Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-01 / 5. szám

I. Elsőben is az egyházak mostani állapotának a legutóbbi püspöki látogatáskorival való összehasonlítását, hogy a félszázad ótai haladás és gyarapodás — vagy a mi nagyon szomorú volna, ha valahol találtatnék, a visszaesés és hanyatlás — kitűnjék. Ez mintegy egyháztörténelmi szempont, melyből tekintve, látni kívánom, mi történt nagyban és egészben, de részletekben is az 18 16—19-iki püspöki látogatás óta? Megvannak-e az egyháznak azon ingatlan és ingó vagyonai, ez utóbbiak közt jelesen értékes templomi felszerelvényei, továbbá levéltári okmányai — melyek akkor mint meglevők összeirattak ? És mi gyarapodás járult azokhoz ujabban? Növekedtek-e az egyház — s a lelkészi és tanítói hivatal fekvőségei, jelesen a földosztályok és legelő-illetőségek kiadása, vagy talán uj adományozás utján? Epült-e azóta uj templom, iskola, pap- vagy tanitó-lak s mekkora s minő ? (részletekben leírandó). Gyarapodott-e az egyház vagyona tőkékben, vagy ingóságokban? Növekedett — vagy apadt-e az egyház lélekszáma az akkorihoz képest ? Változott-e az egyházi adófizetés módja és mértéke, jelesen, a papi és tanítói fizetések — a bérlevelek szerint ? Allott-e be az egyház életében valamely lényeges szervezeti változás: jelesen akkor leány-egyház anyává lett-e, vagy megfordítva? S az iskola gyarapittatott-e uj osztályokkal, tanítói állomásokkal, tetemesb felszerelésekkel ? — vagy nem vált-e el az egyház testétől, községivé vagy államivá változván az ujabb törvények alapján ? Mely idő óta van a régi, u. n. akademika promotió helyett rendes és állandó tanítóság rendszeresítve ? Első kérelmem tehát T. lelkésztársaimhoz, hogy amennyiben az alsó-baranya-bácsi egyházmegye dunántúli (baranyai) részében 1817. julius 1 —14. napjain, a dunáninneni (bácsmegyei) egyházakban pedig 1819. junius 13 — 22. napjain tartott püspöki látogatás alkalmával — a már előre irásba tett s a püspöknek ott helytt kezeibe adott — leírásnak eredeti fogalmazványa vagy másolata az egyház levéltárában vagy jegyzőkönyvében föltalálható, azt elővenni, s a mai állapotot különösen a föntebb fölemiitett kérdésekre nézve az akkorival összehasonlítani s világosan és részletesen leirni szíveskedjenek. Ha az akkori feleletek ott meg nem volnának, azokat az egyházkerületi levéltárból (csekély költséggel) lemásoltatva szívesen kiadom az ez iránt közvetlen hozzám forduló lelkésztársaimnak. Nem titkolom el, hogy a mit ez első pontban a lelkész uraktól kívánok, nem csekélység; mert az egyház hatvanöt év ótai fejlődésének, gyarapodásának s a történt változások- és átalakulásnak történetét kelletvén adniok, az egyház jegyzőkönyveit és levéltárát szorgosan át kell kutatniok: egyes kérdésekben még az egyháznak jó emlékező öregeit kikérdezniök s az adatokat esetleg nem kis nehézséggel és utánjárással szedegetniük össze. De mint országoknak és társadalmaknak ugy minden egyes községnek s egyházgyülekezetnek is meg van a maga története; s mi magyar reformátusok még eddig nem sokat tettünk egyházaink egyes és összes történelme összeállítására. Óhajtom azért, hogy lelkesebb s az egyházaink múltjával és jelenével szívesen foglalkozó lelkésztársaim a jelen kezdeményben alkalmat találjanak egyházaink külső és belső történetére világot vető adatok összegyűjtésében hálát érdemlőleg fáradozni. Az ekép szerkesztendő leírások becses kis monográfiák lesznek, melyeknek összességéből egyházkerületünk utóbbi hetedfél tizedének története a legkisebb részletekig ki lesz dolgozható. II. A másik — s mondhatni legfőbb s legfontosabb cél, a melyet püspöki látogatásom elébe tűztem : egyházaink és népünk erkölcsi és hitéletére jótékonyan hatni, netaláni bajaikban erkölcsi segélyt nyújtani a fölemelkedésre, kiépülésre és megújhodásra. Lehetnek, kétségkívül vannak is egyházunk között oly boldog gyülekezetek, a melyeknek kebelében erkölcsi bajok elharapózva nincsenek s uralkodó vétkek nem dúlnak; de lehetnek olyanok is, a hol ilyenek létezését eltagadni nem lehet. A nazarénismusnak nevezett hitbeli rajongás, összekötve az egyházi test szétmállasztására irányuló törekvéssel; a vádházasságok és át alán a nemi élet erkölcstelenségei; iszákosság, korhelység, fényűzés, pazarlás; a vallás iránti közöny és a templom megvetése s átalán egyháziatlanság és az egyház javára való áldozatoktól idegenkedés, az egyházi szolgák iránti kicsinylés, irigykedés, patvarkodás; a visszavonások és gyűlölködések atyafiak és nem atyafiak közt; éktelen káromkodások és trágár beszédek. .. ime, csak néhány főbbek elősorolva azon erkölcsi fekélyek közül, melyek hazánk különböző vidékein elharapózva, népünk lelki életén emésztenek és dúlnak. És mivel azt hiszem, hogy a főpásztor ajkáról, a Jézus nevében alkalmas időben intézendő egy feddő és kérő szó, itt-ott talán nem marad hatás nélkül s a sziklára, útfélre és dudva közé esendő sok mag közül némely eshetik termékeny földbe is, de hogy a feddés és intés alkalmas legyen a hatásra, a lelkiállapotok ismeretéből kell származnia, a melyekre hatni akar, ennél fogva arra kérem t. lelkésztársaimat, szíveskedjenek elfogulatlanul s nem a harag vagy gyűlölet, sőt inkább a szeretet lelkétől vezéreltetve, gyülekezeteik erkölcsi és hitéleti állapotát előttem őszintén lefesteni, a netalán létező bajokat előttem a bizalom pe-