Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-08 / 45. szám

torainkat is, még ha nem emlegettetik is ezek neve. A reformátió törte szét a szellemre rakott bilincseket, ez törte át az emberiség haladása elé rakott évezredes gátat: és ha mai napság az elme szikrái szabadon repkednek, ha ma az emberi ész akadály nélkül kutat, vizsgálhat, vizsgálhatja még az istenség mélységeit is, vagy ha neki ugy tetszik kétségbe vonhatja a minden létező ős alapjának, a per eminentiam létezőnek is a létezését, hát ez is a reformátió vívmánya, végeredményileg ez is a mindenszentek előestéjét juttatja eszünkbe. Jó, jó! de hát mégis miért nem hálásabb a mai kor a 16-ik század nagy reformátorai iránt? Vagy ha már ezektől elfordul is, miért fordul el Istentől, miért lesz annyira közömbössé, hideggé a nagy vallásos eszmék iránt ? Azok az egykor oly nagy hévvel vívott theologiai harcok fegyverei s vívmányai ma már mind a lomtárba kerülnek ? Hát az már igy szokott lenni. Ez a világ forgásának a törvénye. Az emberek nem tudnak két urnák szolgálni. Lelkük vagy az isteniekre, az elméletiekre van kiválólag irányozva, és ekkor szellemi erejük legnagyobb részét az azon regiókban felmerülő kérdések boncolására fordítják, a mikor azután megszületnek a trinitáriusi, kristologiai, soteriologiai, adiaphoristikus, synergistikus s ezer más ilynemű harcok, a mely harcokban egyenlő zélussal küzd theologus és laikus, tudós és műveletlen, hadvezér és piaci kútár, a mikor a levegő is valláselméleti kérdésekkel van sűrítve; de a mikor másfelől az előttünk fekvő anyaggal, ennek törvényeivel legfeljebb egy-két excentrikus tudós foglalkozik. Mikor azután az emberiség szelleme ezen a téren teljesen kifejti az az idő szerint benne levő összes erőt, mikor az e nemű áramlat tisztább vize már lefolyik, s már csak iszap, és salak marad hátra; akkor a szellem az ellentétes irányba sodortatik, gondolni sem szeret a lefolyt küzdelmekre, kedvessé lesz előtte csupán az, mi az anyagi világ körébe tartozik. Mig nem idő multán meg ettől az iránytól undorodik meg s amahoz fordul vissza. Hóditni és hóditni világokat, s élvezni a meghódított világrészek javait: ez volt két ezer évvel ezelőtt az uralkodó nép jelszava: s néhány századdal később az egykor harcias Róma Krisztus keresztje alá rakta le összes diadaljelvényeit, az unoka elajándékozta, koldusoknak adta a fényes palotákat, melyekben ősei a világi harcok fárradalmait pihenték s a világi örömöket élvezték ; elajándékozta, elég volt az unokának egy barlang, egy pálmafa árnyéka, vagy egy szűk cella, és nem kivánt az élettől más örömet, mint hogy az -égiekről elmélkedhessék. lís elmélkedett a világ néhány száz évig, a midőn ismét az anyagiak lépnek előtérbe; a Krisztus kettős természete, és kettős akarata felett folyt vitákat a népvándorlási rablások s érzékies kicsapongások váltják fel. De nem örökre! Az előbb zsákmányt hajszoló germán, bűnbánatba merülteti zarándokol a szent sírhoz, s a nő nemet állatias szenvedély tárgyául tekintő barbár harcos, böjttől sápadt arccal imádkozik a szent szűz képe előtt. És ez így megy évezredről évezredre. Korunkban a szellemerők nagy része az anyag vizsgálására van irányozva, a nagy közönség a világi tudományok mezején feltűnő virágok, reformok iránt lelkesül, figyelmével, tapsaival ezek hőseit jutalmazza: de a másik leányzó sem halt meg, csak aluszik. Majd felébred s akkor meg a vallás-erkölcsi élet körében teend az emberiség oly bámulatos haladást, minőt most a természettudományok körében. A nagy vallásreformátorok alakjai most némileg háttérbe szorulnak, de eljő az idő, a midőn a világ ismét feléjük, s az ő munkájukat tovább fejlesztők felé fordul. Csak hogy ez az idő nem magától jő el. Szükség volt és szükség lesz mindenkor a pusztába kiáltó szóra, a Megváltó előfutáraira. Azért a világ ám hadd fusson a mai kor divatos bálványai után; mi egyébkor is, de kivált a feltűnőbb események emléknapjain keressük fel a mi reformátorainkat, elevenítsük fel szerény egyházi körünkben azok áldásdús működésének emlékét, ez emlékek mellett felmelegedve, merítsünk lelkesedést azok nagy munkájának a nekünk adatott talentumok mértéke szerint, s a számunkra kijelölt munka körben való folytatására, nem kételkedvén, hogy a nép megismerendi ismét az ő Istenét, visszatérend az ő Urához s leend idő, midőn a közfigyelem s a nagy szellemi erők tevékenysége ismét a valláserkölcsi élet fejlesztésére fog irányoztatni. Farkas József. Három ünnep, Az elmúlt héten három ünnep volt. Október utolsó napján a reformátio ünnepe; a következő hónap két első napján a minden szentek ünnepe s a halottak napja. Mint protestánsoknak tudnunk kell, hogy a mi ünnepünk tőlünk mit kiván, de meg az előzékenység a vendégnek adja az elsőbbséget s igy a két utóbbi ünnepnappal foglalkozzunk tüzetesebben. Megérdemli a fáradságot, miután úgy a minden szentek, mint a halottak napja nevezetes két kath. ünnep. A két ünnep következő viszonyban áll egymáshoz : A gyarló földi vándor könyörgéseket intéz minden szentekhez, kik neki közbenjárói az