Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-25 / 43. szám

radásunk esetére nekünk egy teljesen leiszereit, szükségleteiknek megfelelő felekezeti iskolát állit: ah, az már más, akkor már érvelhet ezzel. A főtiszt, és mélt. főconsistorium harmadik érve szerint megengedhetlennek mondja továbbá, hogy az egyházközségek alkotásában egyedül az anyanyelv legyen irányadó. Úgyde mi nem akarunk egyházközséget alkotni, megalkották ezt már a 16-ik században elődeink, s igy tényleg létezik. Mi csak azt akarjuk, hogy a mi az önállóságból még hiányzik: a szabad választás, a képviseltetés stb. joga is meglegyen. És ha már azt megengedte az egyházi felsőség annak idején, hogy a brassói magyar evangélikusok a többi brassói evangélikusokétól eltérő anyanyelvüknél fogva a bolonyai szász filia mellett egy külön bolonyai magyar ev. űliat alkossanak, a bolonyai szász pap és tanitó mellett egy külön magyar papot és tanitót tartsanak, külön magyar templomot épitsenek, külön magyar temetőbe temetkezzenek, külön magyar anyakönyvet vezessenek : akkor bizonyosan kevesebb önmegtagadásába vagy jóindulatába kerülend az egyházi felsőségnek a még hiányzó jogokat megadni. De meg a méltányosság is azt követeli, hogy, midőn az egyházközség mindazon terheket, melyekkel egy egyházközség fenntartása jár, maga viseli, birja is azon jogokat, melyek egy egyházközséget megilletnek. Azonban azt veti ellen a főt. és mélt. főconsistorium, hogy a tagok illetőségét nem lehetne önállósítás esetén meghatározni. Nt. és tkts. presbyterium 1 annak meghatározásara, hogy melyik evang. egyén tartozik a magyar filiához és melyik a várbeli anyaegyházhoz vagy a bolonyai szász filiához, most is szükség van, mert a szász evangélikusok 5°/0

-os iskola-adót, a magyarok pedig saját egyházközségük pénztárába önkényt felajánlott illetéket fizetnek. A mint az illetőség most meghatározható, ugy meghatározható leszen az az önállóság kimondása után is, a mint, hogy megtudják azt határozni Budapesten és Eperjesen, sőt oly egymást keresztező és anyanyelv szerint két külön s önálló ekklézsiat képező evangelikus helyeken, melyek korántsem dicsekedhetnek oly intelligens világi tagokkal, mint a brassói ev. anyaegyház, igy p. o. Bártfán. De különben is nt. s tkt. presbyterium 1 az az állítás, hogy egyházközségek alakításánál az anyanyelv ne lehessen irányadó, szokatlanul hangzik egy ág. h. ev. egyházi hatóság szájából, a mely Pál apostol és a reformatio szerint — mindkettő a hívek által legjobban értett nyelvet hangsúlyozza — vallja a keresztyén hitet. I. Kor. 14. 19. Még az egyházközségünk anyagi viszonyait illető megjegyzése van hátra a főt. és mélt. főconsistmumnak. A meglevő jövedelmeket nem tartja elégségeseknek, az önálló egyházközség kiadásainak fedezésére. Ezen kifogása ellenében megjegyezzük, hogy egyháztanácsunk a folyó évi ápril i-én, szept. 30. és dec. 2 án tartott három ülésében a szükségletekhez képest és szabályszerüleg kivetendő egyházi adó életbeléptetését kimondotta. Azonkívül hitsorsosainkhoz fordulván segélyért, azok az önállóság megnyerésének feltétele alatt, mintegy 1800 frtra rugó tőkét gyűjtöttek számunkra, a mely összeg jelen állapotban maradásunk esetére nem használtatik. Midőn a főt. és méltóságos főconsistorium egyházközségünk kérelmét elveti, egyszersmind arra is figyelmeztet bennünket, hogy »mivel a jelen állapot a szabad fejlődést nem