia. A tractusoknak nincs ugyan könyvtáruk, mindazáltal jogosan megvárhatnók, hogy legalább egy példányt minden tractus megszerezzen. Én nem tartanám a közszabadság elleni merényletnek, ha ez akár hivatalból is megrendeltetnék. Hiszen csak feltehető, hogy minden tractusban van legalább egy olyan tag, ki használni fogja és e sok egy közül egy kettő, ki nemcsak használja, hanem fel is használja részint kiegészítésre részint feldolgozásra. Ily uton már biztositva volna ioo előfizető. Ezen felül még 50 kitelnék egyesekből. Hiszen ötvennél több azon tehetős főurak száma, kikre nézve ezen mű egyszersmind családi okmánytár is; kik abban családjuk történetét, nagy nevű elődeik dicső emlékét találják megörökít ve. Végül is lehetetlen élénken nem éreznünk, hogy Bod Péter kéziratának, miután már a jó szerencse kezünkbe adta, nem szabad még egy évig is kiadatlanul heverni. Még kevésbbé szabad eltűrnünk ezt a jelen esetben, midőn a kiadást derék külföldi hitrokonaink sürgetik s e mellett még hathatós támogatásukat is Ígérik. Néhány nap múlva összeül az egyetemes konvent; több, mint két millió magyar református képviselete. Itt el kell válnia, lehet-e kilátás arra, hogy Bod Péter magyar egyháztörténelme napvilágot lásson, avagy nem. Dr. Kovács Ödön. A gyomai ev. ref. központi fiiskola alapkőletétele. Ámult hó 18-án vasárnap a gyomai ev. ref. egyháznak ritka, nevezetes ünnepélye volt. A központi iskola telkén egy nagyszerű, hat tantermet magába foglaló, huszonkét ezer forint értékű iskolaépület alapja vettetett meg. A fenntebb jelzett napon délután 3 órára lett az alapkőletétel ünnepélye kitűzve, melynek megkezdését ünnepélyes harangzúgások jelzék a lakosok előtt. Az ekkorra földszintig rakott téglafalakat és dombokat képző földhányásokat az ünnepély iránt érdeklődők sokasága lepte el. Látni lehetett ott mindegyik gyomai hitközség híveiből, akik felekezeti különbség nélkül siettek megosztani egyházunk örömét. A fundus közepén volt a lelkészek számára egy emelvény, szőnyegekkel bevonva, melyről az alkalmi ima s beszéd vala tartandó. Midőn a lelkészek, — a tanitói kar s az egyháztanács tagjai által kísértetve, helyeiket elfoglalták, s a tanítók az emelvény két oldalán mintegy szárnyat képezve, sort állottak, — kezdetét vette az ünnepély. Meghatottsággal énekelte a gyülekezet Isten szabad ege alatta XC. zsoltár 1. és 9. verseit, melyek végeztével egyházunk lelkipásztora s kitűnő szónoka nagytiszt. Garzó Gyula ur felállván, burgó s szívemelő imában adott hálát az egek Urának, hogy megsegítette e gyülekezetet arra, hogy a tudomány és vallásosság ápolására csarnokot emelhet. Ennek végeztével azon bibliai alapon: »más fundamentomot senki nem vethet azon kivül, a mely egyszer vettetett, mely a Jézus Krisztusmondott egy alkalmi, fennkölt szellemű s hatásos beszédet, melyből nemcsak mindnyájan tanulhattunk, de a melyet élvezettel is hallgattunk. Beszéde végén kezébe vévén szónok az elibe helyezett alapkövet, melynek egyik oldalára első Korínth. 3, 10—11, másik oldalára az évszám volt vésve, leszállott az emelvényről s az előre kijelölt helyre Jézus Krisztus nevével és nevében beillesztette a követ s reáállván, valódi meghatottsággal mondott egy oly szívből jövő és szívhez szóló buzgó imát, a mely nemcsak szónokot hozta mély ihletettségbe, hanem a gyülekezetet is elragadta. Szép volt a beszéd és hatásos, de az ünnepély koronáját ezen imádkozás képezte. Ennek végével lelkész kenetteljes szavakban megáldá a gyülekezetet, a mely, záradékul elénekelte a 179-ilc dicséret 10-ik versét s meghatva távozott el. Estve társas vacsora rendeztetett a casino helyiségében, hol a résztvettek vidám társalgás s egymást érő toasztok között kedélyesen tölték az estét. Sokáig emlékezetes marad e nap a gyomaiak előtt. Adja Isten, hogy a buzgó hívek áldozatkészsége folytán még több ily ünnepélyen vehessünk részt 1 Hadd hirdessék az építendő művek, miként már a díszesen emelkedő templom is, hogy ezen egyházközségbe vannak még buzgó s áldozatkész tagok, vannak a tanügynek lelkes munkásai, kik az ősök példáját követve, a mai nehéz időkben is képesek odaemelni a gyülekezet egyetemét, hogy a gyomai tanügy sem marad a törvény háta megett. RÉGISÉGEK. Adatok az 1646—7-iki országgyűlés történetéhez. (Folytatás.) XII. 1646 nov. derekán. Kegyelmes uram, az mínémű praktika felől immár két izben írtam nagyságodnak, im mely csudálatosképen kinyilatkozott; lator Bornemisza Ferenc minémű discursust csinált hozzá hasonló érsekkel, im megküldettem nagyságodnak; esziben veheti abból nagyságod, mint köll az lator csalárd embereknek hinni s nagyságod magának és szerelmes posteritásának micsoda securitást Ígérhet és mint lehet tutus az jezuita praktikától. Bornemiszának egy calvinista inasa volt, szántai fi, valami Lánczi Ferenc mostoha fia, az hozta ki az irást Hamvai uram szállására, Hamvai uram megint hozzám. Eliktattuk az inast Lednicze feli, nem tudom szegín elmehetett e békével, ha elmehetett szeginy, méltó az nagyságod kegyelmességire. Felette igen busul az érsek, azt beszílgetvín az uraknak, hogy va'ami tanácsot akart adni az császárnak s azt lopta el az inas és hogy mi hozzánk hozta, s azon volt az érsek, hogy az császár szállásunkra küldjen kerestetni az inast és az irást. Immár az stupidus palatínust reá is vette volt, de Pálfi Pál tött aka dályt benne. 0 bezzeg valóban örül, hogy kinyilatkozott az dolog; de mi igen titkoljuk. Maga Bornemisza Ferenc irása in specie nálam vagyon, mit cselekeszik azért nagyságod ez dologban, nagyságod kegyelmes tetszése ; én bizony valóban tartok, féltem Hamvai uramot is, törvényiül nem; de alattomban árhat (-nak); mert látja nagyságod csak ebbiil is, hogy ezekníl sem gyilkosság, sem hitszegés, sem egyíb latorság nem vítek; — meg is izenték némely jóakaróim, vigyázzak magamra. Fíltem az sok leveleket is nálam, kiváltképen ha visszafordulunk. Igen conlinualtatik az is, hogy kiküldettettenek az subordínatus latrok is az nagyságod veszedelmire. Izdenczi uram ís megizente, az istenírt, kegyelmes uram, vigyázzon magára nagyságod ; mert isten után megmaradásunk, életünk nagyságodban vagyon helyeztetve csak. — Hamvai Péterníl itt bizony egy követ sem vT

seli jobban ma-