Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-01 / 44. szám

sokszor megcsalattattak némely emberektől a manuscriptumokat kiadó praefectusok, már most még a professoroknak is sub depositione juramenti adják ki, amint ezt énnekem három is mondotta a leydai professor urak közül. Sok utánna való járással, mert minthogy sem leveleimmel, sem instántiámmal semmire is nem mehettem, tehát i-a decembris által mentem Leydába, és 10 a decembris jöhettem vissza. Igy ment pedig végbe a dolog; t. i. a főkurátoroknak instántiát, még pedig sigillata papirosra irtam, azok minden becsülettel rá állottak kívánságomra, ily conditió alatt, hogy magamról recognitionalist adjak és mintegy február elején magam visszavigyem. Ekkor tiszt. Ruhnkénius uram, mint praefectus bibliothecae, azt kívánta, hogy a recognitionalis mellett valamelyiktől a trajectumi professorok közül kérjek egy cautionalis és assecuratiora levelet, és ugy jelenjek meg ő kegyelme előtt : evégre tiszt. Hammelsve'd trajectumi th. professor uramnak irtam, és ő kegyelme adott is; ekkor egy custos bibliothecae bevezetett a bibliothekába, és minekutána egy arra rendeltetett könyvbe be irtam volna a nevemet és azt, hogy az emiitett manuscriptumokat kezembe vettem, — magammal elhoztam, és mi helyt Trajectumban érkeztem, mindjárt hozzá fogtam az extractus készítéshez, melyet 15-ta decembris Isten segedelmével elvégeztem és ime küldöm. Ha t'szt. professor uramnak ezen sietve végezett munka valami hasznára lehet, azon felette igen örvendek; különben meg kell azt vallanom, hogy mivel a könyv nagy, az idő ke vés volt; tehát amennyire ezen okok miá mehettem, csak igen rövid synopsist csinálhattam. Pia azért ezen synopsisban találtatnak oly documentumok, melyeket tiszt, professor uram szükségesnek itél a leiratásra, tehát mentől hamarább méltóztasson énnekem írni azok felől, hogy még a rendelt időig kiirhassam, ha lehet. Azt ígérem vala ugyan előbbi levelemben, hogy ha lehet egészen leirom a munkát, de sok okokra nézve lehetetlennek látom lenni. En ugyan addig is, mig levelet vennék tisztel, prof. uramtól, némely dolgokat a magam hasznára ki fogok irni; különben tiszt prof. uram bölcseségére bizom ezen dolgot; a mit jobbnak és szükségesebbnek itéli, ugy cselekedjen. Ugy godolkozom és el is hiszem, hogy ezen históriára megkívánható documentumoknak megszerzésére nézve sok helyekre irt tiszt. prof. uram, mindazonáltal ha még Kolozsvárra t. Szathmári Mihály prof. uramnak, Verestói és Benkő uraiméknak nem irt, tehát ugy értettem, hogy nem volna haszontalan dolog ő kegyelmöknek irni eziránt, kivált tiszt. Szatmári uramnak, mert nemcsak ő kegye'me szorgalmatos az ilyen dolognak összeszerzésében, hanem az attya és nagyattya *) is azok és olyanok vo'tak. (Ezután ide nem tartozó dolgokról, t. i. könyvvásárlásokról ír R ) Ha t szt. prof. uram helybenhagyja, én ugy gondolkozom, hogy majd mikor februárban a t. Bod Péter uram manuscriptumát Lejdába hazaviszem, akkor más városokat is összefogok járni (s ígéri, hogy bizonyos könyveket megvesz.) Ezek utanna magamat szeretetébe ajánlom és boldog uj esztendőket kivánván, vagyok tiszteletes professor uramnak Trajectum, die 18. decembris 1784 alázatos szolgája Rétsey János, m. k. *) Ha nem csalódom : e Szatmári (Paksi) Mihály atyja szintén Mihály, nagyapja Debr. Ember Pál, testvére pedig a debreceni Sz. P. István volt. (Utóirat.) Tiszteletes Keck Dániel és Pétzeli Sámuel uramék alázatosan tisztelik tiszteletes professor uramat. Eddig az érdekes és Récseyt oly szépen jellemző levél, melynek alapján már most teljes biztossággal állithatjuk, hogy Sinai egyenes felszólítására Récsey nagy fáradsággal megkerítette a Bod Péter féle kéziratot, s abból készített 1 őr sajátkezűleg egy kis negyedrétlevélnyi kivonatot, melyet SinaynaJc levéllel együtt elküldött s mely jelenleg is, levele mellett a muzeumi könyvtárban látható. De készített 2-or szintén sajátkezűleg a maga számára egy sokkal bővebb kivonatot, mely a debreceni könyvtár birtokában van ; végre 3-or a Sinai egyenes felszólítására és számára elkészít é, de már nemcsak maga, hanem két társának (valószínűleg Keck és Péczelinek) szives közremunkálásával a muzeumi könyvtárban található 357 lapnyi, tehát legbővebb kivonatot is ; melynek tartalma és beosztása, amint futólagosan meggyőződhettem róla, meglehetősen egyezik a debreceni kivonatéval ; azon különbséggel, hogy a budapestiben az első könyv nem kivonatban, hanem egész terjedelemben van meg. Hihetőleg az egész kézirat lemásolása volt kezdetben a Récseyék vágya és szándéka, azonban tovább-tovább haladva, mind az időből, mind a türelemből kifogytak. Midőn tehát Bod Péter nagy munkájának sorsa újra felszínre került, ne feledkezzünk meg a nagy Sinairól sem, ki olthatlan kutatásvágyától hajtatva, nem nyugodott addig, mig a korabeli két nagy kéziratos egyháztörténelmet, a debreceni Ember Pálét*) és a Bod Péterét, bármily nagy fáradsággal is meg nem szerezte magának ; de egyszersmind gondoljunk kegyelettel azon Récsey-féle derék akadémikus ifjakra is, kik ugy saját tudományszomjuk által, mint különösen nagy tanáruk iránti háíájok és szeretetüktől indíttatva, a legnagyobb buzgósággal, mondhatni gyermeki rajongással állottak mindig és mindenben az ő mélyen tisztelt me^teröknek szolgálatára; mely által nemcsak magának adták meg a legszebb jutalmat, de hazai tudományosságunknak is nem jelentéktelen szolgálatokat tettek. És ezzel, legalább egy időre, elmondtam mindazt, mit a felmerült kérdésben elkellett mondanom Szalai Károly válaszát az én felszólalásomra elismeréssel olvastam s tenni kész lelkesültségének mindig megadom a legnagyobb tiszteletet. Mivel azonban elvi ellentét van köztünk s mivel ő nemcsak hogy meg nem gyengítette egy állításomat is, sőt inkább — ha jól emlékszem — indokaim legnagyobb részét maga is elismerte »alaposaknak «, ez ügyben több mondanivalóm egyálta'ában nem lehet. Berlin, 1885. okt. 26. Révész Kálmán. KÜLFÖLD A spanyolországi protestáns misszió köréből. A Fliedner Frigyes vezetése alatt álló spanyolországi protestáns misszió, a »Blátter aus Spanien« szerint ismét uj munkatért nyitott meg azzal, hogy a földrengés alkalmával maga Fliedner és néhány társa Andalúziába tettek missziói utat. *) Hogy D. Ember Pál műve is megvolt a Sinai birtokában, azt épen egy évvel ezelőtt mutattam ki »D. E. P. egyháztörténelme* című értekezésemben.