akadályozza, igazolatlan eljárás az önállóság kivívását becsületbeli kötelességnek állitani« ; jóllehet ezt az állítást az egyháztanács soha sem mondotta ki, és aztán a szabad fejlődés valóságát is egyházközségünk életében a tények épen nem igazolják. Mert akármily értelemben veszszük is ezen »fejlődést«: a brassói ág. h. ev. magyar egyházközség van aránylag minden egyházközség között ezen esperességben leginkább hátra, és pedig azt hisszük, főleg azért, mert a nép minden ecclézsiai jog gyakorlatából teljesen ki van zárva. Mindazonáltal, mivel ezen állítás a főtiszt, és méltóságos főconsistorium részéről is mellékes megjegyzés, bővebben vele ez alkalommal nem foglalkozunk. Végül még egy őszinte szót nt. és tek. presbyterium 1 A főtisztelendő és méltóságos főconsistorium érveit — bár lehetne — nem akarjuk hosszasabban vitatni, egyrészt mert amúgy is hosszura nyúlt fejtegetésünk, másrészt mert jól tudjuk, hogy ha a főt. és mélt. főconsistorium jóindulata nem segiti elő ügyünket, a mi iveket betöltő érvelésünk és bizonyitgatásunk amúgy is kárbaveszett és semmit sem használ. Azért tiszteletteljes kéréssel fordulunk a nt. és tek. presbyteriumhoz: a mire a mi hosszas érvelésünk elégtelen, szíveskedjék azt a nt. és tek. presbyterium nagyobb befolyásával és többet nyomó ajánlásával kivívni. Kelt Brassóban, az ág. hit. ev. magyar egyházközség 1883. évi december hó 2-én tartott üléséből. A brassói magyar egyháztanács ezen cáfirata 1883. dec. 8-án nyújtatott be, s a kerületi gyűlésről, mely 1885. áprilisbau, tehát 1 és fél évvel később tartatott meg, mégis lekésett, s az elintézése mai napig is pium desiderium. (Folyt, köv.) Egy hétfalusi evang. pária. REGISEGEK. Adatok az 1646—7-iki országgyűlés történetéhez. (Folytatás.) Az német urakat kegyelmeteknek szónkkal salutálni, teljes és igaz ratiokkal ad promovendum boni publici et diplomatis efTectuationem convenialni igen szükséges, s meg is mutogatni nekik, az alkalmatlan emberek tanácsok miatt ő felségének kárát, conscientíája sérelmét és ez világ ítéletit, s az többit, azt is megértetni vélek, ha az diplomáknak in omnibus satisfactioja nem lenne, az ő felsége részéről, mennyi ítéletek lenne az ő felsége gonosz akaróitul ellene. Bár csak az Tőrös uramnak adott válaszunkat venné elő kegyelmetek, és az 17 máj levelének mását. Elég ratiót csinálhat belőle, ha ő felsége resolutus igéretinek effectuálásában, miért kellene abból az clerustul dependealni s megtartózkodni, méltó okát nem látjuk. Bálintfi uram, az mint nekünk is irja, ha egy Nádasdi Ferenc azt merte cselekedni, az többi hát mit nem? Ugy is elmélkedhetünk, magátul nem cselekedte azt is. Nem kételkedünk az clerus maga párt tartóival azon ne legyen, hogy ő felsége mindenekben ne efTectualhassa diplomáját, kiben vagy az ő felsége gyalázatjára, vagy ránkorokra, avagy igaz vallásunknak opprimálására nézve cselekeszik, ki akármelyik légyen, de hamisan s nem jámborul cselekeszik, igyekezvén mind urok gyalázatjára, kötelességének violálására és szabadságunk rontására. Az ilyenek ellen is könnyő ő felségének zabolát tenni; kegyelmetek csak feleljen meg annak az mit istenéhez és religíójához s hazája szabadságának oltalmazására való kötelessége lciván, megmutatja annak hasznos kimenetelit az minden szivekkel s hatalmasságokkal biró nagy úristen ; senki az istent közzőlönk meg nem csalhatja, mi járjunk az igaz uton, bizony deus providebit.