Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-25 / 43. szám

Légy résen, nehogy eljöjjön a farkas és elragadozza a juhokat. Valójában, a főconsistorium válaszát olvasva, kételkednünk kell ezen testület intelligentiája felett; de annál tisztábban áll előttünk a brassói szász presbyterium és nagyképviselet politikája. Beleegyeztek az önállósításba színből, hogy adandó alkalommal argumentálhassanak vele türelmes voltuk mellett. Ismerni kell a szászt. S ugyanazon szószólók, kik Brassóban pártolták (?) a magyar ekklézsia kérvényét, felmentek Szebenbe, hogy ott elvettessék azt. Nem a farizeusok és Írástudók igazsága-e ez? Azt pedig, hogy csakugyan igy tettek, bebizonyítom alább. Ha már most ezzel a nótával, melyet a főconsistorium a brassói magyar evangélikusoknak dúdolgat, s a mely igy hangzik : nem eresztlek, ugy szeretlek, majd megeszlek, összehasonlítjuk a szászok ama nótáját, melyet a külföld előtt folyton nyegtetnek, hogy a közművelődési egyesület magyarosítani akarja őket : akkor megint csak oda lyukad ki a dolog, hogy : az ő igazságuk semmivel sem bővelkedik a farizeusok és írástudók igazságánál.* A magyarhoni evangelikus egyház egyetemes gyűlése, figyelemre méltathatná ez ügyet is. Vajha akadna férfiú az atyák között, ki ezen vérig kínzott testvérek érdekében szavát felemelné 1 VIII. Közöltem a szebeni szász főkonsistoríum válaszát, melyben a brassói magyar evangélikusoknak értésére adta, hogy az önállósításból semmi sem lesz. Azt hitte, hogy ezzel a magyarok beérik. De csalatkozott. A brassói magyar egjdiáztanács megemberelte magát, a főconsistorium érvelését alaptalannak nyilvánitá és megbízta t. Moór Gyula lelkész urat cáfolat fogalmazásával. Es a cáfolat, mely az egyháztanács által elfogadtatván, 1883. ciec- 8. a szász presbyterium utján a főconsistoriumhoz fel küldetett a következő: Nagy tiszteletű és tekintetes presbyterium 1 Az erdélyi ág. hitv. ev. főtiszteletű és méltóságos főconsistorium folyó évi junius 13-án 1929. sz. a. kelt a nagyt. és tkts. presbyterium folyó évi szept. 18-án kelt 217 ik számú átiratával hozzánk áttett határozata szerint a brassói ág. h. ev. magyar egyházközségnek 1882-dik julius 2-án 13./1882. egyhtsz. alatt »önálló egyházközséggé való alakulhatása« iránt felterjesztet kérelmét az egyházkerületi gyűlés elé terjeszthetőknek nem találván, visszautasította. Minthogy azonban az egyházközség az anyaegyháztól való elszakadást illető határozatától elállani egyáltalán nem akar és mi magunk is azt hisszük, hogy igen sok olyan körülmény, melynek tekintetbe vétele a főt. és mélt. főconsistoriumot bizonyosan más nézetre vezette volna, elkerülte figyelmét, bár nincs szándékunkban itt a főt. és mélt. főconsistorium bölcs belátását és pártatlan ítéletét kétségbe vonni : nem nyughatunk meg a főt. és mélt. főconsistorium fennt idézett határozatában, hanem bátorságot veszünk magunknak az ellen a nagyt. és tkts. presbyterium utján a következőkben szerény észrevételeinket egész tisztelettel megtenni. 