Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-25 / 43. szám

A szászok igazsága.*) VII. Válasz t. Moór Gyula brassói ev. magyar lelkész urnák. Jelige: Ila a ti igazságtok feljebb nem bővelkedik a farizeusok és írástudók igazságánál, semmiképen nem mehettek be a mennyeknek országába. Máté: 5. 20. A brassói magyar egyház, megunván a hosszas várakozást, megsürgette a főconsistoriumnál az ügy elintézését. Ekkor végre 1883. szept. 20-án, tehát egy kerek év és három hó elmultával, a főconsistorium a következő választ adta: »A brassói ág. h. ev. magyar egyházközség önállósítása iránt ide fölterjesztett kérvényének elintézéséről az illető iratok visszaküldése mellett, a nt. esperességi consistoriumnak a következőket juttatjuk tudomására : 1. Az egyházalkotmány 11. §-a szerint »minden evang. község helyi határai között, melyek szokás, vagy okmány által határozvák, egy fárát képez.« E törvény értelmében tehát szabályul kell elfogadnunk, hogy egy evang. községnek csakis helyileg határolt területén létezhetik egy fára. Ha tehát uj egyházközségnek önállósítás útján való létesítése folytán valamely változat kívánatossá, vagy szükségessé lesz, ez csakis olyformán engedhető meg, ha az önállósítandó egyházközség területe pontosan meghatároztatik; semmi esetre sem vehet azonban az önállósítandó egyházközség a régi egyházközség közepében, vagy azt keresztező, vag}' azét nagyságban felülmúló területet igénybe, a mint hogy az egyházalkotmány i3-§-a szerint az eddig közös egyházi, iskolai és alapítványi vagyonban sem részesülhet. 2. Az egyházalkotmány 36. §. 4., 13., 12, 15. pontjai, a 60. §. 5., a 78. §. 3., 4., a 116., 152., 173. §-ok szerint pedig minden egyházközséget egy iskolával összekötve kell képzelnünk. 3. Végül ugy a mi egyházjogunkra, mint azon lehető, sőt elhárithatlan nehézségekre való tekintetből, melyek az illetőség meghatározása körül felmerülnek és egyébb visszásságok okából is egyáltalán megengedhetetlen az, hagy valamely egyházközség alkotásánál egyedül az anya- vagy nemzeti nyelv legyen irányadó. Ezen három mérvadó szempontból a felterjesztett kérelem teljesíthetlen, annál is inkább, mert az önállóvá alakulni kívánó egyházközség oly területet akar igénybe venni, mely nem csak az anyaegyházét felülmúlja, hanem a brassói Bertalan egyházközségekre is kiterjed, továbbá mivel a magyar egyházközség nem mutatta ki, hogy bír annyi anyagi erővel, mely nemcsak egy templom, de iskola fenntartására is szükséges; mert a felküldött vagyoni kimutatás nem nyugtat meg a felől, hogy egy önálló egyházközség szükségleteit fedezni képes, és mert a magyar egyházközség nagyrészénék önkényt felajánlott évi illetéke nem éri fel az egyházi adót, mely szabályszerűen elfogadtatva, az egész egyházközségre kivettetik. De hiányzik a kérelem mellől a magyar ekklézsiával érintkező többi egyházközségek véleménye is. Tekintettel mindezekre, a kérvény érdemleges tárgyalásra nem alkalmas; sőt inkább a nt. esperességi consistoriumnak azon felhivással kell visszakiildenünk, hogy a magyar egyházközséget értesitse, miszerint 1882 *) Lásd az előző cikket a 39-ik számban. jul. 2-án kelt kérvényének méltatásába és ajánlásába jelen alapon nem bocsátkozhatunk. Ez alkalommal egyszersmind figyelmeztesse, hogy az anyaegyházzal való összeköttetés a magyar ev. egyházközség bármily nemű szabad evangyeliumi fejlődését nem akadályozza, a mint hogy azt saját egyháztanácsa sem vonta kétségbe, és épen ezért nem igazolható eljárás az önállóság iránt való kérelmezést becsületbeli kötelességének tartani és állítani.