Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-01 / 5. szám

cséte alatt föltárni, hogy a látogatáskor a hívek­hez intézendő szavaimat, intelmeimet annál gyü­mölcsözőbbé tehessem. Viszont, ha a gyülekezet erényekben ékeskedik, ha szorgalom, békesség­szeretet, vallásosság, és tiszta erkölcs uralkodik körében : nyújtsanak nekem alkalmat ezek kieme­lésére s a bennök való állhatatosságra való buzdí­tásokra. És mig az előbbi pontban kért leirás előre való beküldését — mivel az több időt is igényel­het — nem kívánom múlhatatlanul (bár szintén szívesen venném) emezt mindenesetre előre, és mielőbb, legfölebb húsvétig kérem ; a mit annyi­val inkább elvárhatok, mivel meg vagyok győződve, hogy minden lelkész, kötelessége szerint kezét mintegy a gyülekezet erkölcsi üterén tartja folyto­nosan s így gyülekezete erkölcsi állapotával tisz­tában van. III. Harmadik főcélja püspöki látogatásom­nak, megismerkedni egyházaink anyagi helyzetével s világi vonatkozásaival. Vagyonosság, rendezett viszonyok, kedvező közegészségi állapotok, a ter­hek viselésére való képesség — s mind ennek külön­böző fokozatai, igen nevezetes tényezők az egyesek s a társaság életére s vidám felvirágozására. Is­merni kívánom e részben is gyülekezeteink álla­potát s tudni mikép — könnyen-e vagy nehezen, szívesen-e vagy kedvetlenül — viselik-e az egyház terheit: ugy a helybeli, mint a kerületi s egyete­mes egyháziakat: És mivel tudom, hogy itt kényes kérdések is támadhatnak, melyeket megbolygatni nem volna eszélyes, és jelesen a papi s tanítói fizetések és azokra nézve Zsinati törvényeink 231. §-ának fokozatos foganatosítása iránt, a m. é. ok­tóberi egyh. kerületi közgyűlésünk 46. jk. szám alatt hozott határozata, valamint az egyetemes közalapra való köteles adózás ügye : oly kérdése­ket hozhatnak felszínre, melyekre nézve a püspöknek előre tájékozva lennie szükséges, nehogy legjobb szándéktól vezéreltetve is netalán ártson inkább, mint használjon. Másfelől a gyülekezetnek a polgári községgel, valamint más felekezetekkel való viszonyai is ad­hatnak okot és alkalmat arra, hogy a püspöki látogatás figyelme ezekre kiterjesztessék. Sőt a gyülekezetben magában, keblileg is lehetnek, nem­csak erkölcsi, de anyagi bajok is, orvoslást igény­lők : mint a terhek nem birása, számadásokban való hátramaradás, eladósodás, talán természeti csapások folytán stb. Ámbár mindezek inkább az évenkénti ren­des esperesi látogatás tárgyai, melyeket szükség nélkül feszegetni nem is kívánok, mind a mellett, a mennyiben lelkésztársaim az ilyenekre eleve figyelmeztetni engem is szükségesnek vélnek, kö­szönettel veszem, hogy Nagytiszt. Esperes társam­mal előre megbeszélve, az orvosláshoz, ha lehet, én is hozzájárulhassak. Hátra van még kijelentenem hogy saját ma­gamra nézve a püspöki látogatás legfontosabb cél­jának tekintem a személyes találkozást és közvetlen érintkezést a vigyázatomra bizott egyházakkal s a pásztorkodásom alatt álló lelkek egy nevezetes részével, ez által adatván nekem alkalom irántok különbség nélkül való szeretetem és jóindulatom kifejezésére. E részben azért tőlök sem várok egyebet, mint szíves és nyájas fogadást ; s mind protestáns papi hivatalom egyszerűségénél, mind személyem igénytelenségénél s minden pompától való irtózásomnál fogva, előre óvakozom minden külső, csinált vagy épen erőszakolt ünnepélyessé­gek ellen. Nem vivén egyebet magammal őszinte szeretetnél, híveimtől sem kívánok s nem várok egyebet. Ha szívesen látnak s akarják, hogy jól érezzem magamat körükben, mutassák ezt meg szíves, de egyszerű fogadás által. Különösen kí­vánok kerülni és kerültetni mindent, a mi a gyü­lekezeteknek terhére volna, vagy költekezésbe kerülne. A hitbeli buzgóság, a gyülekezetekben és az iskolákban való jó rend, s az irántam való bizalom és jóindulat látása fog engem megörven­deztetni, sokkal inkább, hogysem mint hiú pompa tehetné. Püspöki látogatásomat munkának és nem hivalkodásnak kívánom tekinteni, mert illik nekünk a mi tisztünknek minden igazságát betöltenünk (Mát. III. 15 0 > e llei l ben senkit semmi dologban meg nem botránkoztatnunk, lwgg ne szidahnaztassék a mi szol­gálatunk. (2. Kor. VI. 3.) Kegyelem néktek és békesség az Istentől a mi Atyánktól, és az Ur Jézus Krisztustól! Szász Károly. Az egyházi adózás reformja. Zsinatunk az egyházi adózásra is kiterjesztette ugyan figyelmét, egy önálló fejezetet szentelvén ennek s a 230 — 236 §§-okban némi egyönte­tűségre vezető reformot hozván be, mint p. o. az ,adó könyvet*, mely hivatva van a feledékenység, hanyagság vagy rossz-akaratból származott bajo­kat a beszedés és kezelés körül orvosolni; vagy a lukma eltörlését, mely bármennyire előnyösnek tartassék is némely élelmes atyafiak által, de ta­gadhatlan, hogy a lelkészre nézve megalázó, idő­rabló, viszálykereső ; mind e mellett is azonban vannak ez ügyre nézve oly bajok, a melyeknek megszüntetését egyházi főbb hatóságunknak, po­sitiv törvények hozatala által, a jövőben eszközöl­nie okvetlen szükséges. Igy, a többek közt, az egyházi illetmények beadási idejére nézve egész átalánosságban mon­dott ,szokott időre* helyett, határozottan meg

Next

/
Thumbnails
Contents