1. A főtiszt, és mélt. főconsistoriumnak legelső érvét, melyre határozatát alapítja, az egyházalkotmány II. §-ának olyatén magyarázatát, mely szerint: »az önállóvá alakuló egyházközség az anyaegyházközséget keresztező, sőt az őt nagyságban felülmúló területet igénybe nem vehet« — a nevezett 11. §. szellemével összeegyeztetni nem tudjuk, mert ezen 11-ik §-ban csak annyit hangsúlyoz, hogy minden ev. község egy fárát képez«, és csak kiegészitésképen teszi hozzá : »helyi határai közt a mivel a területek keresztezése kizárva egyáltalán nem lehet, annyival kevésbbé, mivel a terület az egyháznak csak fogalmilag birtoka, tényleg azt másokkal közösen foglalja el s a helyi meghatározás csak konstatálása annak, hogy azon területen az illető egyházhoz tartozó egyének is laknak. De meg nem hiszszük a 11. § t a főt. és mélt. főconsistorium magyarázata szerint értelmezhetni azért sem, mert olyan célzatú törvény az egész világon nincsen, sőt ellenkezőleg, a két vagy több egyházközség területi keresztezése, a gyakorlatban tényleg megvan a •/. melléklet tanúsága szerint a magyarhoni ág. h. ev. egyházközségeknél, a melyek közül csak a budapesti és eperjesi egyházközségeket említjük. Budapest pesti oldalán egy teljesen különálló magyar, német és tót egyházközség létezik. A magyar és német egyházközség viszonyaira itt nem hivatkozunk, mert a közös erővel fenntartott iskolák által előálló közös ügyek intézésére van közös keblihatóságuk is ; de a tót egyházközség külön templommal, miután 1834—1855-ig mint filia a német egyházhoz tartozott, 1855-ben attól elszakadt azóta teljesen önnálló s kiterjedt egész Budapest városára keresztezve a magyar és német egyházközséget. Ugyanígy van Eperjesen is, a hol a német egyházközség a városra, a tót pedig a városra s ahhoz közel eső néhány falura terjed ki. De igy van ez az idezárt B. irat bizonysága szerint a magyar királyságon kivül is például Schweizban, a hol Baselban a francia prot. egyházközség a német prot. egyházközség mellett teljesen külön hatóság alatt áll. De meg hiszen így van ez tényleg Brassóban is, a hol a magyar ev. egyházközség az egész városra kiterjed, az egész város területén levő magyar evangélikusoktól szedi az évi illetéket, a szász evangélikusokkal összekeverten élő tagjai közül választja a város minden részéből egyháztanácsába a tagokat, a minél több a terület igénybevételét illetőleg akkor sem fog történni, ha a gyülekezet a képviseltethetés és szabad választás jogát is megnyervén jogilag — de jure — is önálló lenne. íme, nt. és tks. presbyterium! ha az egyházközségek területi kereszteződése a magyarhoni, sőt külföldi ág. hitv. ev. egyházközségekben lehetséges és hátrány nélkül megengedhető, nem értjük s éppen ezért nem hihetjük, hogy azt épen és egyedül csak a mi erdélyi ág. hitv. ev. anyaszentegyházunk akarta volna egy »11 §-sal« tilossá tenni, és hogyha csakugyan tilossá tette volna azt az önálló egyházakra nézve, nem értjük, miért lehetséges s miért nem hátrányos az a filiákra nézve épen ugy. 2. A főt. és mélt. főconsistoriumnak második érve, a mely szerint önállóságunk kimondásának a felekezeti iskola hiányában is akadályát látja, sem az egyházi alkotmány idézett pontjaira nem hivatkozhatik, mert azok nem egyebek, mint a létező felekezeti iskolai élet szabályozói, s mint ilyenek, csak a meglevőre reflektálnak, de sehol sem mondják, hogy felekezeti iskola nélkül az egyházközség önálló nem lehet, a 78. §. 4-ik pontja pedig nem is emlit iskolát; sem a gyakorlatra nem támaszkodhatik, mert a mint az anyaszentegyház legfelső felügyelő közegének azt tudnia kell, Bácsfalu, Csernátfalu, Hosszufalu, Pürkerc, Zajzon, Újfalu, Apáca, Krizba mind önálló egyházközségek, jóllehet felekezeti iskolával nem birnak. Mi megvalljuk, nt. és tks. presbyterium, hogy a felekezeti iskola hiányát egyházközségünk is érezi, — de hogy ennek szükségét az önállóság kimondása mért fokozná, azt egyáltalán nem értjük. De ha a főt. és mélt főconsistorium a jelen helyzetben való megma-