« Ezen válasz a főconsistoriumot erősen jellemzi, arról tanúskodván, hogy a főconsistorium nem tartja méltóságán alulinak, ha érdekei kívánják, a csűrés, csavarás politikájához folyamodni. Az 1875. évben Trefort miniszter urnák a magyar evang. egyházakhoz nov. 2. 22185. sz. a. intézett rendeletét a nevezett egyházakkal megcsonkítva közölte, kihagyva belőle egy a magyar egyházakra nézve kedvező, de a főconsistoriumra nem kedvező részt. A miniszter ur 1876. évi 71. elnöki sz. alatt ezért a főconsistoriumot megdorgálta, kijelentvén, hogy ez »oly tett, a melyre különösen egy egyházi hatóságnak magát megalázni soha sem volna szabad, a. A mint 1875 ben a miniszteri rendeletet, ugy a fennebb közölt válaszban a törvényt csavarja el. Mert : 1. Nem igaz, hogy »a 13. §. szerint az eddig közös egyházi iskolai és alapítványi vagyonban egy önállósítandó fiókegyház nem részesülhet«, sőt inkább ezt a T3- §• egyedül az anya- és leány-egyház közös megállapodásától teszi függővé. 2. Nem igaz, hogy az idézett §§-ok szerint »minden egyházközséget iskolával összekötve kell képzelnünk«, sőt a 78. §. 4. pontjában iskoláról szó sincs. 3. Nem igaz, hogy a brassói magyar evang. egyház kérelme teljesíthetetlen volna azért, »mert oly területet akar igénybe venni, mely nemcsak az anyaegyházét felülmúlja, hanem a brassói Bertalan egyházközségre is kiterjed.® A brassói kérvény ugyanis csak azt akarja, hogy a brassói magyar evang. egyházba tartozzanak az összes magyar evangélikusok, a kik Brassóban laknak, ez pedig csak méltányos kívánság, annál is inkább, mert ezt a törvény maga is ugy kivánja. A főconsistorium által is idézett II. §. ugyanis igy szól: »minden evang. község helyi határai közt, melyek szokás, vagy okmány által határozvák, egy fárát képez.® A magyar egyház eddig is az egész város területén lakó Összes magyar evang hívekre terjed ki, ezen határai tehát szolcásilag igazolva vannak, de okmányilag is, mert a Local. statut. 2. §. 5. pontja azt mondja: »die magyarische űlialgemeinde umfasst die ev. Glaubensgenossen A. B. magyarischer Zunge ím Umfange des ganzen Stadtgebietes.« Hanem hát tudja a szász, hogy mit csinál. Brassónak ugyanis több része van u. m. a vár és Bolgárszeg, Mártonfalva, Gácsmajor, Ó-Brassó, Bolonya külvárosok Deresztével, Tömösi szorossal. Predeallal együtt. Mindegyik részében a város területének laknak magyar evangélikusok. Mindezek pedig a brassói magyar evang. egyházhoz tartoznak. »Ha már meg kell adni az önállóságot — gondolják a szászok — legyen meg ; de szorítsuk az egyház határait Bolonyára; csináljunk egy bolonyai magyar evang. egyházközséget, melyhez tartoznak a y>bolonyai külvárosi magyarok® más senki és igy aztán veszt a magyar egyház számban és erőben, a szászok pedig nyerni fognak, mert a várban lakó magyar evang. a várbeli szász egyházhoz, a bolgárszegiek a bolgárszegi, az ó-brassóiak az ó-brassói szász eklézsiához fognak tartozni és vele összeolvadni és idők folytán elszászosodni. »Sehr feun!« mondja Börzeviczy, hanem hát ohó 1 ! nekünk is van ám eszünk. Brassói kulturegylet vigyázz 1